Lóci Óriás Lesz Vers Szöveg Átíró

July 2, 2024

Tartalom: Harminc év után Szabó Lôrinc gyerekversei végre ismét hazataláltak a Móra Kiadóhoz. Gyerekeknek vagy gyerekekről szól A rádió, a Lóci óriás lesz vagy a Hörpentő? Fölösleges kérdés, hiszen mindannyiunk számára ismerôs klasszikus vers mind. Szabó Lőrinc szemléletes képei, látása, játékos képzelete és nyelve utat talál a gyerekolvasókhoz, a felnôtt számára pedig megidézi a gyermeki fantázia, a gyermeki gondolkodás és a gyerekkor emlékeit, megmutatja a mindennapi tárgyak, események költészetét. Verseiben a legegyszerűbb víz- vagy mézcseppen, a kormos füstön, egy tönkretett rádión keresztül felragyog az egész mindenség: természet és ember alkotta világ, és benne az ember, az emberben pedig a halhatatlan gyerek. Szalma Edit rajzainak színei, formái gyerek és felnőtt számára megelevenítik ezt a teljességet. Kiadás éve: 2013 Oldalak száma: 40 oldal Kötésmód: cérnafűzött, keménytáblás ISBN: 9789631194340 EAN: 9789631194340 Oldal frissítés: 2022. jan. 01.

  1. Lóci óriás lesz vers szöveg átfogalmazó
  2. Lóci óriás lesz vers szöveg átíró
  3. Lóci óriás lesz vers szöveg szerkesztő
  4. Lóci óriás lesz vers szöveg helyreállító

Lóci Óriás Lesz Vers Szöveg Átfogalmazó

bent, mely helyen megfeneklettem. S rettenetes lett helyzetem, mert termetesebb, mely termetes, mert megtesznek, melyet megtehetnek, nekem meg, mert csepp gyermek lettem nem lehet. Szerte megvetett s megfenyegetett engem, fel kellene emelkednem lelkemben, - fel! fel! - eveznem kellene, egekbe, fellegekbe repkedve. S heves keservvel lettem tele, mert nem repkedek s nem emelkedem, feszengtem, mert egy csepp gyermek elveszetten, kereng egy helyen, mely felette emelkedett; tegyek, ne tegyek, elrettentsek? merjek, mert lehet. Nem telt bele rengeteg perc - s nekem elegem lett ezennel, melyek elveszejtettek engem teljesen. Egyre egyre megveszekedettebb lettem! … De egy perc sem telt bele: Gyermekem rendetlenkedett s elszelelt, mert rettegett, Felkeltem: Te gyerek! - De: Ne keseregj, - feleltem csendesen, Felemeltem fejemre, S ezzel gyermekem termetes, fellegekbe emelt lett. LÓCI ÓRIÁS LESZ Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hová mégy, mit csinálsz?

Lóci Óriás Lesz Vers Szöveg Átíró

TV21 UNGVÁR - VERSEK KÉT PERCBEN. SZABÓ LŐRINC: LÓCI ÓRIÁS LESZ - YouTube

Lóci Óriás Lesz Vers Szöveg Szerkesztő

Kicsi vagyok én, vezér leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén. LÓCI ELALSZIK Azt hittük, már rég alszik, és egyszerre frissen, hangosan megszólalt a szomszéd szobából Lóci, a kisfiam. "Anyuka, kit temetnek el? " - kérdezte; és mi, a nagyok, összenéztünk, és a szemünkben veszély volt és titok, hogy mire gondol Lóci és mitõl fél, hol jár az esze, s a meglepetés zavarában nem felelt senki se. "Kit tesznek le a föld alá? " - sürgette most már a gyerek. "Azt, aki meghalt", - szólt az anyja gyorsan és nevetett. "A-azt? " - békült meg a kicsi, felejtve minden rossz gyanút. "Csak azt?... Akkor jó! " - tette hozzá és most már elaludt. LÓCI ÓRIÁS LESZ Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyrõl a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát.

Lóci Óriás Lesz Vers Szöveg Helyreállító

Vagy legalábbis remélem, hogy így lesz. "Mindenkinek ismeretlen a másik" Amennyire evidencia, hogy a gyermekkorunk része, felnőttként valamiért épp annyira távolodunk el Szabó Lőrinctől. A rabul ejtően szép szerelmi lírája talán még megvan tizenévesen, amikor mi magunk is epedve lángolunk, és ízlelgetjük, hogy: " Kezünkben a szerelem édessége csókolózik, mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek. " Aztán snitt. Jó kérdés, miért alakul ez így. Jönnek vadabbak, izgalmasabbak, frissebbek. Meg néha nincs szemünk az apró részletekre. Pedig: "Azt adja a világ, amit belelát a kíváncsiság. " Hát, mi most egy kicsit kíváncsiak lettünk. "Ó be kicsik vagyunk! Menekülés minden utunk" Az évfordulós "meginstázásra" készülve három adag idézetet tudtam volna válogatni: csodás szerelmeseket, elgondolkodtató filozofikusakat – mi azonban a legkevésbé kézenfekvőket válogattuk ki Kerepeczki Annával. Azokat, amelyek talán a legjobban esnek most a lelkünknek, amikor sokan közülünk a négy fal közé zárva éljük a napjainkat (akik pedig nem, azok a kiürült városokban, falvakban dolgoznak keményen).

- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt. Nem birtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (Mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek? ) És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek köröttem és minden láb volt, csupa láb, és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén. És ijesztõ volt odalentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek s én gyönge és kicsi vagyok. Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt - föl! föl! - mint az első hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt. És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis, észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszut állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyülöltem mindenkit, aki elnyomott. Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...

És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis, észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszút állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyűlöltem mindenkit, aki elnyomott. Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem! … És akkor, zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! - Aztán: No, ne félj, - mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.

Kenyeres Zoltán Mogyi