Mi Az Ózon
Az ózon (O3) egy három oxigénatomból álló molekula. Normál körülmények között láthatatlan, nagy tömegben halványkék árnyalatú szúrós szagú gáz, -112 °C alatt sötétkék folyadék, -193 °C alatt sötétkék kristály halmazállapotú. Az Ózon rendkívül instabil vegyület: közönséges oxigénmolekulára (O2) és egyatomos, rendkívül reagens, úgynevezett nascensz oxigénre bomlik igen rövid idő alatt. Ha oxidálható anyagokkal érintkezik, a bomlása már alacsony hőmérsékleten is rendkívül gyors. Az ózon gáz halmazállapotában nem tárolható, és nem szállítható, ezért a felhasználása során a helyszínen állítják elő. Villámcsapás közelében nagy mennyiségben keletkezik az ún. koronakisülés hatására, de minden 185 nm közeli hullámhosszú UV (UV-c) sugárzás is ózont fejleszt.
Mi Az Ózonréteg
Amit "ózonrétegnek" nevezünk, az a sztratoszféra egy olyan területe, ahol az ózonmolekulák koncentrációja viszonylag magas (néhány részecske / millió), és sokkal magasabb, mint a többi ózonkoncentráció a felszínen. De az ózon koncentrációja a légkör más gázaihoz, például a nitrogénhez képest kicsi. Az ózon elsősorban akkor keletkezik, ha az oxigénmolekulák nagy mennyiségű energiát kapnak. Amikor ez megtörténik, ezek a molekulák atomi oxigéngyökökké alakulnak. Ez a gáz rendkívül instabil, ezért amikor egy másik gyakori oxigénmolekulával találkozik, egyesülve ózon keletkezik. Ez a reakció körülbelül két másodpercenként fordul elő. Ebben az esetben a közönséges oxigén energiaforrása a nap ultraibolya sugárzása. Az ultraibolya sugárzás okozza a molekuláris oxigén atom -oxigénné történő bomlását. Amikor a molekuláris oxigén atomjai és molekulái találkoznak és ózont képeznek, azt az ultraibolya sugárzás elpusztítja. Az ózonrétegben folyamatosan keletkeznek és megsemmisülnek az ózonmolekulák, a molekuláris oxigén és az atomi oxigén.
Mi Az Ozone
Az ózonréteg véd meg minket a Nap legerősebb UV-sugarai ellen. Nélküle egész egyszerűen nem is létezhetnénk. Vegyen mély lélegzetet, és fogadja be a következő meglepő tényeket! • Az ózonréteg általában már a földfelszín felett 10-17 kilométeres magasságban elkezdődik, és egészen 50 kilométer magasra felnyúlik. • Az ózonréteg a sztratoszférának csupán az egyik rétege. • Az ózonréteget elsőként déli-sarki felfedezők észlelték: 1912-ben arról számoltak be, hogy fátyolszerű felhőket láttak a sarkvidéki sztratoszférában. • Az ózon mérése 1956-ban kezdődött, amikor a brit Antarktisz-kutatóprogram létrehozta a Halley-öbölbeli megfigyelőállomást. • A földi megfigyelőállomások mellett ma már műholdak és repülőgépek is ellenőrzik az ózonréteget. • A sztratoszférában található ózon kémiai képlete O 3, az oxigéné pedig, melyet a levegőből belélegzünk, O 2. • A földfelszínhez közelebb levő ózon is hasznos lehet, mivel eltávolítja a szennyeződéseket a légkörből. • Az ózon koncentrációját Dobson-egységekben (DU) mérik.
A tavasszal felerősödő napsugárzás hatására a sarkvidék feletti jeges felhőkben található a jégszemcsékhez tapadó klór- és brómvegyületek és az ózon reakcióba lépnek egymással, ezzel elpusztítva azt. A jelenség minden évben kb. 4 hónapig tart. Ehhez a folyamathoz rendkívül hideg körülményekre, - 80 C alatti hőmérsékletre van szükség. Az üvegházhatás - bármily furcsa - felgyorsítja az ózonpajzs ritkulását, ugyanis az éghajlatváltozással járó, a légkör alsó rétegeiben tapasztalható felmelegedés a sztratoszférában lehűlést eredményez. Eleinte csak az Antarktisz felett alakult ki az ózonlyuk, mivel ott a legalacsonyabb Földünkön a hőmérséklet, de a 1990-es évek közepén az Északi sarknál is észlelték az ózonpajzs vékonyodását. Mondhatnánk azt, hogy ez messze van tőlünk, de a már említett éghajlatváltozás miatt a magas légköri örvénylés határának kitolódása következtében egyre nagyobbak az érintett területek. Európa bizonyos részei fölött eddig soha nem tapasztalt mértékű az ózonritkulás, ezért az UV-B sugárzás is tetemesen felerősödött.