Fekete István - A Koppányi Aga Testamentuma - Olvasónapló - Oldal 16 A 18-Ből - Olvasónaplopó

Koppányi aga testamentuma könyvek, a regény annyi példánya, ahány csapat van. Nézzünk meg egy rövid részletet A koppányi aga testamentuma című filmből. A történet melyik részét... A koppányi aga testamentuma - Sulinet 2013. dec. 1.... Olyan 2-3 fös csapatok jelentkezését várjuk, akik kreatívak, ügyesek, szeretnek olvasni, könyvtárban, interneten kutakodni. A verseny során egy... Egy bútorkereskedő testamentuma - Ikea A szó eredeti jelentése: az íróasztal hatalma. Ezzel a szóval szokták illetni a nehézkes, formális ügyintézést. Van-e bürokrácia az IKEA-ban? Bizony van! Túl sok... Illyés Gyula Különös testamentuma A Minden lehet kötet létösszegző verse, az... A budavári torzókra című vers A törzs szavai ciklusban, Illyés újabb magyar-... létösszegző jellegűvé válik a vers. Olvasónapló Olvasónapló. Készítette:... Íme, egy minta a tavalyi... Fenyves Marcell: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai olvasónapló ZEN Kiadó, Győr, évszám nélkül. Olvasónapló pótlap olvasónapló. A LEGFONTOSABB, AMIT A KÖNYVTŐL KAPTAM: EZ A KÖNYV ÍGY TALÁLT RÁM: KINEK AJÁNLANÁD ÉS HOGYAN?

Becsületes tusa volt. A török aztán – valami Oglu nevezetű – fiatal gazdánkra hagyta harci szerszámjait és kis árváját, mivelhogy napja hamar elfogyott, és tudta, hogy László uramnak anyja vagyon, a mi áldott nagyasszonyunk, kinek szoknyája mellett nem tévelyedik el a gyöngyöm. " Zsuzsa tehát véletlenül tudja meg apja halálának valódi okát. Addig nem tudta, hogy László bosszúból hívta ki Oglut, amiért az megölte az apját. Zsuzsa hálát érez László anyja iránt, hogy ennek ellenére is befogadták a családba, anélkül, hogy ezt elmesélték volna neki. Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

XVI. Szereplők Időpont Helyszín Bogics Markó Csomay kapitány A kis Máté Babocsai László Szahin Szinan Aisa, Szahin húga 1586 június – augusztus Fonód végháza Koppány Bogicsék végül nagy nehezen visszaérnek Fonódra. Mindenki örül, hogy sikerült a szabadítás, bár László súlyos állapota miatt elmarad az ünneplés. Csomay azt is megérti, hogy Markó nem mert megkockáztatni az utat Lászlóval és a törökökre bízta inkább. Bogicsék két jutalmat is kapnak, egyet a kapitánytól. "– Mától elsők vagytok a legények között, és szavatokat megfogadni tartoznak! – Kezet fogott velük. " A másikat pedig akkor, amikor kinyitják Szahin apjának erszényét, 100 arany van benne, Szahin váltságdíja. Délelőtt megérkezik a kis Máté az udvarház elleni támadás hírére. Bogicsék rögtön Bézsenybe, az udvarházba mennek, ahol megtalálják Kales és Rimbás holttestét. "– Ez ama vallon – mondta tompán –, ez pedig – mutatott Rimbásra – a fő legénye. Kimenének hát a világból ezek a latrok, és most már nyugodtan alhatnak a népek a berek táján.

Este pedig két gyors lovas indult Kanizsa felé Csomay uram levelével. " László közben Koppányban, a törököknél lábadozik. A török orvosok mindent megtesznek érte, köztük egy magyar asszony, Kata néni is, de egy hét is eltelik, mire túljut az életveszélyen. László még mindig nagyon gyenge, de Szahin testvére, a szép török lány, Aisa odaadóan ápolja. "Valami suhogás mozgott a szobában, és László szeme éberen, életvárón kinyílt. Két ijedt, nagy kék szem nézett rá vissza, és Aisa szeretett volna kiszaladni. Keze védően mozdult, amikor László megszólalt: – Ne menj el, kérlek… A szép Aisa zavartan megállt. – Nem tudtam, hogy ébren vagy, mert másképp nem jöttem volna ide. Nem illik; de Szahin azt mondta, testvérül fogadtátok egymást… Én Szahin húga vagyok, és most elmegyek. – Ne menj el – kérlelte László –, sokáig nagyon egyedül voltam. – És most már tudta, hogy Koppányban van. " László tehát magához tért, most már biztos, hogy felépül, de ez hosszú folyamat lesz, elég nyáron eltart. Szép lassan, fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz Szahin testvérével, Aisával.

Hamarosan mindkettejük számára világos, hogy egymásba szerettek. "[…] Múlik a nyár, és nekem el kell mennem… De előbb még sok minden mondanivalóim vannak. Aisa kinézett az ablakon, és egy szőnyeg rojtját morzsolgatta. – Nagyon sietsz? Elkívánkozol innét? Hiszen igaz, mi tartana itten? … – A szőnyeg bojtja elszakadt, és Aisa szája elgörbült… […] László kezébe vette a tanácstalan kis kezet, és magához vonta. – Elmegyek, kis virágom, de te is eljössz velem. Akarod? Aisának megmozdult a szája, könnyein keresztül most már a boldogság lángja lobogott. – Akarom! … – És kiszaladt a szobából. László pedig végigfeküdt az ágyon, nézte a mennyezetet, mely kinyílt, és fel lehetett látni az égig. " László és Aisa azonban megállapodnak, hogy elhatározásukat egyenlőre senkinek sem mondják el, majd csak akkor, ha László otthon már mindent elintézett. Kicsit tartanak Aisa apjától, Szinántól is, az öreg ugyanis hithű muzulmán, nem tudják, hogy fog reagálni rá, ha kiderül, lánya egy keresztényhez akar férjhez menni.

Jó lenne, Uram, ha ezen dolgoknak utánanéznél, és az aranyakat okkal-móddal kivágnák a bőrük alól is. A lány pedig igen szépséges lenne… és a házuk körül csak gyatra palánkok vannak. Magam mennék, vagy segítenék neked, Uram, de a török itt leselkedik a réten, és mozdulni sem tudok miatta. Mindezekért csak arra kérlek, hogy szólnál egy jó szót, hogy elmehetnék innen, mert igen düledeznek a falak, és ha a törők tüzet vet a palánkokra, megsülünk mindahányan. Köszönetem az ottvaló uraknak és vitézeknek. Kelt Öreglakon, a. d. 1586. A levélből tehát kiderül, hogy Babocsai Lászlót feljelentették Kales Rudolfnál, hogy illegálisan párbajozott a koppányi agával, legyőzte őt és megkaparintotta minden vagyonát és lányát. Az is kiderül, hogy a levél írója, Joachim de Katzián, a fonóddal szomszédos egyik végvár, Öreglak parancsnoka, Kales Rudolf pedig Bolondváré. Mindketten külföldiek, akik sokkal inkább foglalkoznak a saját zsebük megtömésével és a környék lakosságának terrorizálásával, mint a török elleni harccal és a várvédelemmel.

Jóska egy kicsit hátrább lépett és tanakodott. Az ujjain is számolt. – Mindjárt – mondta –, mindjárt… most pünkösd havában lesz öt esztendeje. " Jóska tehát átverte Kunfyékat, kik belátják, hogy a fonódi legényektől semmit sem fognak megtudni, távoznak hát a végházból. Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18