Gárdonyi Géza: Harangszó Az Éjben

Fehér kis kápolna erdő sűrűjében. Valami remete lakja réges-régen. Valami kis remete, kit senkise ismer. Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll, s a benne tévelygő aggódva megáll, s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra? Irodalmi Rádió – A gondolatok és az ihlet rádiója. Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét úton járó, sötét úton járó, habozva megálló, hallgass a titkosan megcsendülő hangra: a szívedben hangzó angyali harangra!

1. Irodalmi Rádió – A gondolatok és az ihlet rádiója
2. Gárdonyi Géza: Harangszó az éjben
3. Verseim – Komáromi András (1941-2021)
4. Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Erdő

Irodalmi Rádió – A Gondolatok És Az Ihlet Rádiója

A regény végén a szerelmesek ugyanis ebben az erdőben követnek el öngyilkosságot. A sok öngyilkossági kísérlet, valamint haláleset miatt évente tartanak bejárást az erdőben, valamint számtalan japán és angol nyelvű táblát helyeztek ki szerte az erdő sűrűjében. Ezeken a táblákon arra buzdítják az elkeseredésükben az erdőbe érkezőket, hogy merjenek segítséget kérni.

Gárdonyi Géza: Harangszó Az Éjben

Kerülöm az embereket; Mert az embert szeretem, S félek, hogy az emberekért Az embert is megvetem. Félek, hogy a tiszta érzés, Melytől szivem melegül, Ezer visszás indulatok Fertőjében elmerül. Szabad mezőn járva, kelve Verőfényes ég alatt Jól esik, ha szemem itt-ott Embereken megakad. Gyermekcsoport, szerelmes pár Vén anyóka, ifjú lány, - Édes, vonzó rokonérzést Kelt szivemben, mind a hány. Igaz részvét melegével Függök jártok-keltökön S örülök, ha egy-egy gyöngyöt Vet felszínre bú, öröm. De közéjök nem vegyülök, Ha tán egy-két szóra nem; - Mi kavarg, forr szivök mélyén, Jobb, ha meg nem ismerem. Verseim – Komáromi András (1941-2021). Sürgő-forgó néptömegben Gyakran járok egyedül, Hallgatom az élet árja Forrongva hogy zúg körül. Nem bánom, ha meg-megrázza Lelkem a vad hangzavar, - Fájón rezgő habfodrai Elsimulnak csakhamar. Drága rokonlelkek közt, hol Béke lakik s szeretet, Keblemben a szív kitárul, Ajkam szava megered. Ember vagyok emberek közt; Fényből, árnyból vegyülék, Lelkemben az ember képe Szelíd, tiszta fényben ég.

Verseim – Komáromi András (1941-2021)

Akasztott embert vett videóra az egyik legnépszerűbb youtuber, Logan Paul az öngyilkosságokról hírhedté vált japán Aokigahara erdőben. A vlogger világszerte nagy felháborodást váltott ki a felvétellel, ezért el is távolította azt oldaláról, majd a napokban kétszer is elnézést kért mindenkitől a kellemetlenségekért. Azzal indokolt: csupán az öngyilkosságok megelőzésének fontosságára szerette volna felhívni a figyelmet a riasztó képsorokkal. Az Aokigahara erdőben nem meglepő, ha valaki holttestet talál a fák sűrűjében, ám a japánoknál kiverte a biztosítékot, hogy egy idegen ebből próbál pénzt csinálni a legnagyobb videómegosztó portálon. Kicsoda Logan Paul? Logan Paul a közösségi média egyik legismertebb férfi alakja. Vine- és YouTube-videóin túl színészként is feltűnt a képernyőkön. Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Erdő. Logan számára az igazi áttörést a The Thinning című alkotásban kapott főszerepe jelenthette, amely 2016 október 12-én került az amerikai mozikba. A YouTube-on több mint 15 millió követője van. "Az életed drága ajándék" A rejtélyes erdő kétórányi autóútra található Tokiótól a Fudzsi hegy lábánál.

Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Erdő

Mintegy mellesleg elkótyavetyéli a saját és mások pénzét, viszályt szít a többiek között, hazugsággal manipulálja a szerelmeseket, és átlátszó eltökéltséggel képviseli saját érdekeit. A tragikus színész - ki más? - átlát a szitán, és előbb megpróbálja a "jók" oldalára állítani a befolyásolható rokont, majd afféle alkalmi bíróként igazságot tesz, a saját kárára egyébként. Kedves hitvallás a színház, a színészet immanens erkölcsisége mellett. Ebből az egyszerű meséből, vagyis Osztrovszkij drámájából születtek nagyszerű előadások nálunk a nem is nagyon távoli múltban; például Ascher Tamás rendezésében Kaposváron, amelyből nemcsak Molnár Piroska játéka, hanem Kocsis Pál és Kovács Zsolt vándorszínészduója is beleégett a nézői emlékezetbe. Pedig Ascher sem a vígjáték kliséiből dolgozott, hanem az erdőmetaforát játszotta ki: az erősek elnyomják a gyöngét, így satnyul a világ. Savin a történetet vélhetően azért helyezte más korba, hogy komorabb színt adjon neki. Hogy legalább azok számára, akik megélték és emlékeznek rá, fölidézze a kommunista exteriőr fenyegető atmoszféráját; azt, amelyben a hatalom pénzzel és a pénz hatalommal párosul, és együtt hatalmas gazemberségre képes.

Tőlük aztán maradhatnánk az eredeti opusnál - sőt, ami őket illeti, ott is maradunk. Mert egyébként a huszadik században járunk, a (talán szovjet? ) kommunizmus sűrűjében, méghozzá katonai környezetben. Melyben Gurmizsszkaja, a korosodó asszony katonás mozdulatokkal kommandírozza környezetét, miközben tekintélyes méretű (dolgozó? ) szobájába időről időre belepásztáz egy külső reflektor. Az amúgy puritánul elegáns térben (díszlet- és jelmeztervező: Balla Ildikó) a hátsó ajtó mögött egy posztamensen arany szoborfej elnagyolt vonásokkal; az örök kurrens vezér, mondjuk. A szereplők olykor elvtársnőnek illetve elvtársnak szólítják egymást - már aki, persze. És ha ezen az akadálynak súlyos, koncepciónak gyönge gondolati és fizikai építményen átverekszi magát Osztrovszkij, akkor többé-kevésbé le is pereg a dráma, mármint az Erdő. Amelyben az álgazdag asszony megjátszott jótékonykodással és képmutató rokoni szeretettel munkálkodik saját boldogságán: a fiatal szerető, a későbbi férj megszerzésén.

(Dante Alighieri, Pokol I, 1-12. Nádasdy Ádám fordítása) Megtérésének pillanatában Szent Pál is ragyogó fényt lát: "Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből. Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: 'Saul, Saul miért üldözöl engem? ' Én pedig így feleltem: 'Uram, ki vagy? ' Ő azt válaszolta: 'Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl. ' Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt. Erre én megkérdeztem: 'Mit tegyek, Uram? ' Az Úr pedig azt mondta nekem: 'Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell. ' Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: 'Saul testvér, láss! '