Rózsakő Étterem - Étterem, Vendéglő, Csárda - Kisvárda ▷ Baross Utca 25, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 - Céginformáció | Firmania – Régi Újévi Köszöntők
7/10 értékeléssel rendelkeznek valós vendégek véleménye alapján.
Rózsakő Étterem És Pizzéria - Kisvárda - Youtube
43, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 Kiss Ernő Út 12, Ajak, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4524 Hajnal utca 26, Ajak, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4524
Frissítve: november 29, 2021 Nyitvatartás A legközelebbi nyitásig: 6 óra 36 perc Közelgő ünnepek Nagypéntek április 15, 2022 10:00 - 22:00 A nyitvatartás változhat Húsvét vasárnap április 17, 2022 Zárva Húsvéthétfő április 18, 2022 Munka Ünnepe május 1, 2022 Vélemény írása Cylexen Regisztrálja Vállalkozását Ingyenesen! Regisztráljon most és növelje bevételeit a Firmania és a Cylex segítségével! Ehhez hasonlóak a közelben Non-stop nyitvatartás Árpád Út 31-33., Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 A legközelebbi nyitásig: 8 óra 36 perc Kölcsey Utca 26., Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 A legközelebbi nyitásig: 7 óra 36 perc Szent László Út 60, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 A legközelebbi nyitásig: 8 óra 6 perc Várday Köz 1, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 Simonyi u. 2, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 Simonyi U. 2, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 Csillag u. Rózsakő Étterem és Pizzéria - Kisvárda - YouTube. 33, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 A legközelebbi nyitásig: 5 óra 36 perc Flórián tér 1., Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 Városmajor Utca 56, Kisvárda, Szabolcs-Szatmár-Bereg, 4600 Városmajor u.
Sziasztok! Régen írtam egyszer az oldalra, hogy nekiállok a leállásnak, azonban nem sok sikerrel jártam. Kb. 1 heteket tudtam tartani, de utána elég komoly visszaeséseim voltak. egy hónapja(nem számoltam pontosan, később indítottam el a nofap-os számlálót) azonban úgy döntöttem, hogy vége. Október elején olvastam egy nagyon jó bejegyzést az eredeti nofap csoportban: "Ha innentől kezdve visszaesel, idén már nem lehet meg a 90 nap" És elgondolkoztam, vajon hány évet szeretnék még ezzel a sz@rral eltölteni. Hány évig játszani azt, hogy "húú elbuktam, de nem baj, majd újrakezdem. " És akkor egy hetet elég könnyen tudtam teljesíteni, a második héten pedig iszonyat mennyiségű energiám volt. Szeretek sportolni, de nagyobb megerőltetéseknél nagyon hamar kifáradtam. Viszont azóta simán túlteljesítek a régi állóképességemen. Azonban tapasztaltam egy negatívumot is. A rövid távú memóriám érezhetően megromlott. Nem tudom ilyet tapasztalt-e már valaki. Remélem idővel jobb lesz mint régen. A hétvégén sajnos néztem P-t, ami miatt elég kemény kattogásaim voltak.
- Csakugyan öltözik - törölte le a könnyeit. - Láss hozzá te is, Tamás. Azzal tisztában volt, hogy a nemzetes úr meg fog halni. Úgy lesz, ahogy mondta. Ha az azt mondja a halálnak, hogy: gyere, akkor a halál szót fogad. Thurzóval nem lehet bolondozni, mert az nagyobb úr a halálnál is. Az úr parancsol, a nép szót fogad! A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol vegyen ő borjút? Az egész Varjúvár nem ér egy borjút. - Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat. - Hess, csúnya nép! - csapott feléjük az öreg. - Annak úgyis meg kell lenni! Nem hallottátok, hogy az úr parancsolta? A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon, s Tamás hajdú visszamosolygott rá. A nap úgy ragyogott a felhőrongyok között, mint valami érdempénz a rongyos katonamundéron. - Az ám, ni - ötlött az eszébe neki -, hát az én szép aranyérdemem, amit Damjanich tűzött a mellemre! Megér az egy borjút! Sietett előkeresni, mintha attól félne, hogy maga is megbánja, amit gondolt. Rálehelgetett, fényesre törülgette, aztán föltűzte a dolmányára.
- Legalább utoljára hadd kérkedjek vele! - vergődött be a faluba a nagy hófúvásokon keresztül. Ott azonban nemigen akartak szóba állni az együgyű vén szolgával az új esztendőt ünneplő emberek. Meg se igen értették, mit akar, mert Tamás nagyon elszokott már a szótól, s nem tudta elmondani a szívén valót. Nagy nehezen talált egy jókedvű gazdát, aki szóba állt vele. Meg is ajánlta a borjút az aranyért, de vele kívánta a dolmányt is. - A borjúval is velejár a bőre - figurázott az öreggel. - Ehol van e - vetette le Tamás a dolmányt az első szóra, s ingujjban hajtotta haza a borjúcskát a Varjúvárba. Észre se vette, hogy fázik, csak mikor hazaért. Se azt nem látta meg öreg szemével, hogy a nemzetes úr ott várja a halált az ablakban, nagyúri pompába öltözve. - Eljárt az idő - kukucskált föl Tamás a napra, aztán valami rossz kendőt kerekítve a vállára, elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra készen volt a Thurzó tora. Régen érzett pompás ételszag gőzölgött a penészes termeken, és a törött lábú asztalon ott terpeszkedett a rettenetes bogrács.
Két gyertya égett kétfelől, s az asztal végén könyökére borulva ott zokogott a hajdú. Addig, míg odakint szorgoskodott, erőt tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak, megeredtek a könnyei. - Lelkem jó nemzetes uram! - zokogta keservesen. Abban a percben fölpattant az ajtó, és ott állt előtte a nemzetes úr. Kardosan, kucsmásan, ezüstös mentében, rókamálas köpönyegben, és úgy tüzelt a szeme, mint a parázs. - Uram Teremtőm! - ugrott föl Tamás dideregve. - Bolond kend! - mordult rá a nemzetes úr. - Olyan paprikást főzött, hogy már a szaga is föltámasztott. Azzal szépen, gyöngéden, ölelésformán ráterítette az öreg úr az öreg szolgára a rókamálas köpönyeget, amelyben valaha a Thurzó nádorispán melengett.