Talking To Myself Linkin Park Magyarul - Kia Sportage 1.6 Gdi Teszt
Kedves Növendékem, Costantini Diana az érettségi évében a tanulás mellett továbbra is készítette a videóit. Érdekes módon az egyre újabb videók egyre sikeresebbek is lettek, egyre több nézőt vonzottak. Már a kezdet is nagyon jó volt, napok alatt százezrek nézték meg az első videókat is, és azóta is, bármikor videókat rak fel Diána a közös munkánk gyümölcseként az mindig sikeresebb és sikeresebb lesz. A hangfelvételt profi stúdióban vette fel, és a videókat is ott készítette el, a rendezésben, kosztümben, díszletezésben, designban minden esetben oroszlánrészt vállalva. Minden egyes videó látványvilágában is nagyszerű, és mindegyik egyéni megoldásokat mutat fel, saját világot teremtve. Így volt ez a legutóbbi videójában is, és munkáját pazar siker koronázta. Megvalósult az álma: ez a videó már túllépte az egymillió nézőt! Egy nagyon nehéz számot választott, a Linkin Parktól a Talking To Myself címűt. 1. 166. 558-nál tart a nézőszám a mai nap, 2020. június 25-én. Az előző videója is Linkin Park volt, a Numb, az is 774.
Innentől kezdve gyakorlatilag nehezen tudok szépeket írni a lemezről. Az csak egy dolog, hogy ez a vonal abszolút nem az én asztalom, mert ettől még simán lehetne jó a végeredmény. De sajnos nem arról beszélünk, hogy a Linkin Park csinált egy popalbumot, ami ettől függetlenül tele van kiugró dalokkal. Profinak profi a produkció, becsülettel összerakták, ehhez nem férhet kétség, viszont összességében még a csapathoz képest is roppant lagymatag, belassult és érzelgős a végeredmény, azokat az arcbamászó slágertémákat pedig egyáltalán nem hallom itt, amiket szerintem hallanom kellene, ha már bevállaltak egy ilyen iránymódosítást. Mert ez itt most tényleg az. A Talking To Myself némi gitárral mondjuk elmenne a korábbi lemezekre, de a többi dalnál nemcsak a hangszerelés teszi radikálisan eltérővé ezt az albumot a repertoár többi eleméhez képest, hanem az egész megközelítés más most. Hallatszik a számokon, hogy tudatosan indultak ebbe az irányba, és az első pillanattól kezdve egy meghatározott csapásvonalon építkeztek.
Megfizetnek érte hogy állandóan a hátam mögött pusmognak. Én meg már magamban beszélek éjszaka mert nem tudom elfelejteni, állandóan ez jár a fejemben még akkor is amikor a cigim mögé bújok. Az üzenet kiolvasható a szememből. ez áll benne: ne foglalkozzatok ezzel! Nem akarok hallani róla, mindenkinek van valami hozzászólása, mindenki jól informált, Anglia királynőjétől kezdve egészen a pokol kutyáiig. És ha elcsíplek amikor újra erre jártok, felszolgálom nektek (saját verziómat), de ez nem az amit hallani szeretnétek, mégis ez az amit fogok tenni. És egészen belülről jön egy érzés, ami azt sugallja: a magad dolgával törődj! Elmegyek Wichitába, el ebből a cirkuszból örökre, kidolgozom a belem a földeken, minden pórusomból izzadság folyik majd és csak folyik folyik folyik a vérem az úr színe előtt a szavak ömlenek belőlem és már nem gondolkodom ezen többet. És vérfoltjaim azt mondják nekem: indulj, menj haza! Songwriter Jack White Fordította Kekecblogger A szemfájdító videó: Honnan lehet ismerős a dallam?
A Linkin Park az első pillanattól fogva kimatekozott módon popos és rádióbarát volt. Már a 2000-es Hybrid Theoryn is szép számmal akadtak momentumok a gitárgazdagabb pillanatok között-mellett, amelyek tokkal-vonóval együtt felfértek volna akkoriban egy Backstreet Boys- vagy N'Sync-lemezre. Tekerj mondjuk az In The End klipben 2. 10 környékére, és mondd azt rezzenéstelen arccal, hogy amit látsz és hallasz, az távol áll a fiúbandás vonaltól! Szerintem nem fog sikerülni... A csapatnak később is akadtak visszafogott-higgadt dolgai, viszont a One More Light még ezekhez képest is durva váltást jelent. Az elsőként bemutatott dalok és a melléjük kiadagolt nyilatkozatok ezúttal nem hazudtak és nem túloztak: ennek az albumnak tényleg semmi köze a rockzenéhez. És ez így, ebben a formában még akkor is meglepő, ha a Linkin Parknak azért régebben is akadtak abszolút nem a rocktábort célzó megmozdulásai, legyen szó a remixalbumokról, a Jay-Z társaságában készített Collision Course-ről vagy akár az A Thousand Suns lemezről.
megjelenés: 2017 kiadó: Warner Bros. pontszám: 4 /10 Szerinted hány pont? Ugyan Chester Bennington szokatlanul hevesen reagál azon találgatásokra, hogy az egyértelmű váltás mögött üzleti szempontok húzódhattak meg, az ember sajnos ösztönösen erre gondol, hiszen a legutóbbi The Hunting Party t pont rockosra vették, és nem nagyon hozta a várt eladásokat. Persze aláírom, ettől még akármilyen lehetett volna a One More Light, hiszen a csapat úgy nagyjából a Minutes To Midnight óta kínosan ügyel rá, hogy még véletlenül se hozzák ki kétszer egymás után ugyanazt a lemezt. De valahogy nehéz elkerülni a frontember által olyannyira kárhoztatott gondolatokat, ha egyszer az új album hangszerelését, hangulatát, megszólalását tekintve egyaránt teljesen olyan, mint azok a modern, r&b-s alapú, hip-hopos fűszerrel alaposan megszórt popzenék, amik a rádiókban vagy a zenetévék még megmaradt zenei műsoraiban jönnek szembe. És ezt most szó szerint vedd. Chester és Mike Shinoda hangja természetesen beazonosítható, de ismeretlenül néhol még így sem mondanám meg, hogy a Linkin Parkot hallom.
Mondd meg mit kell tennem Nincs módja, hogy elérjelek Égnek a fények, de nincs otthon senki (nincs otthon senki) Azt mondod nem érthetem meg De nem adod meg rá az esélyt Mikor elhagysz engem, hová mész? (Hová mész? ) Mindaz a sok fal, amit építesz Minden idő, amit hajszolással töltöttem Minden mód, ahogyan elveszítelek (elveszítelek) És az igazság az, hogy valaki más lett belőled Állandóan úgy rohansz, mintha az ég szakadna ránk Suttoghatok, kiabálhatok De tudom, igen tudom, igen tudom Én csak a falnak beszélek A falnak beszélek Elismerem, elkövettem hibákat De a tieid talán mindenbe belekerültek neked Nem hallod, hogy haza hívlak? (haza hívlak) Ó, mindaz a sok fal, amit építesz Igen tudom, igen tudom, igen tudom Minden mód, ahogyan elveszítelek A falnak beszélek
Mindig rácsodálkozik az ember, hogy egy-egy autómárka bizonyos modelljei mekkora mérvű átalakuláson mennek keresztül az évek folyamán. A Kia Sportage 1. 6 T-GDI GT Line egyike azoknak, melyek ebbe a kategóriába tartoznak. A dél-koreai autógyártás az egyik leginkább feltörekvő, innovációkban gazdag vonal, legalábbis ami azt a fejlődési görbét jelentik, amellyel leginkább ábrázolni lehet mondjuk 10-15 év távlatában a változásokat. A Kia esetében – ahogy a bevezetőben is hangoztattuk – kifejezetten fókuszban van mindez; a Sportage modellek evolúciója meggyőzően látványos, és nem csak külsőséggel teli sallangokat hordoz. Tesztvezetés Kia Sportage 1.6 T-GDI, koreai SUV teszt - Road Test - AvtoTachki. Nyilván a formaterv az elsődleges, ami megragadja a külső szemlélődőt alaposan: a Kia Sportage 1. 6 T-GDI GT Line esetében is jól látszik, mekkora hangsúly került az arányokra, ívekre, optimális, a mai trendeknek megfelelő tálalásra. Mindez a legjobban talán a front kialakításánál ötlik szembe: a fókuszba helyezett, középen bontott aszimmetriával felvértezett hűtőmaszk, a felső ívelésre helyezett, morcos, dupla projektoros fényszórók burái, valamint a kicsit kocka alakzatú, alsó szélekre integrált, négyes LED egységeket hordozó ködlámpafészkek mind egyediséggel ruházzák fel a Kia Sportage 1.
Kia Sportage 1.6 Gdi Teszt Magyar
A Kia európai gyártóbázisán, a szlovákiai Zsolnán elkezdődött a Sportage ötödik generációjának gyártása, amely hamarosan a hazai kereskedésekben is kapható lesz. Mielőtt azonban megérkezne az újdonság, érdemes még egy kis figyelmet szentelni a jelenleg még kapható kifutó modellnek is, melynek turbós benzines változatát a megjelenésekor, míg a ráncfelvarrás utáni dízelt idén év elején volt alkalmunk kipróbálni. Különös, hogy pont az itthon legnagyobb darabszámban eladott 1, 6 -os szívó benzines motorral szerelt verzió nem szerepelt még a Tesztelők oldalain, de ami eddig elmaradt, azt most egy tartós teszttel bepótoljuk, melyben egy év tapasztalatait osztjuk meg az olvasókkal. Manapság nehéz szívó benzinmotoros új autót, pláne SUV-ot találni a piacon. A Kia még utolsó erőfeszítéseivel, de kitartóan kínálja 1, 6-os turbó nélküli benzinmotorral a Sportage-t, mellyel hihetetlenül népszerű a kifutó modell. Kia sportage 1.6 gdi teszt full. Népszerűségéhez a motoron kívül nagyban hozzájárul a karosszériájának tetszetős formája, továbbá az is, hogy mérete miatt is sikeres a családi autót keresők körében a negyedik generációs Sportage.
Ez persze csak relatíve sok - tegye fel a kezét az a 135 lóerős benzinmotor, amely kevesebből megoldja ezt egy ilyen karosszériában! A Sportage felépítéséből adódóan azt hihetnénk, ezzel az autóval csak billegni lehet a kanyarokban, ám ez nagyon nem így van. Már a dízel tesztautó is meglepően jó volt, a nála 220 kilogrammal könnyebb benzinessel viszont kifejezetten élvezet a kanyarodás, érezhetően jóval kevésbé orrnehéz, a család már régen elkezd sikoltozni, mire odáig jutnánk, hogy kanyarokban elkezdjen csúszni az autó eleje kifelé. Hasonlóan bolondbiztos a fék is, elképesztően könnyű adagolni, és nagyon jó hatásfokkal működik, azt hihetnénk, manapság már alap az ilyesmi, de sajnos nem az. Kia sportage 1.6 gdi teszt 2018. A magas karosszériának köszönhetően remekül átláthatjuk a forgalmat magunk előtt, de a keskeny ablakfelületek és vastag oszlopok miatt oldalra és hátra meglehetősen korlátozott a kilátás, különösen a kanyarokban zavaró és takar ki sokat a látómezőnkből a masszív A oszlop. A vastag A oszlopok és tükrök eléggé sokat kitakarnak a látómezőből Tízezer forinttal sikerült az ötmilliós fájdalomküszöb alá tornázni az alap Sportage árát, ami nem azt jelenti, hogy egy kibelezett változattal csábítgatják szalonokba a palimadarakat.