Madách Imre – Wikidézet, Kosorrú Nyúl
Nem is hivalkodott írói mivoltával soha. Nem adminisztrálta magát, nem járt el szellemi gyermekei érdekében; amit elért, magától jött. Könyvtárigazgatói címe mellett mindég hátra tessékelte azt, hogy írni is szokott. Szép magyar komédia. Ezek a jellemvonások pedig megerősítik bennünk a gondolatot, hogy igazán csak a maga gyönyörűségére írt, magának dalolt. Nemcsak hogy nem komponált és konstruált, de a formával és egyensúllyal se sokat törődött. Úgy írt, ahogy jól esett neki, ahogy a szívéből fakadt és mesélő kedve szerint. Szóval nem volt amolyan öntudatos író, aki beállíthatja magát akármilyen feladatra, csak el kell határoznia. Érdekes és jellemző, hogy bár a pesti újságok kivétel nélkül rendelkezésre állottak, lelkiismeretes pontossággal írta a vezércikket névtelenül egy szegedi lap szerdai számába és a Hüvelyk Matyi című helyi vicclapocskában húsz éven át rótta Éliász Csamangó leveleit, meg azt, hogy mit szaval a Kecske. Mégis, akárhogy rejtegette, az írást tartotta igazi szórakozásának: kis bőr írótokját és töltőtollát mindig magával hordta és ha üres ideje akadt, nyomban rajzolgatni kezdte szép, egyenletes betűit.
- Szép napot magyarok Nagy boldogsággal jelentem be, hogy román seggbe magyar f@sz való : FostTalicska
- Milyen szép ez a Magyar nyelv : hungary
- Óriás kosorrú nypl.org
Szép Napot Magyarok Nagy Boldogsággal Jelentem Be, Hogy Román Seggbe Magyar F@Sz Való : Fosttalicska
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Pavlik úrnak küldöm Bécs felől sodrott, ősz Duna-habok Titkukat s hozott parancsukat zúgják: Zsibongj föl újból, szép zsiványtanya, Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság. Milyen szép ez a Magyar nyelv : hungary. Száz zsandárunk és katonánk vigyáz Minden vásárolt, zsoldos úri bőrre: Paprika Jancsik, Pintye Gligorok, Forverc, előre. Bánatok, kínok, mint vad keselyűk, Falánkoznak a milliók szívébül S mulasztott étek, öröm és gyerek Helyén a Burg szuronyhalma épül. Megfojtódik Európa közepén Egy szép népség, már álomban is pőre, De élnek a kufárok s vett urak, És nézd, világ, e rongy komédiát, Hol csüggedt nézők a legnemesebbek, Hol eladnak sok munkás-milliót Cudar, eladó, úri keveseknek, Ahol az Élet ellen összefog Cézári gőgös s magyar úri dőre, Ahol régi dal már a becsület, De egyszer majd meging a Palota, Fölindulóbban, minél jobban késik S meghallhatja a közönyös világ Halottaknak hitt lelkek ébredésit, A Hazugság-ház kap új lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre S addig, urak, tűzre az olajat, Forverc, előre.
Milyen Szép Ez A Magyar Nyelv : Hungary
- Elfogy a napfény, elfogy a levegő... A hírlapok krónikásai szerint ezek voltak Tömörkény István utolsó szavai. Nem sokkal azután, hogy így szólította meg ágyánál álló hitvesét, leányát, orosz földön harcoló fiát, Szeged városát, barátait, az alföldi eget és tavaszi földet, tehát a maga egész világát, nemes és megbékélt keresztény férfihez illő módon, csöndesen lehunyta különös tekintetű, különös élességgel fotografáló szemét mindörökre. Az elhunyt életírója bizonnyal e szelíd és halk szomorúsággal teli szavakkal fogja végezni mondanivalóját... de éppen ilyen joggal idézheti a világos, egyszerű megállapítást rögzítő mondatot az is, aki rövid jellemzést óhajt írni a holt literátorról. Szép napot magyarok Nagy boldogsággal jelentem be, hogy román seggbe magyar f@sz való : FostTalicska. Ilyen keresetlen, nyugodt magyar volt a férfi; ilyen egyszerű, első pillantásra igénytelen, de a béke bölcsességétől és fölényétől átsugározott volt az írása. Utolsó percében sem komponált, mesterkedett, hanem elmondta őszintén, amit szelíd szíve érzett. És ha követjük napjai csöndes folyását, emlékünkbe idézzük hangja könnyed csörgedezését, mindazt, amit alkotott, még teljesebbé válik előttünk a harmónia.
Körültünk vagy tíz ellenség,... Hát hiszen csak hadd legyen! Megint te lész a legelső A népek közt - nemzetem! Dicső leszesz és hatalmas Úgy, mint ezerév előtt, Mikor Árpád ősapánk tíz Ellenséget megtörött. Ne mondjátok, hogy elhagyott Volna a mi istenünk; Tudja ő már - ő ne tudná?! -, Hogy mi a természetünk! Tudja, hogy oda se nézünk Egy kutyának, minek is! El se kezdjük, míg ellenség Minden ujjunkon egy nincs! Ránk küldé a mult tavasszal A bolondos rác hadat; Akkor nem mertük bevenni Azokat a sáncokat. Jó mulatóhelyünk volt az A néhai Szenttamás, Ha ott rögtön elromboljuk, Akkor mi lett volna más? Ekkor nem lett vón dicsőség, Elszégyeltük vón magunk, S a kis verésért utóbb nagy Ajándékot is adunk. S annyira megszánjuk őket, Hogy újra fölneveljük, S hizlaljuk csak, hogy erősben Fordulhasson ellenünk!... Soha jobbkor! most javában Zsivioztak: mulattak, Ezrivel raktak minisztert S választák vajdáikat. S egyszer a Perczelünk csak, Mint a mennykő, ott terem, S megmutatja, hogy minálunk Ezután nincs kegyelem!
Az elmúlt évtized egyik leggyakrabban kiállított nyúlfajtája az óriás kosorrú nyúl, melynek, úgy tűnik, tenyésztőtábora állandó. Amellett, hogy rendkívül kedves, bájos e különös fizimiskájú fajta, háztáji gazdaságokban olcsón előállítható, ízletes húsával is meghálálhatja a gondoskodást. A világ számos országában tenyésztik – mára globalizált fajtának tekinthető. Hazánkban a szervezett nyúltenyésztés az 1900-as évek elején kezdődött. Az akkori általános jólét, a városiasodás és az ezzel párosuló kisállat-tenyésztési kedv növekedése újabb és újabb nyúlfajták importját eredményezte. Belgium mellett leginkább Németországból vásároltak jó minőségű tenyészállatokat a magyar nyulászok, így német kosorrúakat is. Sajnos a II. világháborúban a fajta nálunk kipusztult, s csak az 1960-as években érkeztek újabb egyedei NDK-ból és Csehszlovákiából. A két Németországban, Svájcban és Hollandiában a német kosorrú nyulakat a XX. században igen gyakorta tartották. Már a XIX. századi kiállításokon is jellemzően szürke színű egyedek fordultak elő, de olykor-olykor bemutattak fehér és tarka állatokat is.
Óriás Kosorrú Nypl.Org
A kosorrú nyulak kialakulásában fontos szerepet játszott az 1870-'71-es porosz-francia háború, amikor is jelentős mennyiségű francia tenyészanyag került Németországba, s ezeket a kosorrúakat előszeretettel keresztezték az ottaniakkal. Hamarosan két típus jelent meg Németországban: az úgynevezett amerikai vagy más néven angol és az afrikai, más néven francia típus. Hogy egy fajtaváltozatot miképpen neveztek, abba az aktuális politika is beleszólt azokban az időkben. Végül a német nyúltenyésztők mindezt megelégelve, no meg hazafias indíttatásból is a francia típust némileg átalakítottak, s hivatalosan is elfogadtattak egy új fajtát, a német kosorrú nyulat. A XXI. század gobalizált világa nemigen kedvez a nemzeti fajtáknak, így ma már nálunk is egységesen óriás kosorrú néven szerepelnek ezek az állatok, melyek immár elveszítették azokat a sajátosságaikat, melyeket a különböző országok tenyésztői annak idején áldozatos munkával kialakítottak.
A testtömeg esetében 5, 0-5, 25 kg között 8 pont, az 5, 25-5, 5 kg között 9 pont, az 5, 5 kg fölötti kategóriában 10 pont adható. Felső határ nincs. A testalakulás pozícióban általános küllemi előírások érvényesek, kívánatos a hibátlan, zömök, izmolt megjelenés. A fajtajelleg pozícióban megítélik a test zömök, hengeres, de nem otromba megjelenését. A nyak rövid és erőteljes, alig különül el. A lábak rövidek és erősek. A fej kifejezett kosfej, a kosorr alapvető ismertetőjel. Maga a fej markáns, rövid a homlok széles, a pofák erőteljesek. A szemek nagyok és nem mélyen üllők. A fültőnél erősen jellegzetes, tömören összesimuló dudorodás (korona) mutatkozik. A fülek a fej mindkét oldalán patkószerűek, cső formájúak, a fülnyílások befelé fordultak. Szerkezetük erős, húsos, teljesen szőrözöttek, végeiken lekerekítettek. Rendkívül fontos a fülek hossza. Más fajtáktól eltérően a füleket nem egyenként mérik, hanem enyhe húzással kiegyenesítve egyik végétől a másikig a koronával együtt. A két fül ily módon 38-45 cm hosszúságot mutat.