Adventi Mese A Szeretetről 1
Azon a régi napon tehát Isten Fia egy tiszta szívű édesanyát kapott a földön és lejött közénk, hogy megszépítse az erdőt, és átadja Isten kincseit az embereknek. Amikor leszállt a földre egyből kacagni kezdtek a fák, a virágok és a rétek. – Így na, – mondotta elégedetten az Isten Fia, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. – Így na, most már kezd rendbe jönni minden. Az erdő pedig élni kezdett. ANGYALOS MESÉK ADVENT IDEJÉN – 2018 | Mesepedagógia. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, amit ruhája ráncaiból rázott elő mind a fákat járta, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. A tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain füvek sütkéreztek, virágok nyíltak. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, ugrándoztak a bárányok és az őzgidák, a forrás is mesélni kezdett. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, lógatta a lábát miközben továbbította a füvek, fák, virágok, állatok örömét. Akárcsak ma, éppen úgy. A Fiúisten pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse a három angyalt: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
Adventi Mese A Szeretetről Son
Gyertyákat illetően pedig a színválasztásom nekem a fehérre esett. A fehér szín ugyanis a tisztaság, a tökéletesség, az egyszerűség színe. Bevallom nem szeretem a túl csicsás dolgokat, sem adventkor, sem semmikor máskor. Íme a mi kis egyszerű, praktikus, otthonos, meleget árasztó adventi asztalunk: Jöjjön egy kis (tan)mese a négy gyertyáról… " Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első: én vagyok a BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényes tündöklő lángra. A második azt mondta, én vagyok a HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. Adventi mese a szeretetről 1. A következő pillanatban enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Adventi Mese A Szeretetről
Megölelte kedves asszonyát, és áldást mondott a vacsoraasztal fölött. Vasárnaponként megberetválkozott, felvette a fehér ingét, és a feleségével templomba ment, hálát adni a Jóistennek. Hét évesen ő is befogta a fiait vizet hordani, kilenc évesen markot szedni…Tavasszal magot vetett, ősszel büszkén aratott. Abban az évben is, amiről a mese szól, elvetette a magot. Abban az évben is, minden nap kiment a földjére, abban az évben is megölelte a feleségét, kiosztotta a gyerekeknek a madárlátta kenyeret. Napról napra hálával és reménnyel telt szívvel nézte ahogy a smaragd zöld vetés aranyba fordul. Figyelte, ahogy érnek a szemek, ahogy dagad bennük a remény, az Élet ígérete. Aratás előtt megfente a kaszáját, testben is lélekben is felkészült a másnapra. De éjszaka hatalmas vihar söpört végig a vidéken. Adventi mese a szeretetről 4. A búzát a sárba verte – odalett az egész évi termés. A parasztember felkelt, hálát adott két erős karjáért, hét egészséges gyermekéért, szerető feleségéért, a fejük felett a tetőért, a Jóisten fényes napjáért, ami minden hajnalban új reménnyel ragyog fel nekik.
Amikor egy kisgyerek hosszú, hosszú ideig szeret, és nem csupán azért, mert veled játszik, hanem mert IGAZÁN szeret, akkor te is igazi leszel. – És az fáj? – kérdezte a Nyuszi. – Néha igen – válaszolt szelíden a mindig őszinte Lovacska. – De amikor igazi vagy, nem bánt, ha kicsit fáj. " Áldott Békés Ünnepet kívánok!