Dragon Age: Inquisition - Ismertető/Teszt - Playdome Online Játékmagazin

Itt a vége, fuss el véle! Frissítve 2015. szeptember 29. 21:44 Publikálva 2015. 15:12 A Dragon Age: Inquisition eddigi kiegészítői, a Jaws of Hakkon, illetve a The Descent tulajdonképpen semmit nem adtak hozzá a játékhoz. Persze, mindkettő 8-9 órányi extra hentelést kínált, a Hakkon ráadásul egy igen szépen megalkotott terepen, de történet és karakterek terén egyik sem volt előrelépés. Az inkvizíció útjának végét jelentő Tresspasser viszont más indíttatásból készült: ez egy epilógus, amely lezárja a harmadik Dragon Age történetét, és felvillantja a negyedik rész alapvető konfliktusait. És ha csak ezt nézzük, sikeres is lett. A Tresspasser két évvel indul az alapjáték vége, Corypheus démonkirály legyőzése után. Amennyiben a kastélyunkban levő térképen a küldetés ikonjára kattintunk, meg is kapjuk a figyelmeztetést: ezt követően máshová már nem tudunk ellátogatni, azaz véget ér az utazásunk. Két év alatt mindenesetre nem sok változás történt életünkben, hacsak azt nem tekintjük, hogy egykori társaink – romantikus partnerünket néhány esetben leszámítva – szétszéledtek a világban.

Sőt, a gyógyitalokat (és az emellett megjelenő tonikokat, illetve gránátokat) is lehet külön fejleszteni – és szörnyalkatrészek halmozásával még az egyes bestiák ellen hasznos extra tudást is megszerezhetünk. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Az inkvizíció afféle jótékony békefenntartó szervezetté nőtte ki magát, a környező birodalmak legnagyobb aggodalmára. Ferelden egyenesen feloszlatná a direkt a végveszély miatt életre hívott szervezetet, Orlais megelégedne a kézi irányítás bevezetésével. A tárgyalások abban a Téli Palotában zajlanak, ahol dúl a nyár, és amit az alapjátékban is bejárhattunk. Solas kivételével minden régi ismerős visszatér, még azok is, akik ilyen-olyan okból kifolyólag elhagyták társaságunkat. Mindenki kap két hosszabb beszélgetést, amelyek közül az egyikhez még egyedi animációkat készítettek a fejlesztők. Ez persze a többi DLC-hez képest kellemes előrelépés, ám e jelenetek mégsem sikerültek igazán szórakoztatóra; Sera kínos jelenete, Cole rövid elrendezése vagy a humorosnak szánt wellnessezés Viviannel mind-mind rosszul sülnek el. Még jó, hogy Varric-re és Iron Bullra lehet számítani. Az elmúlt két év eseményeit társaink szemszögéből amúgy kicsit igénytelen módon, papírfecnik összegyűjtésével ismerhetjük meg… A sajnos tehát viszonylag hamar elintézhető csapatépítés után alig kezdődne el a nagy megbeszélés, ahol majd eldől a világ sorsa, amikor minden felborul.

A leghatékonyabb mágia, mint mindig, ezúttal is a fagyasztás. [+] Noha ellenfélből minden zóna tartalmaz néhány újoncot, a harcok, hacsak rögtön nem nehéz szinten vágunk neki a csatának, nem okoznak sok fejtörést. Ráadásul legyen szó akár fölénk tornyosuló kapafogú óriásról, vörösen izzó tűzdémonról vagy éppen egyszeri banditáról, sosem kell igazán harcmodorunkon változtatni. Oké, a lángoló, pokoli lényeket nyilván fagyasztani érdemes, de ennél mélyebb dolgokra nem igazán számíthatunk Az időleállítós, felső nézetet használó taktikai képernyő ezúttal minden platformon elérhető, ám ezt csak normál fokozat felett lesz kötelező használni; ilyenkor már nem mindegy, hogy melyik karakterünk hogy helyezkedik, kit támad, illetve, hogy mikor és kire sütjük el a lassító és bénító varázslatokat. A harcokban három társunkat irányító mesterséges intelligencia ugyanis nem igazán taktikai érzékéről lesz emlékezetes – bár ismét lehet egyszerűbb kondíciókat és parancsokat kijelölni nekik, amivel azért egész jól gatyába rázhatjuk őket.

Ehhez kapcsolódóan az inventory megvalósítása szerintem jól sikerült, egy megfelelően átlátható felületet kaptunk, ahol könnyen el lehet igazodni. Az eddig felsorolt játékelemek egy rendkívül jól kiforrott rendszerben kelnek életre, amelyhez hozzájárulnak a nagyon változatos, akár lóháton is bejárható területek. Embertelen mennyiségű küldetést, mellékküldetést, egyéb tennivalókat lelhetünk fel a részletesen kidolgozott terepeken bandukolva, ezáltal rengeteg játékórát bele lehet ölni a játék világának felfedezésébe. Simán 100 órát is eltölthetünk úgy, hogy még mindig maradnak felfedezetlen érdekességek és megoldatlan küldetések. Ez az összetett játékvilág gyönyörű grafikai körítéssel került megvalósításra, magával ragadó hangulattal ajándékozza meg a csodaszépen megalkotott területeket. Az effektek, az animációk és a karaktermodellek egyaránt jól kidolgozottak, bár az arcoknál érezhető a már máshol is tapasztalt viaszbábu jelleg. Ugyan találkoztam pár programhibával, de a földbe és tereptárgyakba lógó végtagok a furcsa látványtól eltekintve nem akadályozták a játékélményt.

:) myotan89 2014. 18:06 Én csak az Originssel toltam, ami sztem mestermű. Kíváncsi lennék rá -aki eddig játszott az Inquisitionnal- milyenek a benyomásai, szigorúan az első részhez viszonyítva? Egy kissé nem csalódás hozzá képest? Keelia 2014. 05. 14:06 Nos, aki az Originst szerette nagyon... annak lehet kissé csalódás lett, mert már nem követi a hagyományos RPG stílust. Szóval aki a hagyományosat preferálja, sok taktikázással, az szerintem csalódhat, mert a DA:I bár tartalmazza a taktikus nézetet is, sehol sem ajánlják, és nem véletlenül. De ha nagyon jó szereplőgárdát, és történetet szeretnél, akkor nem hinném, hogy fogsz. myotan89 2014. 17:12 Köszönöm a választ. Gondoltam, hogy kár reménykedni, persze ettől függetlenül majd ki lesz próbálva... Kár hogy nem a wardenes szálat vitték tovább, egyszer történne úgy vmi ahogy szeretnénk:P Na majd a Witcher 3;-) Keelia 2014. 20:54 Ismétlem, ha egy teljesen ugyanolyan játékot vártál, mint az Origins, talán csalódni fogsz, de attól még nem lesz rossz játék, sőt:) Witcher 3 mondjuk tényleg várósabb cím, ezt elismerem:D ajánlott olvasnivaló