Az Idő Mères 2013
Az ősi Indiában az idő mérése is szélsőséges határok között mozgott. Egyrészt rendkívül magas szintű volt, ismerték az atomi és a kozmikus időt. Másrészt teljesen elhanyagolták, mert nem tartották fontosnak. Miért? Már az ókori bölcsek tudatában voltak az idő relativitásának. A hindu filozófia álláspontja évezredekkel megelőzi a modern fizikát, amikor az idő viszonylagosságáról beszél. Einsteintől persze jobban elfogadjuk, amikor kijelenti, hogy az idő illuzórikus és relatív. Az ősi India bölcseinek sok tekintetben ugyanolyan elképzelésük volt az időről és a térről, mint mai tudósoknak. Kiegészítve olyan részletekkel is, amit ma még nem tud értelmezni a modern tudomány. A védikus szentírások több helyen rámutatnak arra, hogy egyes bolygók kozmikus ideje más, mint a földi idő. Az idő más bolygókon Az idő nagyon viszonylagos fogalom, erről a Bhágavatamban és a Visnu Puránában is találunk történeteket. Mindkettő a 18 Mahapurána egyike. A Bhagavata vagy Folttalan Purána elmeséli Brahma illúzióját, ami Brahma bolygóján egy pillanat volt, addig egy földi év telt el.
Az Idő Mères Cadeau
Az idő megfoghatatlan dolog. Érezzük a múlását, de ezt nehéz láthatóvá tenni. Lássuk, hogyan mérték a régiek az időt! A nap, a hold és a csillagok Az idő múlását leglátványosabban az égitestek látszólagos mozgása mutatja be. Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel. 1 Mózes 1, 16–19 A régi idők embereinek nem kellett óra ahhoz, hogy megállapítsák, mennyi az idő. Csak felnéztek az égre, és a nap vagy a hold és a csillagok állásából meg tudták mondani, hogy mennyi lehet az idő. Persze nem percre vagy másodpercre pontosan, csak nagyjából. De nekik nem is kellett sehová rohanniuk, hiszen a munkaidő napkeltétől napnyugtáig tartott. Így elég volt, ha a nap járáshoz igazították a lépteiket.
Forrás: Schneider Ferenc: Az idő egysége és etalonja