Monaco F1 Pálya – Az Édes Élet
Később lerövidítették, újjáépítették és átnevezték, így 1997 és 2003 között már A1-Ring néven töltötte be ugyanezt a szerepkört. 2004-ben a pálya bezárta kapuit, majd 2011-ben immár Red Bull Ring néven újra kinyitotta azokat, 2014-ben pedig az F1 is visszatért ide. 10. Monaco Forma 1 Pálya. Silverstone (Brit Nagydíj) Az első Brit Nagydíjat 1948-ban rendezték itt, majd 1950-ben, az újonnan létrehozott Formula-1-es világbajnokság történetének első versenyét is itt teljesítette a mezőny. A Silverstone Circuit számos legendás csata helyszínéül szolgált az évek során, és tempós kanyarjaival máig az F1 leggyorsabb és legkedveltebb pályái között tartják számon. 11. Hungaroring (Magyar Nagydíj) A Mogyoród közelében található magyar F1-es pálya 1986-ban nyitotta meg kapuit a szurkolók előtt, akik abban az évben már az első F1-es Magyar Nagydíj keretében tombolhattak a lelátókon. Azóta nem volt olyan év, amikor az F1 ne látogatott volna el a Hungaroringre, amely máig a sorozat egyik legnagyobb hagyományokkal bíró és egyben legtechnikásabb versenyhelyszíne.
Monaco Forma 1 Pálya
A körrekordot Lewis Hamilton (Mercedes) tartja 2016-ból. A brit pilóta ideje 1'17. 939 volt.
Lewis Hamilton (Fotó: XPB) Hogy mennyire nem lehet előzni, azt rajta kívül többen megtapasztalták a versenyen. Például Kimi Räikkönen, aki nem sokra ment az alternatív taktikájával és a hosszúra nyújtott első etapjával. "Unalmas. Semmi sem történik, de ez Monaco. Csak próbálsz célba érni, és ennyi. Sokat tanulni nem lehet belőle. Nagyon különleges hely, ezt mind tudjuk. Ha semmi furcsaság nem történik, nincs előzés. Ez mindig így volt, de különösen amióta szélesebbek az autók. Lehetsz bármennyire lassú, akkor sem előzhetnek meg. " A "régen minden jobb volt" nosztalgia és pár múltbéli előzés felidézése talán mást sugallhat, de tény, hogy Monaco sosem bővelkedett az előzésekben. Már Stirling Moss vagy Niki Lauda idejében is jellemző volt, hogy egy lassabb autóval fel lehetett tartani gyorsabbakat egy teljes futamon keresztül, és a húsz éve a 30 körig a másodpercekkel lassabb Enrique Bernoldi mögé szoruló David Coulthard is tudna mesélni arról, hogy a keskenyebb autókkal sem ment igazán jól a helycsere.
Anita Ekberg, Fellini több mint fél évszázada készült Az édes élet ( La Dolce Vita) című mozijának feledhetetlen Sylviája egy korszak szexszimbóluma volt. Hazájában csak egyszer, 1964-ben állt kamera elé, de mivel összeveszett a rendezővel, ebből a filmből is kivágták. Külsejét hajlandó volt megváltoztatni Anita Ekberg, nevét nem 1931. szeptember 29-én Malmöben született, majd itt is nőtt fel, népes családja nem dúskált az anyagi javakban. Anita Ekberg előnyös külső adottságait kamatoztatva próbált kitörni a szegénységből: már tizenévesen keresett fotómodell volt, húszévesen pedig Svédország szépévé választották. A győzelem nyomán részt vehetett Amerikában a világszépe választáson is, ahol nem győzött, de mégis nyert: bár egy szót sem beszélt angolul, filmszerződést kapott. Anita Ekberg svéd-olasz modell-színész / Fotó: Getty Images Először az excentrikus milliárdos, Howard Hughes vette pártfogásába, aki azt ajánlotta neki, változtassa meg orrát, fogait és fura nevét. Ekberg az utolsó kérésre nemet mondott, érvelése szerint vagy híres lesz, és akkor az emberek megtanulják nevének kiejtését, vagy nem lesz az, akkor pedig az egész nem számít.
A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner ( Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.
A film az 1960-as cannes-i fesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát. Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is. Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos a köznyelvben. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma. Cselekmény [ szerkesztés] Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája.
Azt is elmondta, hogy a svéd emberek és a média nem értékelik őt eléggé. 2009. július 19-én közölte, hogy a San Giovanni Kórházban Rómában kezelték, az idegsebészeti osztályon, de már otthonában Genzanóban lábadozik. Annak ellenére, hogy az állapota nem volt súlyosnak tekinthető, megfigyelés alatt tartották. 2014 karácsonya után újra klinikai kezelésre szorult, és 2015. január 11-én elhunyt. [2] Karrier [ szerkesztés] Az 1950-es évek közepén, a több filmstúdió is ajánlott munkát számára. Legsikeresebb szerepe a Federico Fellini rendezte Az édes élet (1960) volt. Anita egyszer azt mondta, hogy: "Én voltam az, aki Fellinit híressé tette, és nem fordítva".
Értékelés: 92 szavazatból Marcello írói álmokat dédelgetett, végül újságíró lett. Egy bulvárlapnál dolgozik, és a felső tízezer fényűző társasági életének ismert figurája és krónikása. Élvezi a hamis csillogását, tudja mit takar ez, mégis eladja lelkét az ördögnek. Forgalmazó: Örökmozgó Stáblista: Díjak és jelölések Cannes-i fesztivál 1960 David di Donatello Díj Oscar-díj 1962 BAFTA-díj 1961 1962
fejezet – Abdellatif Kechiche · 2014: Téli álom – Nuri Bilge Ceylan · 2015: Dheepan – Egy menekült története – Jacques Audiard · 2016: Én, Daniel Blake – Ken Loach · 2017: A négyzet – Ruben Östlund · 2018: Bolti tolvajok – Koreeda Hirokazu · 2019: Élősködők – Pong Dzsunho 2020-as évek 2020: –– · 2021: Titane – Julia Ducournau Különleges Arany Pálma 2018: Le livre d'image – Jean-Luc Godard Cannes-i fesztivál Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 1332159035158701380006 LCCN: n81015538 GND: 4291676-8 SUDOC: 103178961 BNF: cb15064701b