Kheopsz Fáraó Piramisa
Története egyszerű: Kheopsz (más néven Hufu) apja halála után, hasonlóan elődeihez, belefogott sírhelye építtetésébe. A nagyravágyó uralkodókra jellemző módon olyan végső nyughelyet szándékozott létrehozni, mely nagyobb és szebb, mint az összes többi. Kheopsz uralkodása a források szerint Kr. 2590 és 2540 között kezdődött, "Hufu fényhegyének" – ahogy a hieroglifák szólnak róla – felépítését pedig 2580 és 2530 köré datálják. 10 év előkészítésre volt szükség: ez valószínűleg magába foglalja a precíz csillagászati tájolás elvégzését. Hérodotosz szerint ezután még 20 esztendeig tartottak a munkálatok, és körülbelül százezer ember dolgozott a piramison. A későbbi kutatások során azonban kiderítették, hogy a görög történetíró tévedett: összesen maximum 8000 munkás tudott volna eredményesen, egymás akadályozása nélkül részt venni az építkezésben, a munkálatok teljes időtartama pedig nem ismert. Le fogsz ülni: Ennyi idősek valójában a nagy piramisok | Retró Legendák. Létrehozásuk módszere a legérdekfeszítőbb kérdés a piramisokkal kapcsolatban. Néhány tudós nem hisz abban, hogy az ókori egyiptomiak képesek lettek volna saját erejükből felépíteni a hatalmas síremlékeket, ám a legtöbb kutató rácáfol erre.
Le Fogsz Ülni: Ennyi Idősek Valójában A Nagy Piramisok | Retró Legendák
/Ezért is szokták Gízai piramisként is emlegetni. Manapság ez a terület Kairó területéhez tartozik. / Az építkezést gondos előkészületek előzték meg: először felrajzolták a piramis alaprajzát, majd vízmentesen záródó tégla- és vályogfallal vették körbe az egészet. A területet sakktáblaszerűen csatornákkal hálózták be. A hatalmas előkészítő munka tíz éven át tartott. Ezekben a munkákban 4000 egyiptomi dolgozott, művészek, építészek, kőfaragók és egyéb kézművesek izzadtak a sivatag halhatatlan uralkodójának dicsőségéért. Hérodotosz, a nagyhírű görög történetíró (Kr. 484-425) beszámol arról, hogy a munkálatok további 20 esztendeig tartottak, ami alatt a gigantikus síremléken kereken 100. 000 munkás dolgozott. A hatalmas piramis belsejében egy titokzatos, szerteágazó folyosórendszer húzódik. Az építmény közepén megbúvó, 10, 50 méter széles és 5, 80 méter magas termet, a Király Kamráját egy 47 méter hosszú folyosón, a Nagy Galérián keresztül lehet elérni. A termet drága márványborítás fedi, ám a kövek felületét nem díszítik faragások.
A piramistól délre 3 kisebb királynői piramis áll és a masztabaváros mely igen jelentős festmény, szobor és dombormű leleteiről nevezetes. A piramisok hajlásszöge az idők során egyre meredekebb, Sznofru 430, Kheopsz 510, Kefren 520, a VI. dinasztia idején Szakkarában eléri a 650-ot is Teti és piramisainál, de Núbiában 700-ot meghaladó kései mini piramisokból álló egész temetők is vannak. Az Első átmeneti korban a VII. dinasztiától a piramisépítés szinte teljesen megszűnik, a XI. dinasztia idején a birodalom azonban újra egyesül, ami a Középbirodalom fáraóinak (i. 2040-1640) ismét lendületet ad az építéshez. A piramisok dél felé kezdenek terjedni, szerényebb méretűek lesznek, sugár illetve keresztirányú mészkő falakkal és kitöltő téglából, homokból építik, melyet mészkővel burkolnak. A kívülről olcsóbb kvázi vázas építést az igen drága kvarcit, alabástrom burkolatú sírkamrákkal ellensúlyozzák. Az Újbirodalom idején az uralkodók a Királyok Völgyébe "természetes piramisokba" temetkeznek, csak a tehetős polgárok díszítik síremlékeiket 1-2 m-es piramis díszekkel.