Állatos Mesék Óvodásoknak
Megmenekültem a gólya elől, de innen sosem fogok tudni kikecmeregni – sóhajtozott Lala. Piros hallotta, hogy valami motoszkál, jajgat a kannában. Közelebb ment, belekukkantott, és akkor látta, hogy ízletes, friss vacsorának való kuksol a kannában. – Na, könnyű dolgom lesz, még vadászni sem kell, csak belenyúlok a csőrömmel, és már meg is kaparintottam a mai főfogást – gondolta Piros, és próbálta a csőrét bedugni a kannába. Egy kis baj volt, mert a kanna fogantyúja miatt nem tudott olyan mélyre lenyúlni, hogy elérje Lalát, aki a kanna aljában lapulva várt a végzetére. – Ez így nem fog menni – gondolta Piros, és feladta a próbálkozás. Ennek Lala egyrészt örült, mert nem szándékozott gólyavacsora lenni, de szomorú is volt, ha arra gondolt, hogy itt fog éhen halni a kanna aljában. Ekkor ötlete támadt. – Piros, Piros, figyelj rám! Ha nem tudsz kiszedni, nem leszek a vacsorád. Viszont ha segítek abban, hogy hogyan vegyél ki, akkor megeszel. Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek,Ingatlan,Autó,Állás,Bútor. Kössünk egyezséget: te kiszabadítasz engem, és közösen keresünk neked más vacsorát.
Apróhirdetés Ingyen – Adok-Veszek,Ingatlan,Autó,Állás,Bútor
Állatos vonalvezető 1. rész Kezdőlap / nagy ovisoknak / iskola-előkészítők nagy ovisoknak / Állatos vonalvezető 1. rész Leírás További információk Vélemények (0) Az "Állatos vonalvezető" című új sorozatunkat az iskolába készülő gyerekeknek készítettük. Néhány vonal csupán, és már ki is rajzolódik egy bájos állat képe a kicsik előtt. Eközben megtanulják helyesen tartani a ceruzát, és a szaggatott vonalak mentén megteszik az első lépéseket a betűírás irányába. Kedvcsinálónak matricás melléklettel is elláttuk a füzetet. Ajánlott min. életkor 4 Ajánlott max. életkor 6 ISBN 9786155634499 Kötés irkafűzött Oldalszám 16 Csak bejelentkezett és a terméket már megvásárolt felhasználók írhatnak véleményt.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy udvarocska, benne egy kis kerti tóval. A kicsiny tó partján szép virágok nyíltak, a fehér köveken szivárványosan csillogott a víz, melyet a szökőkút köpött oda. Az egyik kövön üldögélt Lala, a béka. Süttette a hátát a nappal, és közben csodálta a szökőkútból aláhulló vízcseppeket. A nagy csodálkozásban azt sem vette észre, hogy az udvarba leszállt egy piros lábú, piros csőrű, hófehér gólyamadár, és egyenesen a kerti tó felé lépked! Arra eszmélt csak fel, amikor Zizz a légy körözni kezdett a feje körül. – Na most elkaplak – gondolta Lala, és követni kezdte szemével Zizz röpködését. Ahogy a fejét tekergette, meglátta Pirost, a gólyát. – Jaj, ő meg engem akar megenni – gondolta, és hirtelen leugrott a kőről. Igen ám, de az ugrást elvétette, és egyenesen a tó mellett álló öntözőkannába pottyant. Ami egyfelől szerencse volt, hiszen Piros onnan nem tudta kivenni, de szerencsétlenség is, hiszen Lala nem tud kimászni onnan! – Ó jaj, szegény fejemnek!