A Rab Gólya Arany Janis Joplin
A rab gólya 1847-ben íródott allegorikus költemény, lírizált kisepikai mű (az allegória átvitt értelmű kép, többnyire állathoz, növényhez vagy valamilyen mitologikus alakhoz hasonlítja tárgyát a költő). A vers hangvétele, témája alapján könnyen azt hihetnénk, hogy 1849-ben vagy később, a szabadságharc bukása után keletkezett, pedig Arany még előtte írta. Olyan, mintha a magára hagyott gólya a magára hagyott szabadságharcot szimbolizálná, pedig akkor még ki sem tört a szabadságharc. A rab gólya arany jános gimnázium. Eredendően elégikus alkatú, elmélkedésre, bánatra hajlamos költő volt Arany János, már fiatalon is. Akkoriban, amikor Petőfi a világszabadságról írt és a forradalmat várta, ő ilyen mélyről jövő, fájdalmas verset alkotott. A gólya képében a magára hagyott ember képét jeleníti meg, de ekkori magányérzetét nem lehet a szabadságharc bukásának, Petőfi siratásának számlájára írni. Személyiségéből, lelkialkatából eredt, hogy vonzotta a mélység, a szomorú téma. A mű a vágyak derékba törését, a célok lehetetlenségét, a kiszolgáltatottságot, a tétovaságot, a reménytelenséget sugallja.
A Rab Gólya Arany Jans Cappel
A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár'. A világ egy tói malom, Néha tenger vize vagyon, Néha csepp sincs, úgy kiszárad; Amint kéne, sosem járhat. A világ egy vén muzsikás, Nem tud ő már kezdeni mást; Minden hangból húz csak felet, Minden nap egy nótát feled. A világ egy rozzant csárda, Rossz menedék télbe', nyárba'; Télbe' fázol, nyárban ázol: Mégis benne éjszakázol. Arany János: A régi panasz : hungarianliterature. Részeg ember ez a világ: Ötször, hatszor egy nyomba hág; Kész ugorni hegyen völgyön S felbukik a síma földön.
A Rab Gólya Arany Janis Joplin
Fagy, ütésre, föl nem enged: Hogy kidobják: szolgát csenget. Új kép váltja most a régit: (Nézni kell a vesszőm végit) A leányt mutatja, hogy Ezt sikoltva: "egy ingben is! " Apja lábához lerogy. A deákkal hajduk bánnak. Szőke fürtit a leánynak Apja tekeré kezére, Mintha nem vón' édes vére, S dobja a legény után. - Hír nincs rólok, hang sincs rólok A kastélyban ezután. Szalma-viskó s falu vége Ifju párnak menedéke; Ottan rejtve volna, s boldog, Ha tudna, vagy birna dolgot: Hanem a természet kér, S már sohajjal végzi a dal: "Kis kunyhóban is megfér". Avagy e kéz finom bőre Áll-e a mosóteknőre? Kit arasszal így fogunk át: E derék, bír durva munkát?... Férje könnyebben veszi: Savanyú tej neki nem kell, A fölét ha leeszi. A rab gólya arany janis joplin. - Őszi este, kandallónál, Az öreg gróf ott szunyókál; Bőg a kémény, künn esik, fú, Hogy belép egy szolga fiú S könnyes szemmel oda súg "Kapu-rácsnál rongyos nő áll. Azt mondja, kisasszonyunk. " "Ha! tépesd le az ebekkel! Nincs leányom - nem volt - nem kell! " Legszomorúbb ez a rajzon, Ezt ne nézze terhes asszony, Mert úgy jár, mint amit lát, Mint a szegény grófkisasszony Mikor üzték a kutyák.
A Rab Gólya Arany János Gimnázium
"A tölgyek alatt" Babérjain űlve Még élhet ugyan, Nem irígylem tűle: Hanem irjon már más, Ki fiatalabb S nem rímel a b-re Igy: "tölgyek alatt". "A tölgyek alatt" - Küldöm kritizálva: Minden sora bűn, Minden szava szálka. Nincs benne sem érzés Sem egy gondolat, Csupa üres léggömb "A tölgyek alatt. " "Ki a tölgyek alatt", Noha csúzos karral, Üstökbe nem áll Egy nyári viharral, S ha érzi szelét, már Gyáván beszalad: Hogy' is írna az jót, "A tölgyek alatt! " "A tölgyek alatt" - Felhők szeme rebben - Van-e szép, vagy kép, Vagy értelem ebben? Arany János: A költő hazája : hungarianliterature. "Felhők szeme" ilyen Csoda-bogarat Képzelni... ha cédrus, "Nem tölgyek alatt!... " "Ám, tölgyek alatt" Hiú vén poéta Megszokta nagyon Olvasni nevét a Rossz verssel, amelytől Már fű-fa szalad... Úgy ontja örökké "A tölgyek alatt. " "A tölgyek alatt" - Beteg-é, vagy alszik? - Nem oroszlány - de Szuszogása hallszik: Nosza, rugjuk főbe, Bármily fenevad, Hogy holtra gebedjen "A tölgyek alatt! "
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Őszikék És Más Költemények by Various Artists & Arany János on Apple Music. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.