Www Angyalforras Hu 1 | A Solferinói Csata Video
- Www angyalforras hu magyar
- A solferinói csata 6
- A solferinói csata 4
- Solferinói csata
- A solferino csata
Www Angyalforras Hu Magyar
IMA MINDÖRÖKKÉ 2018-10-02 Lelkembe látó én Istenem, Bocsásd meg minden bűnöm nekem Gájátrí-mantra A Gájátrí, az Univerzumokat Teremtő Fényatya és Fényanya ritmikus Megvilágosító Éneke 2018-07-26 Különböző színű sugarak invokálása.
Június 24. : a solferinói csata (1859) - Helsinki Figyelő "Lombardia kórházaiban meg lehetett tanulni, fel lehetett mérni, milyen árat kell fizetni azért, amit az emberek büszkén dicsőségnek neveznek" – írta Jean-Henry Dunant (1828–1910) a solferinói csata borzalmainak láttán. A nemes lelkű svájci férfiú egyike azoknak a filantróp üzletembereknek, akik akár teljes vagyonukat és egzisztenciájukat hajlandók feláldozni valamilyen életbevágóan fontos ügyért. Ő a háborút tekintette az emberiség legfontosabb problémájának. (Hangos változat, podcast itt. ) Az összecsapásra egyik vezérkar sem készült fel. Solferinónál, ennél a kis mantovai falunál szinte egymásba ütközött a két sereg, az osztrák, illetve a piemonti–francia. A kora hajnaltól délután ötig tartó ütközetben mindkét fél óriási veszteséget szenvedett el. Mintegy 130–130 ezer katona tusakodott egymással elkeseredetten. A szövetségesek végül 17 ezer ember veszíthettek, míg az osztrákok 22 ezret. Sokakat nem kartács vagy szablya ölt meg, hanem a fertőzések.
A Solferinói Csata 6
A szövetséges francia-piemonti veszteség tehát pusztán a halottak számát tekintve is a 9 000-et közelítette. Ez a szám nem tartalmazza a sebesülteket és az eltűnteket, nem is szólva az osztrákok hasonló nagyságrendű emberveszteségéről, akik között nagy számban találhatók magyarok, horvátok, lengyelek és a Birodalom más nemzeteinek fiai. Az egészségügyi ellátás szervezetlensége következtében a sebesültek körében is tömegesen aratott a halál, pedig legtöbbjük sebe nem lett volna halálos. Egy helyszínen tartózkodó svájci üzletember, Henri Dunant a látottak hatása alól nem tudván szabadulni, ekkor határozta el, hogy olyan segélyszervezetet alapít, amely háborús és katasztrófa-helyzetben az áldozatok segítségére siethet. Ebből a kezdeményezésből született később a Nemzetközi Vöröskereszt szervezete. A Szent Péter templomhoz, amely Solferino legrégibb temploma, cédrusokkal szegélyezett út vezet. Két évtizeddel a csata után itt helyezték el a három hadsereg halottainak maradványait. A homlokzaton Szent Péter és a Megváltó mozaikból kirakott képei láthatók.
A Solferinói Csata 4
A hadra kelt seregek sebesültjei A humanitárius jog atyjának a világ Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletembert tartja, aki az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva hozta létre a Vöröskereszt elődjét. A segélyszervezet titkáraként konferenciát kezdeményezett a háborúban megsebesült katonák ellátásáról. Ő fogalmazta meg A hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javításáról szóló egyezmény szövegét, amelyet 1864. augusztus 22-én tizenhat állam írt alá, és utólag még tizenkettő csatlakozott hozzá. A szerződés többek közt rögzítette, hogy a sebesült katonákat orvosi ellátásban kell részesíteni, függetlenül attól, melyik nemzethez tartoznak. A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette hatályát a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításával. Az egyezmény egyebek közt kimondta, hogy valamely hadseregnek a másik hadviselő fél hatalmába került sebesültjei vagy betegei [... ] hadifoglyok, és a nemzetközi jognak a foglyokra vonatkozó általános szabályait rájuk is alkalmazni kell.
Solferinói Csata
Az 1949-es genfi egyezményeket a mai napig 196 ország iktatta jogrendszerébe, de közülük többen (így az Egyesült Államok és Törökország) az 1977-es kiegészítéseket már nem fogadták el. Hazánk 1954-ben csatlakozott az egyezményekhez (a kiegészítő jegyzőkönyvekhez 1989-ben és 2006-ban), míg az erről szóló törvényerejű rendeletek 1955. február 3-án léptek hatályba, de azokat hivatalosan csak 45 évvel később, a Magyar Közlöny 2000. november 16-i számában tették közzé. A humanitárius jog alapját képező egyezményekhez Oroszország jogelődje, a Szovjetunió is csatlakozott, hiszen 1954. május 10-én ratifikálta az egyezményeket. A hadviselés szabályai A háborúindítás jogát ( jus ad bellum) évszázadokon át az állam természetes jogának tekintették, ezért aztán semmiféle nemzetközi jogi tilalom nem korlátozta, hogy törekvéseit háború útján érvényesítse. 1945-ig egyáltalán nem létezett semmiféle korlátozás. A második világháború után az ENSZ Alapokmánya tiltotta meg a nemzetközi kapcsolatokban a fegyveres erő alkalmazását.
A Solferino Csata
A szervezet 1867-ben vette fel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nevet. A Vöröskereszt első titkárának magát Dunant-t választották meg, akit teljesen lefoglalt humanitárius munkája, így elhanyagolta üzleti tevékenységeit, emiatt eladósodott és csődbe ment. 1867-ben otthagyta titkári állását, egy ideig Párizsban élt nyomorban, ahol kezdetben az utcákon kódorgott, és pályaudvarokon töltötte az éjszakáit. Henry Dunant Kis idő elteltével Eugénia francia császárné vette a szárnyai alá az akkor még csak alig negyvenéves férfit, aki a váratlan segítségnek köszönhetően újra munkához látott, és segédkezett az 1870-es porosz–francia háború Párizsba szállított sebesültjeinek ellátásában. Javaslatára ekkor kezdték alkalmazni a "dögcédulák" elődjét, egyfajta azonosítási jegyet, amellyel rögzíteni tudták az elesettek kilétét. Dunant a szerény életkörülményei ellenére is fáradhatatlanul dolgozott, 1875-ben konferenciát szervezett a rabszolga-kereskedelem megszüntetése céljából. A szegénység peremén élő emberbarát végül egy svájci üdülőfaluban, Heidenben telepedett le.
Szerző: Tarján M. Tamás "Csupán egyszerű átutazó voltam, nem vettem részt ebben a nagy konfliktusban; de az én ritka kiváltságom volt, jóllehet, szokatlan körülmények között, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek…" (Henry Dunant: Solferinói emlék) 1859. június 24-én ütköztek meg III. Napóleon francia császár (ur. 1852-1870) és II. Viktor Emánuel piemonti király (ur. 1849-1878) egyesült hadai I. Ferenc József osztrák császár (ur. 1848-1916) seregével Solferino mellett. A véres csata a szövetséges erők diadalával végződött, ami döntő befolyást gyakorolt a három koronás fő háborújára, illetőleg az olasz egységtörekvésekre. Az 1848–49 során elszenvedett kudarcokból II. Viktor Emánuel és miniszterelnöke, Camillo Benso di Cavour azt a tanulságot vonta le, hogy a Szárd-Piemonti Királyság önmagában nem rendelkezik elegendő erővel Itália egyesítéséhez, és a félsziget északkeleti területeit – Venetót és Lombardiát – uraló Ausztriával szemben nagyhatalmi segítségre szorul. Ez a támogatói szerep egyértelműen a Habsburg Birodalom hagyományos kontinentális riválisára, Franciaországra "várt", melynek ambiciózus uralkodóját, III.