Maine Coon Norvég Erdei Macska
Megjelenése [ szerkesztés] Általános megjelenés: impozáns megjelenésű – a Maine Coon után a legnagyobb macska -, testtömege elérheti a 10 kg-ot is (a hímek esetében). Félhosszú bundáját a kemény skandináviai éghajlatnak köszönheti, amelyhez túlélése érdekében alkalmazkodnia kellett. Aljszőrzete gyapjas, fedőszőrzete hosszú és zsíros, télen szinte olajosan csillog. Nagy eső vagy hófúvás után az állat egyszerűen megrázza magát – és máris szinte tökéletesen száraz. Viselkedése: Könnyen alkalmazkodik minden helyzethez, kiegyensúlyozott, nyugodt állat, azonban nem tanácsos kizárólag lakásban tartani. Impozáns megjelenése és nagy testsúlya ellenére nem agresszív. A magatartásában valami sajátos kettősség tapasztalható. A lakásban szelíd, kedves, simulékony, szereti, ha becézgetik, simogatják, de mihelyt kikerül a szabadba, szinte megközelíthetetlené válik. Maine Coon fajtaleírás | Tudjon meg Mindent | Zooplus Macska Magazin. Visszaköveteli magának a régi élet szabadságát. Fej: háromszög alakú, ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú. Az arcorri rész az arc vonalát követi, a bajusztő nem emelkedik ki.
Maine Coon Norvég Erdei Macska 4
Maine Coon (Maine Coon) Színválaszték: fekete, kék, vörös, krém, teknőctarka Ország: Amerikai Egyesült Államok Forrás: by Taekwonweirdo Eredet A maine coon már az 1900-as évek elején megmutatta magát a kiállításokon az Amerikai Egyesült Államokban. Valószínűleg ezek a maine-i macskák voltak azoknak az első macskáknak a leszármazottai, melyeket a gyarmatokra hoztak be, később pedig Angliából importáltak. Voltak köztük egyszerű, hosszúszőrű házimacskák, de perzsák is. Valószínűsíthető, hogy ezekből az egyedekből tenyésztették ki az eredeti fajtát Maine államban úgy, hogy a tanyasi házimacskák fizikumát és erősségét ötvözték a korabeli hosszúszőrű perzsával. Már a 19. század első éveiben igen elterjedt volt ez a fajta a Maine állambeli farmokon, sőt, akadtak olyanok is, akik tenyészteni kezdték. Maine coon norvég erdei macska kepek. Emellett különböző kiállításokon is megjelentek, melyeken a perzsákkal közös csoportban vehettek részt, de különbséget tettek a maine-i és az Angliából származó perzsák között. 1908-ban került fel a törzskönyvezett macskák listájára, de 1915-től mégsem tenyésztették a fajtát, csupán egyszerű háziállatként tartották.
Személyisége Ne tévesszen meg az erős izomzat és a robusztus külső! A vadonban eltöltött évek ellenére – vagy éppen azért – a macska barátságos és simuló. Édes, aranyos és családcentrikus, szoros szálak fűzik az emberhez. Minden helyzethez könnyen alkalmazkodik. Új emberekkel hamar megbarátkozik. Nem nyávogós macska, inkább testbeszéddel fejezi ki érzéseiket. Az üres etetőtálnak a látványa gyakran felbosszantja. Nemtetszését hangos morgással fejezi ki, amelyet a szoba bármely pontján meg fogunk hallani. Maine coon norvég erdei macska 4. Ölben nem szeret ülni, inkább a gazdi mellé a földre ül. De hatalmas termetét figyelembe véve, ez nem is olyan rossz dolog. :) Aktív, játékos és mókás egészen felnőttkoráig. Jó "atléta", előszeretettel mászik fel a szekrényekre, a könyvespolcokra és a kaparófa legmagasabb pontjaira. Kitűnő házicicának bizonyul, amíg elegendő tér és mozgási lehetőség áll rendelkezésére s kellő mennyiségű figyelmet és szeretetet kap. Gondozása Szőrének hossza az évszak függvényében változik. Tavasszal megválik téli bundájától, ősszel pedig nyári bundájától.