Zeneszöveg.Hu
Soha Nem Felejtelek El Filibusterismo
A testem izzik, Rád gondolok, de még nem vagy itt. Könnyeim verejtékemmel keverednek, s folynak, le a párnára. Kétségbeesetten vonaglok, kispárnával a lábam között. Nélküled nem megy, hol vagy már?! Nedves vagyok, olyannyira, hogy a bugyim már szinte átázott. Enyhíts! Már nem tudok magamról, ott pedig annyira nyitsz az ajtón, igen, végre látom az arcod. Nem viselsz többet egy bugyinál és egy melltartónál. Fürödni voltál. Olyan volt ez, mintha elutaztál volna, még ennyi ideig is hiányzol. A szemed ijedt, de érted, hogy mi a bajom. Közeledsz, és elkapom a kezed. Megemelem a csípőm, és lüktető nőiességemre teszem. Még hideg. Abban a pillanatban elélvezek. Kéjsikolyom betölti a szobát, légzésem duplagyors. Mellkasom emelkedik, süllyed, emelkedik, süllyed... Arcodon vágyakozás tükröződik, én pedig mit sem törődve azzal, hogy most mentem el, ezt mondom: 'A Tiéd vagyok! Márk Viktória: Soha.... ' Enyhén perverz mosollyal ülsz rá nyugtalan, forró testemre. Érzem, hogy Te is ugyanúgy kívánsz... vagy jobban. Kezem a fenekedről a derekadra siklik, aztán a hátadra.
nagyon nagyon jó.