Róbert Névnapi Köszöntő Versek
Az ösztön-kovácsolta pokol szögesdrótfényein rángatózva, lásd, mégiscsak elég egy mosolyhoz, ha olykor suhogón gyöngéd mozdulásait hallhatom. Több az rítusnál, ami abbahagyhatatlan. Valahol, egy falnak fordított tükörlapban vékonyka ráncaim hívó patakokká szépülnek az arcomon békésen zuhogó hajfürtjeidnek. Feltétel nélkül féltelek. Érezlek s nézlek hosszasan. Kovács István József: Nőnapi köszöntő Életünk folyását bölcsőtől a sírig gondos női kezek mindvégig kísérik. Kezdődő életünk szülésznő és dajka drága édesanyánk szeretete tartja. Nevelés, gondozás, lépegető élet, gyerek nevelése, anyaság a léted. Kislányból lettél Te, bimbóból szép rózsa, vonzó nővé válva vágyaink korsója. Róbert névnapi köszöntő nőknek. Szerelmi vágyunknak enyhítő varázsa, férfi életünknek lüktető parázsa. Te vagy nekünk minden, szerelem… és bánat tisztelve köszöntöm a nőket s az anyákat. Vörös József: Virágot nevelek neked Nem éltem okosan, csak éltem, én mindenkit a szívemhez mértem. Volt sokszor, hogy csalódtam, belátom, alig okultam, de szív voltam, ember, kit a sors mindig arcul ver.
Róbert Névnapi Köszöntő Képeslap
Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről.
A könyved leszek, amelyből olvasol, sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád. Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló szememtől megolvad minden jégszilánk. már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő, úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom. Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő lélegzetem, ami megfagy a rideg vason. Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem, szíjas szőlővenyigék lilás tüze. Törött játékom, mert szétzúzta a félelem, röpke életem, mely érted küzdene. már több vagy nekem, mint alkonynak az őszi est, mikor a pillanat hideg lobbanás. Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres, buja bűnöm, ha éhesen rám találsz. És fekete mosolyom cserepes ajkamon, a semmit csókoló édes gyűlölet. Feledett ébredések hűvös hajnalokon, halálom, ha majd leszáll az ólmos szürkület. Róbert névnapi köszöntő képeslap. Dudás Sándor: Férfiének Szemünk, ahogy őket nézi: ábrándozva, sóvárogva, szeretettől, reménységtől vágyó szívvel roskadozva. csalódástól sokszorozva; feléjük vág fájás, gyönyör közöny átka, magány pokla. ének száll, tüzek lobognak, értelmet nyer büszke távol, erőt gyújt a vándorokban.