Aung Szan Szú Kji – Éjszakai Ragadozók Kritika

Aung Szan Szú Kji ezután csaknem 15 évet töltött házi őrizetben, ahonnan végleg 2010-ben – néhány nappal az NLD által bojkottált választások után – engedték ki. 2012-ben pedig egy időközi választáson bejutott a parlamentbe pártja további 42 tagjával együtt (az NLD 45 körzetből 43-at nyert meg). Aung Szan Szú Kji rámutatott: a 2008-ban megkérdőjelezhető körülmények között elfogadott alkotmány miatt a mai napig megkerülhetetlen a hadsereg, ezért igazi átmenet csak az alaptörvény módosításával lehetséges. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a demokratikus kultúrát is el kell sajátítania Mianmarnak, amely csak a szellem forradalmán át érhető el. Az emberek ötven év elnyomás után félnek kiállni magukért és kézbe venni saját életüket – mutatott rá a fő problémára. A forradalom csak eszköz, a cél egy demokratikus társadalom megteremtése – fogalmazott. Ez csak a hadsereg befolyását bebetonozó alkotmány módosításán és a rengeteg etnikum által lakott ország - amelyben gyakoriak az etnikai összetűzések – föderális átalakításán keresztül lehetséges.

1. Világ: Ennek a szentnek véres a keze | hvg.hu
2. Kormányzat - Külügyminisztérium - Parlamenti Államtitkárság - Hírek
3. ORIGO CÍMKÉK - Aung Szan Szú Kji
4. Éjszakai ragadozók
5. PaprikásKrumpli.hu
6. KRITIKA: Éjszakai ragadozók

Világ: Ennek A Szentnek Véres A Keze | Hvg.Hu

Fegyvert még sose látott fiatalok mennek a határvidéki milíciákhoz kiképzésért, hogy szembeszálljanak a hatalmat puccsal megszerző hadsereggel. A mianmari konfliktus miatt minden környező ország tart az erőszak spiráljától, alig merik támogatni a hadsereg ellen joggal fellépő, gombamód szaporodó felkelőcsoportokat. Az ország de facto vezetője február óta őrizetben van. Ügyvédje azt állítja, még ő sem léphetett kapcsolatba Aung Szan Szú Kjível. A nemzetközi figyelmeztetések dacára a hadsereg átvette az irányítást.

Kormányzat - Külügyminisztérium - Parlamenti Államtitkárság - Hírek

2014. április 25. 14:14 Először jelent meg magyar nyelven a Nobel-békedíjas burmai demokráciaharcos, Aung Szan Szú Kjí egy műve, a Levelek Burmából című kötet 2014. április 25-i, pénteki bemutatóján a szerző erőszakmentes küzdelmét méltatták a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára felidézte: első találkozása Szú Kjíval 2013-ban "életre szóló élmény volt". Mint mondta, a burmai (mianmari) ellenzéki politikust – aki több mint másfél évtizedet töltött házi őrizetben a katonai diktatúra elleni fellépése miatt – nem túlzás Martin Luther Kinghez és Mahatma Gandhihoz hasonlítani. Kép letöltése Az államtitkár aláhúzta, hogy az eredetileg 1995-ben, a nemzetközi közvélemény mozgósításának céljával megírt könyv üzenete ma is aktuális, hiszem bár Burmában megindult a politikai átmenet, az ottani demokráciapártiaknak továbbra is szükségük van a figyelmünkre. Megjegyezte, hogy Magyarország a demokratikus átmenetről folytatott tapasztalatcsere mellett saját EU-elnökségére alapozva know-how-val segítette Burmát, hogy az sikeresen el tudja látni a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) elnöki tisztét, valamint 30 ösztöndíjat ajánlott fel burmai diákoknak.

Origo CÍMkÉK - Aung Szan Szú Kji

Hétfőn tartották Aung Szan Szú Kji, Mianmar puccsal elmozdított kormányfőjének tárgyalását. A zárt ülésről a vádlott jogi képviselői sem nyilatkozhattak. A bíróság döntése szerint még négy évvel meghosszabbítják a 76 éves, Nobel-békedíjas Szú Kji büntetését, így összesen már hat év börtönbüntetésre ítélték. A korábbi államfő ellen több tucat ügyben emeletek vádat, legutóbb decemberben a választások alatt elkövetett uszítás és a járványügyi korlátozások megsértése miatt kapott két évet. Az AFP információi szerint ezúttal walkie talkie adó-vevők illegális birtoklásában és behozatalában, valamint ismét a járványügyi korlátozások megszegésében találták bűnösnek. A BBC szerint akkor találhatták Szú Kjinél az eszközöket, amikor 2021 februárjában házkutatást tartottak az elmozdított államfőnél, akit azóta tart börtönben az országot irányító katonai junta. Az egykori államfő elleni perek sora ezzel közel sem ért véget: több rendbeli korrupcióval, szolgálati titkok megsértésével és a 2020-as választásokon elkövetett választási csalással is gyanúsítják, melyekért összesen több mint száz év börtönbüntetésre ítélhetik.

Választási csalás miatt is vádat emelt a bíróság hétfőn Mianmarban Aung Szan Szú Kji puccsal eltávolított korábbi kormányfő és Vin Mjint egykori államfő ellen. A vád szerint az ország korábbi vezetői nyomást gyakoroltak a választási bizottságra, s pártjuk így ért el elsöprő győzelmet a 2020-as választáson. Az eljárást ismerők szerint fél éven belül várható ítélet az ügyben. Az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia hétfőn további büntetőintézkedéseket rendelt el Min Aung Hlaing tábornok, juntavezető, illetve a mianmari katonai hatalom más tisztségviselőivel szemben. Szankciós listára kerültek egyebek között olyan igazságszolgáltatási tisztségviselők is, akik aktív szerepet játszanak az Aung Szan Szú Kji, illetve pártja tagjai ellen zajló perekben. Az amerikai pénzügyminisztérium szankciós lajstroma egyebek között Thida Ooval, a junta főügyészével bővült, akinek hivatalát teszik felelőssé az Aung Szan Szú Kji ellen megfogalmazott, politikai indíttatású vádak kidolgozásáért. A névsoron szerepel Mianmar legfelsőbb bíróságának főbírája, valamint a korrupció ellenes bizottság vezetője is.

Le a kalappal! Végül az ő figurája lendíti leginkább előre a történetet, pontosan annyira válik szimpatikus figurává a végére, mint amennyire nem volt az az elején, bár nem igazán a legális ösvényen teszi mindezt. A főhősnő viszont, ahogy haladunk előre egyre unszimpatikusabbá válik. Happy endet ne várj. Vagy mégis? Semmiképp nem nevezném kiszámíthatónak az Éjszakai ragadozókat, miközben gyomorgörcsben várod a következő történést, szinte biztosan nem az fog történni, mint amire számítasz. A film háromnegyedénél már biztosra vehető, hogy itt happy end nem lesz, legalább is nem klasszikus értelemben. Az abortusz még mind a mai napig egy igen megosztó téma, nem is tisztem ezt boncolgatni, azonban nagyon találónak érzem a felbukkanó szimbolikát. Remekül ábrázolja mit is érezhetett Edward, amikor is ezzel szembesült. Negatívumként talán egyetlen dolgot tudnék kiemelni, az pedig a két lezáratlan történetszál. Ez teljesen a nézőre van bízva, mindenki gondolhat, amit akar, vagy szeretne. Hiányérzetem viszont nincs emiatt, mert így is kerek a történet.

Éjszakai Ragadozók

Erről a két emberről mesél Tom Ford, akinek műve összességében nem kirobbanó, ám olyan biztos kézzel van ledirigálva, mintha alkotója mögött minimum 8-10 mozgókép állna. Az író-rendező jól elkülöníti a regény és a valóság síkját. Susan modern, szögletes és művészi világában, ahol a kiállítóüvegek mögött kövér nők járnak pucér táncot, minden szürke és sivár. Professzionálisan kidolgozott, de depresszíven üres. Tony eközben az USA különösen egyedi államában, a kopár Texasban hajtja a bosszú szekerét. Előbbi a tárgyilagos racionalizmus, utóbbi a heves érzelmek világa. Mindkettő piszok erős, párhuzamba állva pedig igencsak egyedi élményt generálnak. És ott vannak a könnyedségbe burkolt, baljós visszatekintések, amelyek megmutatják, hogy főszereplőink miként jöttek létre. Az örömöket, a fájdalmakat és a hibákat, amik tönkretették őket. Amy Adams már régóta elismert színésznő, ötször is jelölték Oscar-díjra. Hogy miért, azt úgy, ahogy múltkor az Érkezésben, most az Éjszakai ragadozókban is megmutatja.

Vajon ez is csak Susan képzeletének szüleménye? Ha igen, akkor semmit sem hihetünk el a filmnek. A filmnek egy nő a főszereplője, azonban éppúgy a modern maszkulinitás kérdéskörét járja körbe – részben komoly, részben szatirikus eszközökkel –, ahogy Ford előző filmje, az Egy egyedülálló férfi. Milyen elvárásokat támaszt az "erős férfi" sztereotípiája? Szükségszerű alkotórésze-e az erőnek az erőszak? Mi történik egy párkapcsolattal, ha a nő ráébred, hogy a párja romantikus, érzékeny lelkületét mégsem erénynek, hanem jellemhibának tartja? A film cinikus befejezése, ahol szimbolikusan összeérnek a szálak, és megértjük, miért kapta meg Susan a kéziratot, majdnem olyan sötét képet fest a szerelemről, mint a Holtodiglan. Jake Gyllenhaal és Michael Shannon az Éjszakai ragadozók című filmben Forrás: UIP Dunafilm Az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a film a posztmodern köldöknézés, az öncélúság mintapéldája, ami, ha őszinte akarok lenni, valamennyire igaz is. De a divattervezői múltját kamatoztató Ford elegáns rendezése, a szemet gyönyörködtető, nem egyszer provokatív felvételek (a nyitójelenetben túlsúlyos pucér nők táncolnak lassítva az amerikai zászló színeiben), az érzelemgazdag, Bernard Herrmann kompozícióit megidéző zenei aláfestés, és nem utolsósorban az árnyalt színészi játék feledteti az esetleges modorosságokat.

Paprikáskrumpli.Hu

Jó látni, hogy a hölgy negyven fölött is új utak felderítésével foglalkozik. Ilyen karakter bőrében még nemigen láthattuk. De jól áll neki a sötétebb tónus, az összetört lélek, a boldogtalanság. Erőteljesen kelti életre Susan kifacsarodott, megkeseredett figuráját. Jake Gyllenhaal szintén számára újszerű szerepben látható, ráadásul ő egyből kettő karaktert is bevállalt, bár tény, hogy ezek eléggé egy tőről fakadnak. A színész, ahogy mindig, úgy most is erős és hiteles, helyenként pedig egészen váratlan, hatalmas érzelmi robbantásokat hajt végre. Undorító figurája bőrében Aaron Taylor-Johnson ijesztően jól érzi magát, Michael Shannon pedig hoz egy rendkívül szimpatikus, tragikomikus alakot, csak hogy az egész tényleg kerek legyen. Az Éjszakai ragadozók különleges és maradandó filmélmény. Nem, ez a történet nem a férfiról szól. Nem az íróról és nem is az igazságra vágyó apáról. Ez a történet a nőről szól. A nőről, aki a legjobbat akarta magának. És ezzel saját életét tette tönkre. 8, 5/10

Jake Gyllenhaalt úgy meggyötörték, hogy az kibírhatatlan 2016. november 22., kedd, 13:23 A kilencvenes évek elején lehetett kapni egy képregényt, a Bobót, melynek erdei manó főhőse imádta az uborkát. Ő mondta egyszer: "Mi a jobb az uborkás szendvicsnél? A kétuborkás szendvics. " Az Éjszakai ragadozók ékes bizonyítékkal szolgál, hogy ugyanez mennyire igaz Jake Gyllenhaalra és Amy Adamsre is: a szerepek megkettőződésével, emberrablással és gyönyörű emberek boldogtalanságával machináló thriller gonosz intellektuális, érzelmi és esztétikai játékra invitál minket, és tömény atmoszféráját sokáig nem rázzuk le magunkról. Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy a fikciónak jó esetben nemcsak az a célja, szerepe, hogy ideig-óráig kiszakítson minket a valóságból, elfeledtesse búnkat-bajunkat; valóban nagy hatást akkor gyakorolhat ránk, amikor önmagunkra, saját problémáinkra ismerünk olyan kitalált szituációkban, amelyek egyébként távol állnak tőlünk. Az Éjszakai ragadozók, Tom Ford erősen stilizált, hipnotikus melodrámája ennek az alapvetésnek egy szélsőséges esetét prezentálja, amelyben az írott szó gyilkosabb fegyver, mint a csőre töltött pisztoly.

Kritika: Éjszakai Ragadozók

Ez a történet érdekfeszítőbb szereplőket is mozgat – például Rayt, a közveszélyes tahót (Aaron Taylor-Johnson meglepően meggyőző alakításában) vagy Bobby Aldest, a megkérgesedett texas rangert (Michael Shannon: kitűnő, mint mindig) –, cselekménye is lebilincselőbb. Mi több, neki van cselekménye, Susannak csak életképei és emlékei vannak, meg egy férje (Armie Hammer), akiről messziről látszik, hogy csalja őt. A narratív tekintetben kibillent egyensúly mellett a film vágása is bizonytalankodik: néha Lynchet, máskor Finchert idézi, megint máskor megdöbbentően ritmustalan, ami már csak azért is botrány, mert a film egyébként gyönyörű képekkel és zenével dolgozik. De talán ez is csak azt mutatja, hogy ugyan a felvázolt társadalmi szakadékok és párhuzamok az elnökválasztás tükrében félelmetesen aktuálisak, az Éjszakai ragadozók részeiben sokkal jobban működik, mint egészében. A történeten belül elmesélt történet önmagában nem vezetne a narratíva széthullásához, mint ahogy a markánsan elváló hangvétel és téma sem – egy érzelmektől megfosztott kapcsolati dráma találkozik egy véres, verejtékes thrillerrel –, de az már igen, hogy az egyik történet sokkal érdekesebb, mint a másik.

Sajnos azonban egymás kiszolgálására fogantak, és egymással összefonódó lezárásuk nem erősíti annyira az egyiket, mint amennyire gyengíti a másikat. Ilyetén nézve az eredmény is felemás.