Munkácsy Mihály - Poros Út Vászonkép - Vászonkép Készítés Sa
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kereken 500 millió forintot adott Munkácsy Mihály Poros út I. című festményéért, szúrta ki a egy EU-s közbeszerzési értesítőben megjelent hirdetményben. Az 1874-es képet egy svájci magánszemély, a genfi címre bejelentett Antoine Pierre Guth adta el az MNB-nek. A szerződést tavaly december 21-én, a karácsonyt megelőző pénteken, írták alá. A kép letétként a Magyar Nemzeti Galériába kerül, ahol jelenleg is látható az állandó kiállításon egy későbbi változata, a Poros út II. 1883-ból. A két festmény készítése között eltelt tíz évben Munkácsy festői stílusa sokat változott, így érdekes lesz, ha a műalkotások, ahogy tervezik, egymás mellé kerülnek. Ezzel ráadásul egy olyan állapot áll vissza, amit a galéria látogatói évtizedekig élvezhettek: 1960 és 2002 között a Poros út I. is szerepelt a múzeum állandó kiállításán. A Poros út I. fordulatos történetéről itt lehet részletesen olvasni; 1944-ig Vida Jenő, a két háború közötti időszak egyik legjelentősebb műgyűjtője tulajdona volt.
- Munkácsy Mihály: Poros út I., 1874–1881 között
- Munkácsy Mihály festői pályája Magyar Éremkibocsátó Kft. - Érmék és emlékérmek hivatalos forgalmazója!
Munkácsy Mihály: Poros Út I., 1874–1881 Között
-et jellemzi. Munkácsy későbbi, "nagy" tájképeinek festői stílusa az 1880-as években alakult ki, s erre az újabb tájképfestői stílusra nem annyira a súlyos, olajos, pasztózus festékrétegek használata a jellemző, mint inkább a nagyon hígan kezelt festék és a festőkés használata. A sokszor laposan, simára szétkent festék következtében jellegzetes, szálkás hatású felületeket figyelhetünk meg: ilyen többek között a Poros út Magyar Nemzeti Galériában őrzött másik változata is. A festmény eredeti címe Kocsizás a pusztán volt. Ezen a címen jelent meg Munkácsy impresszáriójának, Charles Sedelmeyernek a művészről 1914-ben írott könyvében, valamint az 1900 körüli évek hazai és külföldi kiállításain is. Sedelmeyer albumában a képről azt írta, hogy balra lent "M de Munkácsy 74" jelzéssel van ellátva. Sajnos, sem az 1914-es reprodukción, sem az eredeti művön az 74-es évszám már nem látható. A szignó érdekessége, hogy 1874-ben Munkácsy még nem birtokolta a nemesi rangot, így a nemességet jelző "de" szócska csak 1881 után jelent meg a szignóiban.
Munkácsy Mihály Festői Pályája Magyar Éremkibocsátó Kft. - Érmék És Emlékérmek Hivatalos Forgalmazója!
Újabb festmény aukción a Magyar Nemzeti Galéria faláról 2013-08-17 Szerencsés kortársak és bámuló utódok számtalanszor leírták: Munkácsy alapvetően romantikus, hol szenvedélyes, hol álmodozó, lírai alkat volt. Realizmusát is szokták romantikus jelzővel kiegészíteni. De nem kevésbé romantikus naturalizmusa sem. Korai, zsánermotívumok köré szerveződő tájképei, a Vihar a pusztán, a Dőlő szénásszekér - a Mű-terem Galéria legutóbbi aukcióján volt látható -, az Árvízi jelenet, az Isaszegi csatatér, de címe alapján a lappangó Őszi bánat egytől-egyig a késő romantika szelíd hangulatfestésének körébe sorolható, helyenként naturalista részletábrázolással. Munkácsy sokáig idegenkedett az emberi alakot nélkülöző tájképtől; felfogása, melynek értelmében a táj mint a mindenség számunkra adott aspektusa csak az ember vonatkozásában értelmezhető. Csak életének második, zaklatott és meghasonlott időszakában kezdett elmagányosodott hangulatú tájképeket is festeni, nyilvánvalóan szimbolikus célzattal. A Poros út két változata azonban ennél bizonyosan korábbra datálható, és minden mellékzönge ellenére a romantika stílusfogalmával írható le leginkább.
1869-ben a Siralomház meghozta számára a párizsi Salon aranyérmét, majd nem sokkal később a világhírnevet is. A művész 1873 után végleg Párizsba költözött, ezzel egy időben elfordult a kritikai realizmustól. Egyre több szalon-enteriőrt festett, amelyek a párizsi elit mindennapjait és a kivételesen fényűző életet élő francia arisztokrácia jeles eseményeit örökítette meg. Ezek a festmények elképesztően kelendőek voltak, így az áhított hírnéven felül anyagi jólétet is biztosítottak Munkácsy számára. Számtalan tájkép és virágcsendélet is született a párizsi évek alatt, a legjelentősebb azonban a Krisztus-trilógia, amelyet egy 10 éves megrendelés során itt kezdett el és fejezett be. Virágok áldozata Munkácsy a közelgő ezredforduló jegyében, 1893 során elkészítette a Honfoglalást, amely napjainkban az Országház elnöki fogadótermét díszíti. Ez a festmény már akadémikus vonásokat is mutat, amely csak Munkácsy élete vége felé kezdett megjelenni művészetében. Egyik legnagyobb magyar festőnk jelentős hatással volt az úgynevezett alföldi festőkre, de stílusának hatásai kimutathatóak számos külföldi mesternél is.