Krúdy Gyula A Hídon / Kritika: Halálos Kitérő - Örökség

July 10, 2024

A. Marchali... A betk aranyozása persze lekopott régen, de a dohányszín függönyök az ablakon még a régiek. A sáros út a régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy szamaraskordé. Nagyföl, kis szürke csacsi vékony lábszáraival serényen bandukol a kordé eltt és piros szalag van a nyakában. Szindbád tndve áll a cukrászbolt eltt, vajon bemenjen-e dicssége, boldog szerelme színhelyére? Majd megnyomta a kilincset. Krudy gyula a hidon elemzes. Szivarfüst és pörköltkávé szaga fogadja odabent. Biliárdgolyók koccanását hallja, mintha az tiszteletére csörrentek volna össze a golyócskák, és egy fiatal tiszt nyurgán, hanyag elkelséggel, nyakánál kigombolt zubbonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett. Öreg, pápaszemes ember hajlik egy kávéfoltos újságleped fölé, és kis kalitkában valamely fekete madár gunnyaszt az ablak mellett. A kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak színes tartóikban, mintha azóta emberi kéz sem nyúlt volna hozzájuk. Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott lélegzettel ült helyén, és csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák mily fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon.

Krudy Gyula A Hídon

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 15

Ha kinevettek is: ma este megéreztem a tavaszt a márczius csendjében. Csak az öregek hiszik, hogy a tavasz mindig egyforma szellőjével – csókos szellőjével, esőjével – langyos és különös nedvességű esőjével és napsugaraival, mely kaczér, mint egy szép asszony szerelme. A tavasz mindig másforma nekünk, kik még innen vagyunk a kétágú decimumon; húsz évvel és harmincz évvel költészetet hoz és mély álmokat éjszaka, melyből frissen és szerelmesen ébredünk fel; negyvenben visszatérünk első ideálunkhoz és éjjel nyugtalankodva számláljuk az óraütéseket; de ötvennél az isten legyen velünk, hogy nevetségére ne szolgáljunk kis unokahúgainknak. A tavasz, ami tegnap az utczán járt, asszony képében kísért és megigéz. A HÍDON • Negyedik út | Krúdy Gyula munkái | Kézikönyvtár. Egy ibolyabokréta a tengervíz zöldességét és a piros-fehér vitorlákat hozza az eszembe az Adriáról, majd Veronában járok, Júlia városában. Ah, a veronai leány tizenhat éves koromban hódított meg alacsony és füstös kis színpadról egy vékonyka, de nagyon drámai nőcske személyében; emlékszem a későbbi tavaszokon, húsz évig, míg visszanyertem lelkemet és eszemet, amit a fiatalság vett el tőlem, a helsingőri ifjú voltam és gondolataimban oly tüdőbeteg, mint egy szanatórium.

A kirándulni induló New York-i hipszterek ugyanis amint megérkeznek az Alabama államba, egy kisvárosi kocsmában megjegyzéseket tesznek a helyiekre, felvilágosulatlan parasztnak titulálják őket, akik, ha tehetnék, még mindig fekete rabszolgákat tartanának. És hiába tanácsolják nekik a fogadóban, hogy ne menjenek be az erdőbe, vagy ha mégis, legalább ne térjenek le a turista útvonalról,,, ők majd jobban tudják" felkiáltással csak-csak elkóricálnak. A szekta legnagyobb örömére. Mint a történetből is érződhet, ezúttal is felsorakoznak a jól ismert közhelyek, de a játékidő első fele a maga módján még szórakoztató. A készítők azonban hamar kifogynak a szuflából és izomból próbálják megtölteni feszültséggel a filmet. Halálos kitérő: Az örökség Forrás: ADS Jelesül, válogatott kínzásoknak vetik alá a szereplőket, a szélsőséges erőszakábrázolás azonban inkább csak visszataszítóvá, mintsem izgalmassá teszik a produkciót. És annak ellenére, hogy a slashereket soha nem az intelligenciájuk miatt szerettük, a forgatókönyv még a faék egyszerű történetet sem képes arcpirító logikai hibák nélkül elmesélni.

Halálos Kitérő – Az Örökség · Film · Snitt

A zsáner sikerességet pedig jól érzékelteti, hogy Amerikában 1981-ben az ötven legnagyobb bevételt termelt filmnek közel a fele slasher volt. Halálos kitérő: Az örökség Forrás: ADS A nyolcvanas évek végére egy lélegzetvételnyi háttérbe szorult a műfaj, hogy aztán 1996-ban a Sikoly, a Tudom mit tettél tavaly nyáron vagy a Rémségek könyve sikere újra visszahozza a divatba az irányzatot a stúdiók legnagyobb örömére: hollywoodi mércével kifejezetten olcsón legyártható egy slasher, így különösebb kasszasikert sem kell aratni, hogy jövedelmezővé váljon az adott produkció. A tömegtermelés pedig természetesen azt eredményezte, hogy elszaporodtak a bármiféle kreatív ambíciót nélkülöző tucatdarabok. A producereket ugyanis nem izgatta a filmek minősége, csak az, hogy a pénzüknél legyenek. Ennek az igénytelenség tökéletes példája a 2003-as Halálos kitérő, amely a horrorfilmek összes létező kliséjét felsorakoztatja: vidékre kiruccanó nagyvárosi fiatalok, redvás benzinkút foghíjas eladóval, akinek láttán egyből érezzük, hőseink no-go zonába tévedtek, majd az autó lerobban, a segítséget kereső turistákat pedig valaki vagy valami sorra legyilkolja - esetünkben egy kannibáltörzs.

Halálos Kitérő: Örökség - Kritika - Puliwood

Fehér éjszakák az Appalache-hegységben Frissítve 2021. július 22. 07:15 Publikálva 2021. március 3. 13:00 Bár a 2003 óta létező Halálos kitérő valószínűleg kevesek szerint érdemel említést minden idők legjobb horrorfilmjei közt, az évek során hét (! ) részesre duzzadó franchise-nak megvan a maga kicsi, de lojális rajongóbázisa. Az idén bemutatott rebootról viszont nem csak ők nyilatkoztak elismerősen, szóval mi is ráléptünk a túraösvényre, hogy utánajárjunk annak, hogy vajon tényleg ez 2021 első emlékezetes horrorfilmje? Erről van szó Egy csapat liberális fiatal - a két diplomával rendelkező Jennifer (Charlotte Vega), afroamerikai barátja, a nonprofit alapítványoknak dolgozó Darius (Adain Bradley), egy homoszexuális pár, Gary (Vardaan Arra) és Luis (Adrian Favela) és társaik - túrázni indulnak az Appalache-hegységbe. Hamarosan azonban ember alkotta csapdákra lesznek figyelmesek, amikről nem sokkal később kiderül, hogy az 1859-ben alapított, The Foundation nevű szekta művei. A nomádok felmenői eredetileg azért vonultak ki a civilizációból, hogy a küszöbön álló polgárháború után maradjanak olyanok, akik majd be újra be tudják népesíteni Amerikát, azóta viszont felépítették a saját társadalmukat - ami nem is biztos, hogy olyan barbarikus, amilyennek látszik… Ezért jó A 2003-as Halálos kitérő forgatókönyvét is jegyző Alan McElroy szkriptjének legnagyobb érdeme az intellektuális ambiciózussága.

Most viszont érezhetően van gondolat a film mögött: Az örökség is arról a politikai-társadalmi hasadásról szól, amely kettéosztja Amerikát (meg úgy en bloc a világot), és amiről nemrég a Vadászat beszélt szatirikus horrorban. Az örökség komolyabb fajta és kellően véres horror, ami még azzal az etikai dilemmával is eljátszik, hogy mi van, ha a hegyi embereknek van igaza, és az egyetemisták pánikból ölik meg az egyiküket, ami pedig utána jön, az jogos önvédelem. Ennyire elvakítanak minket az előítéleteink, hogy a városi fiatalok "kibaszott rasszistáknak" látják a vidékieket, azok meg "hipszter köcsögöknek" őket? Sajnos a film nem tart ki elég konzekvensen az álláspontja mellett, és a második félidőre belesüpped a horrorklisékbe, ezen pedig az sem segít, hogy a mutánsokat szektára cseréli, és a fő referenciapontja már nem A texasi láncfűrészes mészárlás, hanem a jóval obskúrusabb A vesszőből font ember. McElroy annyi fordulatot és mondandót akar belesűríteni a filmbe, ami egy sorozatra is elég lenne, ettől azonban képtelennek és megmagyarázatlannak érződnek azok, a végét pedig úgy túlcsavarja, hogy abba beleszédülünk.

Balaton Kor Bicikli