Petőfi Sándor Versek Gyerekeknek Szamolni
Részletes leírás Aki magyarul azt mondja: költő - mindenekelőtt Petőfi Sándorra gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, máig hatóan szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. Petőfi sándor versek gyerekeknek es. Ki ne tudná, hogy közel kétszáz éve az 1822-ről 1823-ra virradó szilveszter éjszakáján született? Ki ne tudná, hogy mindössze huszonhat évet élt? Hogy 1848 forradalma elválaszthatatlan a nevétől? És hogy 1849-ben, a Segesvár melletti csatában esett el? Nagy kincsekkel lesz gazdagabb, aki az oly sokat idézett, kívülről ismert Petőfit fel tudja fedezni magának. Aki a sokszor hallott sorokban egyszerre frissen hallja meg a vers zenéjét, a betéve tudott szakaszokból kihallja az érzelem forróságát. Nehéz felfedezőút ez, de aki így tud eljutni a Petőfi-költészet egészéhez, az egyszeriben új távlatokat kap az egész magyar irodalom különböző tájai felé.
Petőfi Sándor Versek Gyerekeknek 4
Ismert költőnk néhány verssel rukkolt elő kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Olvassátok, szavaljátok el a Családdal együtt az alábbi szerzeményeket! Íme Petőfi Sándor versek gyerekeknek összeállításunk. Anyám tyúkja Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Petőfi sándor versek gyerekeknek. Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. – Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberűl szolgáltál, Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhusra, Élj a tyúkkal barátságba'… Anyám egyetlen jószága. Arany Lacinak Laci te, hallod-e? Jer ide, jer, ha mondom, rontom-bontom, ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben meg talállak csípni, igy ni!
Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe. Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? elment a kúthoz. De nem volt viz a vederbe', Kapta magát, telemerte. És vajon minek Meritette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék? … nem biz a. Telt vederrel a kezében A mezőre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett; Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott… Vagy a szomszéd falu tornyát? Könyv: Huszonöt vers gyerekeknek (Petőfi Sándor). Hisz azon meg nem sokat lát… Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezőséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se' rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig türte, Hanem aztán csak kimászott, Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, hazavitték, S mostan… Itt van… Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te bizony!