Áprily Lajos Versei | Antikvarius.Ro
Áprily Lajos: Évszakok zenéje Rímjáték havasesőben Hull, hull a bús havaseső, hideg fátylat zizegve sző. Ég és torony ködbevesző. Hull, hull a bús havaseső. Kedvem miért oly eleső? Várj, várj, szívem, tavasz-leső - Hullj, hullj, hideg havaseső. "Pascua qui volucrum vivus Walthere, fuisti…" Hó esett. A tar hegy orma habfehéren integet. Erdőkből a hó leűzött őszapókat, pintyeket. Almafánk és csipkebokrunk madarak tanyája lett… Walther von der Vogelweide lelke száll a kert felett. Titkos erdőn, vadcsapáson, babonás ösvényeken ez a nyugtalan madár-raj hányszor volt kísértetem. Mennyi füttyös és bolondos, vígan cserregő barát… Megetetem Walther von der Vogelweide madarát. Most a ködből méla hangok hullanak, mint halk rímek. Bús pirók-jel. Csak varázsló és poéta érti meg. Pinty felel rá. Cinkeszó. – Most szállingózni kezd a hó. S Walther von der Vogelweide megölel a múlton át, mint mesebeli nagyapó. Áprily Lajos: Szállj, Ábel füstje Szállj, Ábel füstje, terjedezve szállj, mindenfelé, ahol szívet találsz.
Áprily Lajos Versei Abc Sorrendben
313 Ne keressetek 314 Erdei út 315 Intés kutyámnak 316 Kutyám halálára 318 Tavaszi reggel 319 Epitáfium 320 Borogató kéz 321 Majd az idő 322 Csóka-hangok 323 Téli jelentés 324 Aelia Sabina 325 Lunula 326 Szentendrei látomás 327 A gladiátor 328 Marcus Aurelius 329 Akarsz-e fényt? 330 Vándor 331 Karácsony-est 332 A halál himnuszából 333 Imádság 334 Bartimeus 335 Őszi tükör 336 Kirándulók 337 Vesztőhelyen 338 Ha már az utat nem folytathatom 339 Oedipustól kérdezem 341 Pilinkézz, porka hó 342 Mint Shelley 343 Albert Schweitzer 344 Intérieur 345 Zsófika 346 Fogyó idő 347 Gyermekkori emlék I. 348 Almahéj 350 Magányos éjjelek 351 Az öregember és a halál 352 Kiáltás 353 Apa, fiú 354 Ábel és a rengeteg 355 Temetés után 356 Fiatal nő 357 Kolonoszi kép 358 Június 21 359 Látogatók 360 Hang hívogat 361 Tájszólás 362 Nyüzsgő bolyok 363 Gyermekkori emlék II. 364 Ázott gallyon madárka szól 365 Áprily Lajos (Életrajz) 367 Jegyzetszótár 385 Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14.
/ József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Áprily Lajos A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejü cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason. Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived? Tavaszodik (N. Tessitori Nórának) Sáncban a hóviz könnyű hajót visz, füstöl a fényben a barna tető. Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető. Titkon a Bükkben moccan a rügyben - mint csibe héjban - kandin a lomb, s mintha a róna kedve dalolna, úgy muzsikál, muzsikál a kolomp. Indulok. Értem. Jól tudom: értem, értem üzenget a zsenge határ: "Szíved, a bomlott, ócska kolompot hozd ide, hozd ide, hozd ide már! "