Az Én Postal Villes Françaises
Az Én Posta Elettronica
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (Lock, Stock and Two Smoking Barrels) 1998-ban bmeutatott angol film thriller-vígjáték. Idézetek a filmből [ szerkesztés] (Willy beállít egy alélt nővel és egy zsákkal) Winston:... és ez mi? Willy: Ez Gloria. Winston: Igen, látom, hogy az Gloria, és EZ mi? Willy:... hát trágya. Winston: Hat órával ezelőtt elindultál pénztárgépet venni, erre beállítasz egy zsák trágyával és egy bekómált Gloriával. Neked csöngettek, Willy. Willy: De tudod, hogy kellett a trágya. Winston: Mm... A pénztárgép is kellett. Csütörtökig ki kell vinni a pénzt, és semmi kedvem számolgatni. Az én postám kártya. Ja, és ha mindenáron trágyával kell mutatkoznod, megkérhetlek, hogy légy diszkrétebb? Willy: Ezt most hogy érted? Winston: Mint tudod, füvet termesztünk, ugye? Willy (vigyorog): Igen... Winston: Te pedig megjelensz egy belőtt csajjal, és egy zsák trágyával, miközben nem úgy nézel ki, mint egy kibaszott hobbikertész! Most már kezded kapisgálni?
Az Én Postal Service
( Vidor Miklós) Párizs Nézd! Alkonyatkor a Szajna öléből Mint nyúlnak ki a házak elmosódva: Az egyik a másik hátára lép föl, Itt-ott fény hull egymásba fonódva. Kígyóként kúszó épületsorokra; Tetejük pikkelypáncélt ölt magára. Az ottan a kígyó fullánkja volna? Sugárnyaláb? Talán lovagi dárda? Magas torony ragyog aranyló fénybe mártva. Ínség ül a száműzött lengyel arcán, Testvér a testvérrel mit sem törődik. A szomorúfüzek a Szajna partján Az Eufrátesz füzeit idézik. Nyomorunk elhat a világ szeméig, S jeges márványszivektől fagy halálra. A remény fáján nem zöldül levél itt, S mint Juda prófétája fügefája, Elszárad, ha alélt bujdosó dől alája. Kesmárki Tököly Imre naplója 1693. 1694. évekből - Imre Thököly - Google Könyvek. ( Kálnoky László) Távolból Elszakadtunk, messze vagy - mégis él az emlék, Röpdös közöttünk bánatunk, hószín tollú gerle, S híreket hord. Jól tudom, mikor lépsz a kertbe, S mikor veri fel a jaj szobád sűrű csendjét. Tudom, mikor hull reád kínod, mint a hullám, És a könny az emberek mely szavára önt el, Látlak mint a csillagot, mely amott kigyulván, Rózsaszínű könnyel ég, s kék szikraözönnel.
Az Én Postal 2
Gyülnek hangtalanul, gyülnek a tárgyaim, úgy gyülnek köribém, mint a gyülő napok s esztendők, melyeket megriadó, fanyar kedvvel méregetek, mikor szédelegve, fehér ingben, a lámpafényt oltom asztalomon s csöndesen ágyamig lépek, át a sötét, kriptasötét szobán s mondom: újra betelt, ez is. Gyülnek könyveim és ellepik otthonom, gyülnek gyűrüim és ellepik ujjaim, gyülnek régi ruhák s gyülnek az újak is, postám új levelet hozott, tegnap új patyolat-szirmu virágokat kaptam, nárciszokat karcsu pohárban és gondos, kedves anyám csontnyelü hajkefét vett a régi helyett nekem. Könyvjelző szalagok, zöld üvegek finom illatszerrel, arany gombok, ezüst doboz, bronz hamutál, acél-domboru tintakút, képek, rajzok a négy falon, száz apró csecsebecs, kéziratos lapok felnőtt tornyai és nyolc telegyúrt fiók jelzik elrobogó életem útjait, mint parányi, meszelt-fehér mérföldoszlopok és kőjelek, itt-amott s furcsán, zajtalanul siklanak el mögém, míg az egyre növő számokat olvasom: mily közel van a férfikor, - három kurta kis év, pár közel állomás s harminc évbe futok.