Oly Sokáig Szerettelek - Youtube, Henry Kissinger Világrend

August 10, 2024

Filmkritika Philippe Claudel megrendítő alkotásában egy olyan nő sorsát követhetjük nyomon, aki miután letöltötte tizenöt éves börtönbüntetését, megpróbál újra beilleszkedni a társadalomba. Az "Oly sokáig szerettelek" című alkotást először a 13. Francia Filmnapokon mutatták be, és pár nappal később már felkerült a hazai mozik műsorára is. A történetünk főhőse egy középkorú nő, Juliette Fontaine (Kristin Scott Thomas), akitizenöt éves börtönbüntetése után szabadul a börtönből, aki azért került oda, mert megölte a hat éves kisfiát. Az eset további különlegességét az jelenti, hogy nő a bíroságon egy szót sem szólt arról, hogy miért követte el ezt a szörnyű bűncselekményt. A szabadulása után, Juliette-et a huga, Léa (Elsa Zylberstein) fogadja be, de családja eleinte igen nehezen kezeli ezt a helyzetet, és a testvérek semtudnak megnyílni könnyen egymás előtt. A főhősnőnk a történet végére állást és lakást is talál magának, a családja is befogadja és a szerelem se kerüli el, de egy nyugtalnító kérdés semkit sem hagy nugodni: Vajon miért ölte meg Juliette a saját fiát, akit mindennél jobban szeretett?

Oly Sokáig Szerettelek - Youtube

Nyerőszámunk a 15-ös. A jutalom: pont ennyi év börtön. Bűn-bűnhődés: logikus. Vagy mégsem? Kezdjük azzal, hogy az Oly sokáig szerettelek egy gyerekdalról kapta a címét – ennek megfelelően ugyanolyan védtelen és törékeny is, mint egy csecsemő. Nem lehet hibáztatni, mikor csak úgy, spontán belebarnít "makulátlan" igazságérzetünkbe. Akkor sem tudunk rá haragudni, mikor magatehetetlenül, vétlen lendülettel, kártyavárként semmisíti meg jól felépített önérzetünket. Ráadásul ezt úgy teszi, hogy általa mégsem moralizáló filmre hív a saját történetét kétórányi mozgóképpé tükröző Philippe Claudel. A szépíró – elsőfilmes rendezőként – gyengéd erőszaktételt követett el magán: mozivásznon való járatlansága óvatoskodó, indokolatlanul visszafogott eredményre vezetett. Gyaníthatóan ez az oka a homogén, már-már ijesztően steril, sőt egyhangú, fakó képi világnak, nem kevésbé a vérszegény dramaturgiának. Ez az eszköztelenség a kifejezhetetlent igyekszik kifejezni, épp ez a "semmi" tartja össze a képkockákat – egy konzervált hazugság, mely elleplezi az abszurdnak tetsző igazságot.

Ennek köszönhetően Claudel filmje nemcsak érzékeny jellemrajz, de sokat mond az emberek közötti kommunikációról és interakciókról is – és mindezt nagyon szépen teszi. Oly sokáig szerettelek (Il y a longtemps que je t'aime – színes, feliratos német-francia filmdráma 117 p. 2008) (16) Rendező: Philippe Claudel Színész: Elsa Zylberstein, Kristin Scott Thomas, Laurent Grévill, Serge Hazanavicius Forgalmazza: Fórum Hungary

Bárczifilmklub - Blogger.Hu

A megrázó történet végén választ kapunk erre a kérdésre is. A film nem a tipius "menjünk el szórakozni egy jót" kategóriát gazdagítja, olyannyira, hogy lelkileg igen felkészült állapotban érdemes csak jegyet váltani rá. Az alkotás egy igazí szívszorító dráma, aminek a végén nincs katartikus feloldozás és biztosan minden nézőben maradandónyomot hagy. Tehát egy igazi, vérbeli drámát láthatunk amely tartalmazza, annak minden előnyét és hátrányát is. Az biztos, aki megnézi nem a vidámparkba akar majd menni utána. Az "Oly sokáig szerettelek"-ből megismerhetjük börtönből kiszabaduló emberek sorsát, életük nehézségeit, illetve a a hétköznapi emberek hozzájuk való viszonyulását. A film rendezőjének Philippe Claudel-nek ez volt az első nagyjátékfilmje, és alkotásával számos díjat besöpört, mint például a BAFTA legjobb idegen nyelvű (nem angol nyevű) filmnek járó díját is. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de a film sokkoló hatása miatt, mindenképpen fontos, hogy egy olyan napon váltsanak rá jegyet, amire nem nyomja rá a bélyegét az alkotás.

Azóta elveszítette az emlékezetét, egy idősek otthonában él, nem ismeri meg Leát sem.

Film - Oly SokÁIg Szerettelek | Magyar Narancs

Mit érez egy orvos, ha megtudja, hogy a betege gyógyíthatatlan és szenvedés vár rá, melyre a feloldás a biztos halál? Mit érez egy anya, ha megtudja, hogy a gyermeke gyógyíthatatlan és szenvedés vár rá, melyre a feloldás a biztos halál? És mit érez az orvos, aki egyben az anya? Juliette kimondja, hogy ő életre szülte, de nem ilyen életre. Tudja, hogy testi-lelki fájdalom vár a fiára (aki leírja a versben, hogy nem akar meghalni - ezért szerintem nem beszélhetünk eutanáziáról, hiszen az a beteg halálának, kívánságára vagy beleegyezésével történő meggyorsítása), tudja hogy nem tudja se enyhíteni, se meggyógyítani, és tehetetlenül kell végignéznie a fia szenvedését - és ekkor dönt úgy, a fia érdekét szem előtt tartva, hogy beadja az injekciót. 2 - Ha elítéljük Juliette-t, aki nem azért adta be az injekciót, mert belefáradt a kezelésbe, mert más életet akart, vagy mert a családját, házasságát, további életét félti, elítéljük azokat is, akik megtudják, hogy súlyosan fogyatékos embert fognak a világra hozni, aki 0-24 órás felügyeletre szorul, és készek arra, lemondjanak róla, mert nem ilyen életre szánják gyermeküket, valamint mert ezzel az addigi életük, a családjuk élete, a házasságuk gyökeresen meg fog változni, melyet vagy tudnak majd kezelni, vagy nem?

Hiba is lenne, ha egy ilyen film ki akarna jelenteni valamit - arra való szerintem, hogy megmozdítson bennünk érzéseket és gondolatokat, és kinyissa a szívünket. Dóra

Nixon azonban mindenképpen el akart utazni Pekingbe, ezért nemzetbiztonsági tanácsadója, a legendás hírű Henry Kissinger egy 1971 júliusi pakisztáni hivatalos látogatása közben gyomorbajra panaszkodva elvonult, majd egy magángépen titokban Pekingbe repült az éjszaka közepén. Kissinger mindössze 48 óra alatt meg is állapodott a kínai vezetéssel, hogy alig több mint fél év múlva a megrögzött antikommunista hírében álló Richard Nixon hivatalos látogatást tesz a kommunista államban. Kézfogás Maoval 1972-ben mindössze pár évre vagyunk az 1968-ban kirobbant diáklázadásoktól, amelyek Franciaországot, Nyugat-Németországot, az Egyesült Államokat, sőt még Japánt is elérték. Index - Belföld - Így látja Kissinger a mai világot. A diáklázadások résztvevői alapvetően baloldali irányultságú fiatalok voltak, akik egyszerre utasították el a "kapitalista" Nyugatot és a diktatórikus szovjet típusú rezsimeket. Egyfajta harmadikutas baloldaliságot képzeltek el maguknak, és volt is élő példaképük, akit követhettek: a kulturális forradalomban égő Kína vezetője, Mao Ce-tung.

Index - Belföld - Így Látja Kissinger A Mai Világot

Ráadásul javában dúlt a vietnami háború, amelyben az észak-vietnami vietkongokat a kommunista Kína támogatta, ahogy a térség más kommunista mozgalmait is. Ám a reálpolitikus Nixon félretette a Mao-féle Kínával kapcsolatos averzióit, és a nagyobb ellenfélnek, a Szovjetuniónak beintve a történelmi kapcsolatfelvétel mellett döntött. Mikor 1972. február 21-én Nixon Pekingbe érkezett, a repülőtéren a Kínai Népköztársaság második embere, Csou En-laj miniszterelnök fogadta. Akkor még nem volt tervbe véve, hogy az amerikai elnök Maoval is találkozik, aki akkor már hivatalosan 1959 óta nem volt a Népköztársaság elnöke, vezetője volt viszont a Kínai Kommunista Pártnak, s ilyen minőségében a pártállam de facto vezetőjének számított. Mao azonban megüzente, hogy szeretne tárgyalni Nixonnal, így a nagy találkozás végül megtörtént. Az idős, már betegeskedő Mao és Nixon kézfogásáról szóló fotók és tévéfelvételek bejárták a világsajtót, tudósítva egy új korszakról, amelyben az Egyesült Államok és Kína habár korántsem barátok, de nem is esküdt ellenségei már egymásnak.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS – Mi a világrend? A világrend változatai Legitimáció és hatalom FEJEZET – Európa: a pluralisztikus nemzetközi rend Az európai rend egyedisége A harmincéves háború: mi a legitimáció?

Mancs Őrjárat Kutya Nevek