Búcsú Versek Barátoknak - Megható Igaz Történetek
Mától kezdve a dolgom az, hogy itt legyek, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Nem tudom. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjem az életet és hogy szeressek. Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel Kezünkben virágok, szemünkben könnyek, nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb. Ásít a tanterem, üresen áll majd, de most még hallgat egy bús ballagás-dalt. Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon, míg láncban lépkedünk, az ének szálljon! Kedves tanáraink búcsúzunk végleg, tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet! Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék, benne a pogácsa, érkeztünk nem rég Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok, míg tart az életünk, emlékszünk rátok. A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok, hálából nagy csokor virágot kaptok! Tanterem, folyosó Sok élmény, barátság köt össze minket, ápoljuk gyönyörű emlékeinket! Szeretett iskolánk, elmegyünk innen, amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden. Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva, csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva. Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep megőrzi majd tisztán ifjú szívünket Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet, ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.
Búcsúzunk egy dallal tőled, Ki napjainkat óvtad, védted. Fogtad kezünket, ha kellett, Vállunkról levetted a terhet. Nem csak tanár vagy, hanem barát, Ki megérti a diák baját. Ma még együtt vagyunk, Ma még itt vagy velünk, De holnaptól már távol leszünk. Múlnak a napok, múlnak a percek, De kik távol vannak sem felednek. A homokórában peregnek a percek, A diák kezek messziről integetnek. Az emléked itt marad nekünk, Hisz ha kellett mindig küzdöttél velünk. Hibáinak javítottad, Nézeteink mindig óvtad. E dalban köszönünk meg mindent, A homokszemek őrzik emlékeinket. Mikor június én delet üt az óra, Az iskola kapui kinyílnak a harangszóra. Nem tudni merre visz minket az élet útja, Összefut-e még, vagy belevisz egy kútba? Úgy lesz, ahogy lennie kell, De te mindig a legjobb barátom leszel! Négy év! Négy év az életünk. Négy év az álmaink. Négy év barátság. Négy év kitartás. Most már elválunk. Most már elindulunk. Most már sírunk. Most már nevetünk. Közös a múltunk. Közös a vágyunk. Közös az osztály.
Nézz vissza most egy percre, nézz az útra Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza…aztán ismét csak előre, S indulj tovább az alkotó jövőbe. Kiss Jenő. Donászy Magda: Búcsú Búcsúzzunk jó kedvvel, búcsúzzunk vidáman, egyszer találkozunk majd az iskolában. Addig arra kérem az új nagycsoportot, mackóra, babára viseljenek gondot. Vigyázzatok könyvre, kisszékre, kiságyra, kedves új nagycsoport, a viszontlátásra. Raggamby András: Búcsúzás Édes tanár néni El kell mostan válnunk! Egy-két nap és már nem ide, Más osztályba járunk! Hálásan köszönünk Minden jót és szépet, Nem feledjük a sok kedves Iskolás emléket. Azokat se, akik Velünk foglalkoztak, S értünk annyi fáradságos Áldozatot hoztak Radó Lili: Búcsú az óvodától Óvónénit köszönti ma minden versünk, kis dalunk: elbúcsúzunk, mert az ősszel iskolába indulunk! Búcsúzunk az óvodától köszöntővel, énekkel. De amit itt megtanultunk, nem felejtjük mégsem el. S ha lármáztunk is egyszer-egyszer s okoztunk is néha bajt, kérjük mégis: szeretettel gondoljon ránk vissza majd!
Közös az iskolánk. Mosolygunk egymásra. Mosolygunk a világra. Mosolygunk az épületre. Mosolygunk a tanárnőre. Búcsút intünk a perceknek. Búcsút intünk a helyeknek. Búcsút intünk életünk. Legszebb négy évének! Itt van hát ez a nap is, Nem vártuk eljött mégis. Könnyeink hullanak emlékeink poraira, S lágy zenének szól dallama. Az életet élni kell, Ha hív hát menni kell. Visszatáncolni nem lehet, Hát arra menj amerre a szíved vezet. Bár lelked vérzik, Te mégis mosolyogva lépdelsz végig, Ajkad még valamit rebeg, S ábrándosan kémleled az eget. Nem mondasz semmit, Hisz úgyis tudja mindenki. Láss vissza a múltba, És álmodd az egészet újra! Elballag egy csomó diák, itt hagyják az iskolát. Kézfogás, egy paskolás A régi barát vállára, Még egyszer, utoljára. Bánat és a szomorúság, E két érzés most egyre megy, Mint a váltólázas kórság, Olyan e kedélyegyveleg. Ő elmegy Te elmész Én elmegyek Búcsúzással kapcsolatos idézetek Horváth Piroska. Kisfalumnak szeretettel. Itt van otthonom, itt hajtom álomra fejem, Itt tanultam szólni édesanyanyelvemen.
Keresni mindig a jót, a szépet, S meg nem találni, - ez az élet. Szonett ballagóknak Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Körétek gyűlik szinte a világ, s mi néktek adjuk búcsúzó szivünket. Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Szép lassúsággal, búsan szól az ének, föl-fölrepülne, leszáll, tétováz, a sok kopott pad integet felétek, tán könny is csordul, nem tudni okát. Elsápadva a messzeségbe néztek, s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább! Donászi Magda: Búcsú Búcsúzzunk jókedvvel! Búcsúzzunk vidáman! Egyszer találkozunk Majd az iskolában. Addig arra kérem Az új nagycsoportot: Mackóra, babára Viseljenek gondot. Vízipálmánk szomjas, Nagyon sokat iszik. A kaktusz keveset, Kövirózsánk kicsit. Vigyázzatok könyvre, Kisszékre, kiságyra! Kedves új nagycsoport! A viszontlátásra! Osztályfőnökömnek Távolodnak, messze kerülnek az évek, A diák szemek a távolba visszanéznek.
14. Az idős úr, aki párját tanítja a betűk olvasására, miután a hölgy elvesztette emlékezetét és minden tanult tudását: türelem, szeretet és megértés a legmagasabb szinten. 15. A fiatal házasok, Ahmed és Fatima, akik egymás gondját viselik – minden értelemben. Ahmednek nincs karja, Fatimának pedig hiányoznak a lábai, így kiegészítik egymást lelki és testi értelemben egyaránt. 16. Daniel meglepetésszerű lánykérése. Straight Story - Az igaz történet. 17. A Madách téri szerelmes molinók: Két óriási molinón kért bocsánatot szerelmétől egy lengyel férfi. Egyúttal a kezét is megkérte.
Straight Story - Az Igaz Történet
Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, ésbekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam.