KÁDÁR JÁNos TemetÉSe | 168.Hu
Két évtizede, 1989. július 6-án halt meg a magyar történelem egyik legvitatottabb, ám a közvélemény-kutatások szerint a legrátermettebbek közé sorolt politikusa, Kádár János. Haláláról nem lehet annak a szimbolikus eseménynek az említése nélkül szólni, hogy miközben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait felmentette az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól, a legenda szerint az ítélethirdetés hallgatósága egymás kezébe adott egy kis cédulát: "meghalt Kádár János". Belföld: Kádár János és a rózsatövisek - NOL.hu. A múlt század emblematikus alakjáról életének avatott ismerőjével, Huszár Tibor akadémikussal, két Kádár-életrajz szerzőjével beszélgettünk. Kádár János temetése 1989. július 14-én Az említett különös és jelképes egybeesést - és a Nagy Imre-kérdést - megkerülni nem lehet, ám a politikai gyilkosságokban középkoriasan gazdag "kommunista-szocialista" időszak akképp is korszakolható, hogy a Kádár-rendszert Rajk László 1956-os és Nagy Imre 1989-es újratemetése keretezi.
Belföld: Kádár János És A Rózsatövisek - Nol.Hu
Kádár még megérte áldozatának, az 1958-ban kivégzett Nagy Imrének 1989. június 16-i újratemetését, majd július 6-án elhunyt, jelképesen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság posztumusz felmentette Nagy Imrét és mártírtársait az ellenük emelt hamis vádak alól. Kádár búcsúztatásán kilométernyi sor kígyózott a Kossuth-téren. Mindenki érezte, hogy lezárult egy korszak, az emberek különböző érzésekkel múltuk egy részétől búcsúztak. A halottat július 13-án ravatalozták fel az MSZMP KB székházában, a hat kandeláberrel körülvett ravatal mögött az elhunyt fényképét, előtte három kitüntetését (a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Szocialista Munka Hőse kitüntetés és a Nemzetközi Lenin-békedíj) helyezték el. A több tízezres tömeg hosszú órákon keresztül hömpölygött, sokan órákat várakoztak a tűző napon. A kegyeletadók áradata csak éjfél után csitult, majd másnap reggel hét órától ismét megnyitották a székház kapuját a búcsúzni vágyók előtt. A július 14-i gyászszertartást a televízió élőben közvetítette.
Az MSZMP Központi Bizottsága május 8-án tájékoztatást kapott Kádár egészségügyi állapotáról, majd úgy határozott, hogy "érdemeinek elismerése mellett" felmenti a párt elnöki tisztségéből és a központi bizottsági tagságából is a nagy öreget. A pártfőtitkári posztról és az azzal járó tényleges politikai befolyásról már egy éve le kellett mondania. Utolsó beszédében már egy teljesen szétesett, csapongó öregurat hallhattak Kádár Központi Bizottságban ülő elvtársai, aki – mint a nyugdíjas az orvosi váróban – a nyavalyáiról is hosszan beszélt. – Nekem van betegségem. Nagyon hasonlít ahhoz, amivel a feleségem él. Fogy ő is, én is. Na, most az orvosi vélemény a következő: az én feleségem az öt éve jár bottal. Annak azért kell bottal járnia, és azért fogy, mert radikális gyomorműtéten ment keresztül, miközben én börtönben voltam, és felszólították, hogy tagadjon meg engem – mesélte zavartan a döbbent kommunista pártelitnek a zárt körű ülésen Kádár, aki egyébként váratlanul és hívatlanul bukkant fel az eseményen.