Ne Jöjj El Sírva Síromig Vers
(Cipő emlékére) Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.
Ne Jöjj El Sírva Síromig…… | Annika
Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. This entry was posted on 2010. október 31.. It was filed under Kategorizálatlan.
Síromnál Sírva Meg Ne Állj; Nem Vagyok Ott, Nincs Is Halál.
"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. " Mary Elizabeth Frye
1. Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémántcsillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, ott vagyok minden hangban Veletek, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában. 2. Sírni e hantnál nincs okod, Nem alszom és nem fekszem ott! Vad szelek szárnyán utazom, Gyémántfény vagyok a havon, Érett kalászon napsugár, Lágy őszeső, amint szitál. Reggeled csendjén rebbenő, Szelíd madarak röppenő, Kőröző szárnycsapása. Csillagezüst az éjszakában. Nem haltam meg, nem fekszem ott. 3. A sírom szélén sírva ne állj, Nem alszom ott, rám ott ne várj. Vagyok szállingózó puha hó, S ezer szárnyas szél, tomboló. Vagyok a simogató eső, Búzamag, szárba szökkenő. Vagyok a pirkadat csendje, Vonuló madarak kavargó rendje, Mely igéző bájjal úgy ragyog, Mint ezer csillag, s mind én vagyok. Vagyok a virágnak világa, Tisztaszoba meleg magánya.