Az Én Miatyánkom - Monumenta Hungariae Historica: Magyar Történelmi Emlékek. 2 Osztálly. Irok - Google Könyvek

July 5, 2024

" AZ ÉN MIATYÁNKOM" IGAZI SZERZŐJE TÁNCZOS KATALIN AZ ÉN MIATYÁNKOM Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN… Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! Az én miatyánkom szöveg. SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág" Mikor elnyomásban szenved az "igazság" Mikor elszabadul a "Pokol" a Földre Népek homlokára a "Káin" bélyege van sütve. Óh "Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve… Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne, Ó, "Lélek", ne csüggedj!

Keresztény Dalszövegek

Hirdetés Jöjjön Tánczos Katalin: Az én miatyánkom verse. Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN… Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Keresztény dalszövegek. Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág" Mikor elnyomásban szenved az "igazság" Mikor elszabadul a "Pokol" a Földre Népek homlokára a "Káin" bélyege van sütve. Óh "Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve… Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne, Ó, "Lélek", ne csüggedj!

Mindkettőtök Emlékére...

ISTENEM, MI ATYÁNK?! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol… URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSZTÓL! ÁMEN. UTÓHANG S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden, Távozz Sátán – szűnj vihar! BÉKE, s CSEND legyen! Miért féltek kicsinyhitűek? Mindkettőtök emlékére.... BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek: Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok, S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

Kányádi Sándor: Az Én Miatyánkom | Szentkereszti Polgári Kör Egyesület

96 Felejtés 97 Tihanyi visszhang 98 Legkedvesebb zeném éjfélkor 100 A tudós macskája 102 A folyók lázadása 103 ÉN ISTENEM, NAGYON FÉLEK 107 Az Isten arca 109 Megölt természet 111 II. János Pál pápa emlékére 112 Viaskodásom 114 Bánatos szíved vígasztalom 115 Egyszer eljön a béke 117 Én Istenem, nagyon félek 120 Készülődés 122 Álmaim temetése 124 Újévi kérésem 125 A hálás vakember 127 Hegyek aljában 129 Voltam egykor rózsa 131 Gyönyörködésem 132 Fiú búcsúja szeretett édesanyjától 134 Örök mosoly 136 Bocsássatok meg és el! 137 A legillatosabb virágom 139 Koldus szerenád 141 Édesanyám imádkozott 144 Egy hajléktalan bolyongásai 146 Egy hajléktalan emlékei 148 Halottak napjára 149 Húsvéti harang 151 Utószó 153 Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Kányádi Sándor: Az én Miatyánkom | Szentkereszti Polgári Kör Egyesület. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem

Tánczos Katalin: Az Én Miatyánkom - Montázsmagazin

MIATYÁNK! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Lelkünket kikérte a "Rossz", támad, tombol! Uram! Ments meg a kísértéstől! MENTS MEG A GONOSZTÓL! UTÓHANG S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden: Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET, És csend legyen! Miért féltek – ti kicsinyhitűek? Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek: Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok, És a végsőkig VELETEK MARADOK! Lejegyezte Dr. Eőry Ajándok 1999. november 18

Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod! Mikor belédsajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve, Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…! Ó, "Lélek", ne csüggedj! ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod, S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod! Mikor a "kisember" fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a "gazdagság" milliót költ, hogy éljen, S millió szegény a "nincstől" hal éhen, Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet, S kérd: Uram! – Add meg a napi kenyerünket! Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, - sőt – ellen támadsz, Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy – tagadd meg "Őt"! … Ó, "Lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet! Uram! - Segíts! – S bocsásd meg vétkeimet! Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magad, Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak, …!

Ó, "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK! Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK, MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt, ISTENEM, MI ATYÁNK?! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a "rossz", támad s tombol! URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSZTÓL! AMEN! UTÓHANG S akkor megszólal a MESTER, keményen-szelíden, Távozz, Sátán -- szűnj, vihar! BÉKE s CSEND legyen! Miért féltek, kicsinyhitűek? BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek! Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok, S a végső időkig -- VELETEK MARADOK!

Piros, nagy köd-tályogok közül Sunyított rám a csalfa Nap, Midőn így szólék: Kelj föl és légy szabad. Tán Budapesten, talán máshol. Alig emlékszek valamire A néhai világból, De szomoruan föltámadtam. Sirom sziklái szétgurultak, Füstölt a Golgotha s kiléptem Fültámadottan, tétován Mély Sárkány-sirjából a Multnak S mint akinek kevés a vére, Elindultam új apostolok Keresésére. Vihar s üvöltő Tátra-erdők Voltak az én Tamásaim, Kik sebeimnek nyilásain Újjaikat mártván benyultak, Ködök szálltanak S ködökön át, Megromoltan és feledőn Hagytam el a Multat. És megint szólék: én nem tudom, Ki vagyok, éltem-e, élek? Valakinek neve vagyok Vagy örököse egy halott Szomorú nevének? Lázamat az est, postámat A posta, Mintha régen-régen hozná, Úgy hozza. De jött a reggel, fázva rémlett És én nem tudtam, micsoda Emlékek Tarlójáról jött ez a reggel? És sebeimet tapogattam, Fájtak, égtek förtelmesen, De mikor kaptam, hogyha kaptam? Posta – Wikiszótár. Hol jártam én, Hát éltem már én? Ki sirhat most tán énmiattam, Ki vagyok és merre megyek?

Az Én Postal Villes

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Névváltozatok: angarius: poſta, angaria petri: lóvas postálkodás, angariarum præſtatio: poſtaló adás, angario: kénſzerítem, poſta lóvat kívánok (Pápai/Bod 47. ), tabellarii ceſſant: késnek a' posták (uo. 107. ), epiſtolaria charta: posta papírós, író papíros (uo. 236. ), tabellarii verentur, ne excipiantur: a' levél hordozó posták félnek, hogy el-ne fogattaſsanak (uo. 246. ), Mercurius: Egy Tsillag a' Planéták közzǘl. Szólásnak, Tolmátslásnak, Kalmárkodásnak Iſtene, az Iſtenek' poſtája. (uo. 390. ), tabellarius: levél hordozó, poſta, író-deák, nótárius (uo. 605. Az én postal villes. ), veredarius: poſta (uo. 641. ), stafeta: rend-kivǘl-való gyors poſta (uo. 672. ) Rövidítések:

Az Én Posta Elettronica

Ti, nyughellyeim már elmúltok, Zöld sephedékkel béborúltok. De tán nem kellene heverni, Próbálnánk e tengert kimerni, Óh bizony, mindent elkövetek, Kis növevények, csak éljetek, S majd kérem az elölljárókat, Vigyék el gyilkos árkotokat, Amerre szabadabban mehet, S ilyen rettenetes kárt nem tehet. Hol az úr atyja szólgájának, A fejedelem országának, A tiszt viselő seregének, Az elölljáró helységének: Ott azon könnyen segítődik, Ami által kár tetetődik; A bóldogság a víg élettel Ott ölelkeznek szeretettel: Ne csüggedjünk hát munkáinkban, Bizván ily kegyes atyáinkban.

A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Nyájas magasságban csüng a dombtetőn a ház, de én mordan ülök benne, mint Jerémiás. Hozza postámat a posta. Ujság és levél mintha mind olyanról szólna, aki rég nem él. Hol a sok netán és hátha? Meghalt a jelen, s ami hír fülembe ér, mind csak történelem. Elsüllyedt a világ és nem maradt élve más: dombon ül s fejet csóvál a mord Jerémiás. Eltüntek és elsüllyedtek, s talán így a jobb: míg itt voltak, kínzóbb volt hogy egyedül vagyok. Hozza postámat a posta: mennyi hír, divat! Engem nem visznek magukkal, föl nem oldanak. Mindegy! a világ süllyed vagy én lettem halott: akként élek mint akik már Változatlanok. Az énpostám. S mordan nézem hogy köröttem a vak élet hal, mint egy holt próféta, kit már senki úgyse hall. Mint a nyiltszemű halottak, kiket régidőn barbár törzsük künnhagyott a nyájas dombtetőn. Hozza postámat a posta: mennyi rossz madár! Be jó hogy csőrük csapása egy cseppet se fáj!

Cristiano Ronaldo Könyv