Xii. Kerület - Hegyvidék | Vörös Homár - Bucsuzni Kell Szandi Akt
A halakat és a tengeri herkentyűket a The Fishmongertől szerzik be, így a frissesség garantált. A rendszer úgy működik, hogy a pultban lévő tengerik közül kiválasztjuk a nekünk szimpatikusat, és már készítik is, legyen az lazacburger, paella, garnéla, füstölt makréla vagy fish and chips. Két éve megnyitották a Bigfish Lánchidat is, ahol a pár signature-fogás mellett az igazi különbség a hangulatban mutatkozik meg. Vörös homár hegyvidék bevásárlóközpont. Míg az Andrássy út egy pörgős bisztró, addig a Zrínyi utcában kényelmesen leülve fogyaszthatjuk a választott halakat és tengeri herkentyűket. Fotó: Vörös Homár Vörös Homár – Hegyvidék Bevásárlóközpont 6/8 A Hegyvidék Bevásárlóközpontban található Vörös Homár is a halimádók két fő törzshelyét vegyíti, ugyanis halkereskedés és gasztrobár egyben. Hetente többször érkezik friss áru, többek között Spanyolországból és Olaszországból, aminek következtében a pult megtelik lepényhallal, ördöghallal, kardhalfilével, fekete kagylóval, polippal és egyéb tengeri herkentyűvel. Ezek egy részéből a látványkonyhában kész fogásokat varázsolnak, amiket – a folyamatosan változó napi menükkel együtt – aztán a halászhálóval dekorált mennyezet alatt lehet elcsipegetni.
Vörös Homár Hegyvidék Bevásárlóközpont
Hirdess nálunk! Szeretnéd, ha a kerület lakói tudnának szolgáltatásaidról, termékeidről, boltodról, vendéglátó-helyedről? Hirdess nálunk! Meglásd, egyáltalán nem drága – és megéri. A részletekért kattints ide!
Tartanak polipvacsorákat és osztrigaesteket, isteni a surf 'n' turf burgerük, mely könnyed, tintahaltintával festett buciban érkezik, de erősen ajánlott kipróbálni a leveseket is, illetve bármit, amit rákkal készítenek.
Furcsa is lenne, hiszen elvben csak akkor jön ráadás, ha nagy a siker, előre inni a medve bőrére nagyképűség lenne. Ezért is volt szokatlan, amikor a híres japán hegedűművész, Midori ügynöksége 2005-ös budapesti koncertjei előtt jelezte, ráadásnak Bach d-moll partitájából a Chaconne-t fogja játszani. Midorit a Sibelius-hegedűversenyre hívtuk meg a Fesztiválzenekarhoz, ha van ráadás, ami nem megy ehhez a későromantikus darabhoz, az Bach Chaconne-ja. A probléma nem is annyira a nyilvánvaló stílustöréssel volt, hanem a hosszakkal: egy 27-28 perces versenymű után nem lehet ráadásként eljátszani a 15-16 perces Chaconne-t, a szólóhegedű-irodalom egyik legmonumentálisabb darabját. Visszaírtam, hogy ha már Midori Bachot akar ráadásként játszani, szerencsésebb lenne a partiták vagy szólószonáták valamelyik rövidebb tétele, egyik sem hosszabb 4-5 percnél. Bucsuzni kell szandi melle. Az ügynökség egy darabig még próbálkozott, majd beadta a derekát, maradtunk egy rövid Bach-tételnél. Indult a koncert, nekem csalódás volt, Midori technikailag hibátlanul játszott, de az a fojtott tűz, ami Sibeliushoz kell, hiányzott az interpretációból, túl fegyelmezett és hideg volt.
Bucsuzni Kell Szandi Ori Hari
Egy ilyen kérésre nem lehetett nemet mondani. Így fordult elő, hogy minden idők egyik legnagyobb zongoristája pályája utolsó hangversenyén, 2008. december 19-én a Fesztiválzenekar zongoráján játszott. Bécsben Mozart Jeunehomme-zongoraversenyével búcsúzott, szerintem tudatos fricska volt, amikor műsornak a "fiatalember" névre hallgató zongoraversenyt választotta. Az élet még egyszer egymás közelébe sodort minket. Ekkor már nyugdíjba mentem a Fesztiválzenekartól, és kis ügynökségem művészeit impresszáltam, köztük Várjon Dénest. Bucsuzni kell szandi ori hari. A pódiumtól visszavonult Brendel rendszeresen tartott előadásokat, az egyik legérdekesebbet karrierje emblematikus darabjáról, Liszt h-moll szonátájáról. Ismerte Dénes az ECM-nél megjelent nagyszerű felvételét, ezért őt kérte fel arra, hogy illusztrálja az előadást, majd az est második felében, immár egyben, játssza el a monumentális darabot. Először Londonban ment le a Brendel–Várjon műsor, majd Olaszországban. Szép projekt volt, nem sok zongorista mondhatja el magáról, hogy egy Brendel benne látja az ideális előadót.
Nagy tapsot kapott, de a közönség inkább a nevet és nem a produkciót tapsolta meg. Jött a ráadás, a második hangnál világos volt, hogy ez a Chaconne. Majd' szétrobbantam, ebben a szakmában ritkán fordul elő, hogy valaki ilyen látványosan megszegi az adott szavát. Bár el kell ismerni, hogy Midori Bachot sokkal jobban játszott, mint Sibeliust, a darab vége felé már nagyon mocorgott a közönség, mindenki ment volna a büfébe. Persze gratuláltam Midorinak, a ráadást szóba se hoztam: úgyis mindent az ügynökségére kent volna, nem szóltak neki, hogy nem játszhatja a Chaconne-t (ami nyilván nem lett volna igaz), de már akkor tudtam, egyhamar nem fogjuk újra meghívni. Bucsuzni kell szandi akt. Bach: d-moll partita: Chaconne – Midori Jöjjön még egy félresikerült ráadás, ez a 2011-es Schubert-maratonon történt. Aki nem tudná: a Fesztiválzenekar egy-egy zeneszerzőt bemutató, reggeltől késő estig tartó maratonjai 50 perces koncertekből állnak, váltakozva a Müpa nagy és kis termében. Az 50 percet nem szabad túllépni, mert a közönség nem érne át a következő koncertre.