Végh László Nyerte A Hetedik Hemző-Díjat Magyar Újságírók Országos Szövetsége: Elhagyom A Vonatot
Pappá szentelése óta, vagyis tizenhét éve foglalkozik huskykkal. Autodidaktaként kezdte ezt a sportot, ma már világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes a nemzetközi kutyaszánhúzó mezőnyben. Az egyik első szánhúzós útjánál, ahogy elindult felfelé a hegyekbe, Attilának spirituális élményben volt része. »Ekkor már tudtam: nem leszek egyedül többé, mert velem van a Jóisten és ez a két csudaszép állat. Az Örökkévaló valamiért elébem vezérelte ezeket a jámbor jószágokat, feladatot mért ki rám velük kapcsolatban. «" A kiállítás ingyenesen megtekinthető: 2021. november 5. – 2022. január 9. Capa Központ – 8F Galéria Kurátor: Szarka Klára Hemző-díj 2021 – prezentáció A Hemző Károly Alapítvány 35 év alatti magyar fotográfusoknak hirdeti meg kurátori pályázatát minden évben. Végh lászló fotos fotos. A díjra jelölő rangos grémium tagjai nyilvános prezentáción mutatják be jelöltjeiket. Akik a nyilvános prezentáción bemutatják a jelöltjeiket az idei Hemző Károly-díjra: • Bácsi Róbert László fotográfus, a Pictorial Collective alapító tagja • Kocsány Kornél fotográfus, a wonderzphotography alapítója • Végh László fotóriporter, a tavalyi győztes • Somosi Rita művészettörténész, a Budapest FotóFesztivál kurátora • Szigeti Tamás fotóriporter, a MÚOSZ fotóriporter iskolájának vezető tanára • dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója A Hemző Károly-díjról a jelölések alapján a kuratórium tagjai döntenek.
- Végh lászló fotós kellékek
- Éles Attila: Vonattal messzire
- Index - Külföld - „Ez már olyan, mint egy tűzhányóba besétálni, kérlek, ne gyere Kijevbe!”
Végh László Fotós Kellékek
A fotóriporter további három díjat kapott. A hír-, eseményfotó kategória 3. Végh lászló fotós tanfolyam. díját Academic Freedom című művével érdemelte ki, elnyerte a képriport kategória harmadik helyezését A per című, Gulyás Márton civil aktivista bírósági tárgyalásán készült fotósorozatáért, valamint megkapta a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotográfusnak járó Szalay Zoltán-díjat. A sport sorozatfelvételek között Illyés Tibor Ellenfényben című munkájával második helyezést ért el, Kovács Tamás Vízitánc című sorozatával pedig elnyerte a harmadik díjat. A zsűri Balogh Zoltán fotóriportert Éjjeli menedék című művéért dicséretben részesítette. Forrás: MTI Fotó: MTI
Mária és József nem csak a hat gyermek nevelésével küzd meg a hétköznapokban, de a térségre jellemző munkanélküliséggel is. Mindketten idénymunkákkal próbálják a havi jövedelmet kiegészíteni, amely viszont épp oly rendszertelen, mint amennyire kevés bevételt jelent. Bár a gyerekek és szüleik kénytelenek együtt élni a szegénység okozta korlátokkal, a kötelék, amely összeköti őket, sokkal erősebb a mindennapi gondoknál. Móricz-Sabján Simon: Mária sok év után dolgozik ismét, a helyi kocsmában pultos reggel 6-tól este 9-ig, hétfőtől péntekig, napi 5000 forintért. Móricz-Sabján Simon: Luca és Bence televiziót néznek este a gyerekszobában Móricz-Sabján Simon: Hétvégi családi ebéd. Nagyítás: A kutyaszánhajtó plébánosról szóló fotóriportért jár idén a Hemző-díj | hvg.hu. A családnak szinte a teljes bevételét el kell költenie a gyermekek étkezésére, nevelésére és a legegyszerűbb igényekre Móricz-Sabján Simon: A nehézségek, az anyagi javak hiánya állandó problémát okoz, melyben a legnagyobb segítség a család összetartása Móricz-Sabján Simon: A mindennapi élet számukra olyan kihívás, amelyet minden körülmény ellenére általában sikerrel vesznek Móricz-Sabján Simon: Libák és kacsák a családi ház udvarán.
Bezzeg a befizetendő csekkjeimet simán elhagyom! Annyira kötődöm a könyveimhez, hogy soha nem adom kölcsön őket, és könyvtárból sem kölcsönzök. Forrás: Getty Images/YouraPechkin Intim kapcsolatom van velük: olvasom őket az ágyban, a kádban, a vécén, az asztalnál. Ha más könyvét olvasom, vagy amit kikölcsönöztem, olyan mintha megcsalnám. A könyvet! Ezért inkább nem teszem. Mi van még? Hát az, hogy reggel, ébredés után, mielőtt bármit csinálnék, a telefonomhoz nyúlok. Amúgy is, mert ez ébreszt. És megnézem, hogy mi van. Üzenet, e-mail, nagyvilági történések. A telefonom. Éles Attila: Vonattal messzire. Mély kapcsolatot ápolok vele, nem bírom nélküle - de nevet még nem adtam neki. Ha nincs velem, semmit sem tudok. Forrás: iStockphoto/Kc Slagle Ezzel szemben a telefonom mindent tud: a telefonszámokat, a tervezett programomat, a PIN kódokat, a hőmérsékletet, a gondolataimat - a jegyzetben -, a megtett lépéseim számát, a lefutott kilométereket, a kedvenc zenéimet, a letöltött könyveimet, a jó fotóimat és a rosszabbakat is, tudja az utat, bárhová megyek.
Éles Attila: Vonattal Messzire
Én nem vagyok függő! Semmitől és senkitől. Ezt nemcsak én mondom, hanem mindenki. Mert a függetlenség olyan menő. Aztán persze kiderül, hogy mégse. Leginkább a szokásaink rabjai vagyunk. Szeretjük, ha minden a megszokott rend szerint történik. Ami általában így is van, ezt hívjuk komfortzónának. De azért kell(ene) egy kis izgalom, mert így hót unalmas az élet. Már a védőnő is azt tanítja a friss anyukáknak, hogy a rendszeresség milyen fontos. Hogy ugyanabban az időpontban legyen mindig a fürdetés, altatás, ha lehetséges, akkor az etetés is. Index - Külföld - „Ez már olyan, mint egy tűzhányóba besétálni, kérlek, ne gyere Kijevbe!”. Kicsi, kényelmetlen kockákba szorulunk bele. Az, hogy ez a szokásoktól tényleg szűkre szabott élet mennyire ijesztő, a házasságom végén tűnt fel. Hogy legalább öt évre előre meg tudtam - volna - mondani, hogy melyik hónapban mit fogunk csinálni. Mikor megyünk síelni, mikor a Balatonra, mikor a nagyszülőkhöz, mikor külföldre, mikor megyünk színházba (a bérlet miatt), mikor futunk össze - hosszas szervezkedés után - az évfolyamtársakkal. Forrás: Getty Images/webphotographeer Aztán elváltam, és újra kellett építenem az életemet.
Index - Külföld - „Ez Már Olyan, Mint Egy Tűzhányóba Besétálni, Kérlek, Ne Gyere Kijevbe!”
Kátya minden nap több órát autózik a lengyel-ukrán határra, hogy segítse a menekülteket. Szerinte nagyon könnyű Lengyelországban önkénteskedni. Azt mondja, a lengyelek rendkívül önfeláldozóak. Kátya Lublinban él a férjével; elmondása szerint itt van az országban a legnagyobb bázis, ahol az Ukrajnának nyújtott humanitárius segélyeket gyűjtik. "Az emberek sokféleképpen tudnak segíteni; az áruk válogatásánál jelen lenni ugyanolyan értékes munka, mint ha valaki megosztja a házát a menekültekkel, vagy adományt hoz. " Nata egyelőre keresi a lehetőségeket. Egy dologban azonban biztos: az országhatáron túlról is segíteni akar a családjának. "Tudom, hogy milyen fontos most az anyagi biztonság, ezért akarok Lengyelországban munkát találni. Van egyetemi diplomám és beszélek lengyelül. Remélem, tudok elég pénzt keresni ahhoz, hogy segíteni tudjam a szüleimet és az ukrán hadsereget" – mondja. Amikor arról kérdezik őket, hogy mi számukra a legnehezebb a háború idején, elmondják: a legfőbb kihívás az, hogy normális életet próbáljanak élni Lengyelországban - abnormális körülmények között.
– Kétszáz embert etetek és látok el. Maradok. Nyilván. Nyilván. Azt Maksz nem tette hozzá, hogy bár vállalkozóként van pénze, a vállalkozása és vagyontárgyai Kijevben vannak. Ezzel nincs egyedül. Maksz névrokona, régi barátom, Makszim csütörtökön még azt írta, lebeszélték arról, hogy elhagyja Kijevet. Amikor a fővárosi menekültek első hulláma megindult, nem látta értelmét autóba ülni, hiszen hatalmas dugók alakultak ki. Akkor még a távozást túl korainak találta. Szombati üzenetváltásunkkor pedig már túl késeinek. A helyzet jelenleg átláthatatlan, nem világos, hol zajlanak a harcok, hol robbantottak fel hidakat és utakat Kijev körül, és ami a legfélelmetesebb, nem tudni, útközben kibe fut bele az ember – magyarázta Makszim a hezitálásának okát. Ha az úton barikádot alkotó tankokba futok bele, akkor fordulhatok vissza. De a sajátjainktól is tartok: ilyenkor az emberek meghülyülnek, és mi van, ha megpróbálnak kifosztani és seggbe erőszakolni. Ugyebár kezd kialakulni a nélkülözés. Bár még ma reggel volt meleg víz – mondta, a homo homini lupus latin mondást (ember embernek farkasa) a sajátos módján tálalva.