Predator A Ragadozó – Ix. Örök Szerelem – Wikiforrás
Predator - A Ragadozó Videa
És ezzel le is van tudva a karakterrajz, meg az esetleges feszültség is megy a levesbe. Nem mintha Schwarzenegger klasszikusa olyan jól körülírt figurákkal bírt volna, de az eredeti Predatorban a kommandósok túldimenzionáltsága egyfajta biztonságérzetet adott, hogy aztán a néző kisebbfajta sokként élje meg, ahogy sorra lekaszabolják őket. Black figurái meg jóformán egy vállrándítással - meg egysorosokkal - intézik el azt, hogy mivel kerülnek szembe. És mintha maga a Predator se tenné oda magát annak érdekében, hogy embereinket megritkítsa. Ettől függetlenül patakokban folyik a CGI-vér, erről a Ragadozó elé dobott nevesincs katonák tömegei gondoskodnak. Black leragadt annál, hogy minél jobb szövegeket írjon figurái számára, és közben annyira megszerette őket, hogy nem igazán akaródzik neki megszabadulnia tőlük - álljanak akár az ellenséges oldalon. És nagyjából ennek rendel alá mindent, ami egy kicsit is értelmet adna a történéseknek. Nem számít, hogy embereink évtizedek óta kutatják a Predatorokat, és még a nyelvüket is értik, de arra még nem jöttek rá, hogy hőlátásuk van, és fák mögé bújva próbálnak nekik csapdát állítani.
Ha egyszer egy Predator munkát keresne a Földön, kitűnő kidobó lehetne belőle Mert az első és legfontosabb érzés a filmmel kapcsolatban, az az, hogy igazából tök szórakoztató. Feltéve ha nem vársz el olyan alapvető dolgokat tőle, mint a logikus és tudatos cselekményvezetés és mondjuk, a feszültségkeltés. És főleg ha nem szentként nézel a Ragadozóra, ha nem sorakozik ott a polcodon a korábbi filmek díszdobozos kiadása (a Rekviemmel együtt), és nem vágod csípőből a Yautják harci himnuszát. Ez a film ugyanis magasról tojik minden szabályra és elvárásra: azzal nagyon is tisztában van, honnan ered, hisz író-rendezője, Shane Black ott volt az 1987-es első változat forgatásán, még annak forgatókönyvébe is beleszagolt, meg úgy egyébként is ő hozta világra a korszak legfontosabb akciófilmjeinek jelentős részét. Ám a harminc évvel ezelőtti konvenciók felélesztése, aktualizálása helyett Black inkább kifigurázza azokat. Ez leginkább úgy érhető tetten, hogy a film szereplőinek nem az izmaik nagyok, hanem a pofájuk.
És nem igazán megy nekik a dolog. Az ember azt gondolná, hogy ha kultuszfilmhez nyúlnak, legalább akkor megerőltetik magukat, de sajnos kiábrándító eredmény születik az ilyen projektekből is. Így járt ez a film voltak magas elvárásaim az előbb megfogalmazott tapasztalatok miatt, és kb. a játékidő feléig örültem is ennek a folytatásnak. Ám egyik pillanatról a másikra klisék, kiszámítható fordulatok, súlytalanná váló karakterek és erőltetett poénok kezdték el megrohamozni a nézőt, amik a stáblistáig ki is tartottak. Ha eltekintek a három évtizeddel ezelőtti alapműtől, akkor is csak tucatfilmként tudok tekinteni erre az új részre. Elismerem, voltak benne jó ötletek, de ez igencsak kevés ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson a film. A poénok óriásiak voltak, de kijelenthetjük, hogy egy 18-as karikát viselő sci-fi-horrornak ez nem válik előnyére. Minden Predator-, Alien-, Terminátor-, stb. -film folytatásánál ugyanazt szajkózzák a rajongók: rendelkezésre áll egy halom remek könyv, ami hatalmasat robbanna a vásznon, miért nem adaptálják azokat?
(... ) Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből, S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt! (1844) A Guttenberg-albumba [ szerkesztés] Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javúl; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság! " S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. (A könyvnyomtatás feltalálásának 400. Id. Alexandre Dumas – Wikidézet. évfordulójára egy német évkönyvbe szánta Vörösmarty. )
Búcsú (Vörösmarty Mihály) – Wikiforrás
Advent első vasárnapja Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Búcsú (Vörösmarty Mihály) – Wikiforrás. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet! Babits a betegágyon Mikor már elszorult a torka, s lázasan, egyre verdesőbb kínban, már szinte fuldokolva kapkodta csak a levegőt; mikor már elszorult a torka, s az egész ember semmi más, csak ez volt, ennyi volt: a csonka gégében rángó kapkodás; akkor egy nyári délelőtt látogattam meg egy mogorva, kietlen, nagy szobában őt.
Id. Alexandre Dumas – Wikidézet
Külső hivatkozások [ szerkesztés] Vörösmarty Mihály összes költeményei
és napi olvasmányainknak, az újságoknak, amelyeknek öt-hat soros híreiből az élet igaz hőseiről sokszor a legalaposabb tájékoztatót kapjuk. S a világirodalom nagy regényei lelkivilágának pontos utánrezgését és a napi történések drámai feszültsége vibrálását figyelő író a ma kohójában égő szociológiai, esztétikai, pszichoanalitikai problémák pontos, de sohasem a saját hitvallására mutató hangsúlyozással, alkalmazásával keres eseményeket majdnem száz alakjához, akiknek mindegyike a nyers valóság és az irodalmi recept állandó körforgásában csak költőjük írásművészetének szuggesztív erejéből élnek. Mert megdönthetetlenül és letagadhatatlanul jelentős írásművész Körmendi Ferenc, s ahogy a kispolgári légkörből felkerült mostohaanya karrierjét, a háború kitörése előtti ostendei napok fülledten lázas eseményeit, a háborúra készülődő Németországon való utazás drámai feszültségét adja, ott valóban az írástökéletesség, a történés ritmusán való uralkodás olyan útjain jár, amelyre magyar író még nem tévedt.