Oscar-Díjas Magyarok | Elte Jurátus – Egy Adag Boldogság • Film • Tvprofil
A Mephistó n kívül Rófusz Ferenc A Légy című rövid animációs filmje a másik magyar gyártású film, melyet Oscar-díjjal jutalmaztak, 1981-ben lett a legjobb animációs rövidfilm. Magyar filmek 1965 óta indulnak az amerikai díjátadón. A Fábri Zoltán rendezésében készült A Pál utcai fiúk (1968) és a Magyarok (1978), a Gyöngyössy Imre és Kabay Barna rendezte Jób lázadása (1983), és Makk Károly filmje, a Macskajáték (1974) azok az alkotások, melyek a díjat ugyan nem, de az Oscar-jelölést megkapták. Magyar Oscar-díjasok | hvg.hu. Számos Magyarországon született, majd külföldön sikeressé vált filmes kapott már korábban Oscart, többek közt Korda Sándor, aki 1941-ben A bagdadi tolvaj producereként kapott díjat, Kertész Mihály, aki 1943-ban a Casablanca legjobb rendezéséért vehette át az elismerést, Rózsa Miklós zeneműveiért háromszor kapta meg az Oscar-szobrot (Ben Hur, Kettős élet, Elbűvölve), és összesen 17-szer jelölték. Trauner Sándor t látványtervezőként díjazták az 1961-es Legénylakás ért; forgatókönyvíróként Herczeg Géza kapott elismerést 1938-ban az Emile Zola életé ért, Székely János 1941-ben az Arise, My Love című filmért, Pressburger Imre pedig 1943-ban kapott Oscar-díjat A 49. szélességi fok ért.
Magyar Oscar Díjasok 3
Az Ezeregyéjszaka varázslatos világát idéző A bagdadi tolvaj látványvilágáért 1941-ben Korda Vince (Vincent Korda) vehetett át Oscar-díjat, a film producere fivére, a brit filmipart megteremtő Korda Sándor (Sir Alexander Korda) volt, a film zenéjéért Rózsa Miklóst is jelölték. Korda Vince még háromszor kapott jelölést. William S. Darling (Sándorházi Vilmos Béla) látványtervező hét jelöléséből a Kavalkádért (1934), a Bernadette daláért (1944), valamint az Anna és a sziámi király (1947) című filmekért kapta meg a szobrocskát. Büszkék lehetünk rájuk: Ők voltak az eddigi magyar Oscar-díjasok - videók - Blikk. Szintén látványtervezőként győzött 11 jelöléséből háromszor is Paul Groesse (Büszkeség és balítélet, 1941; Az őzgida, 1947; Kisasszonyok, 1950), a díjra ötször jelölt Joseph Kish 1966-ban (A bolondok hajója), Trauner Sándor (Alexander Trauner) 1961-ben (Legénylakás) vehette át a díjat, ő 1976-ban az Aki király akar lenni című film díszletéért kapott újabb jelölést. Vértes Marcell (Marcel Vertes) a Moulin Rouge látványtervezéséért, valamint jelmezéért nyert Oscart 1953-ban.
"Menthetetlenül beleszerettem a futárunkba" – egy kétgyermekes, házas anya vallomása Megcsalja a barátnőmet a férje, de nem tudom, elmondjam-e neki Top 20 beírás a régi, jó ellenőrzőből – avagy gyermekkorunk legröhejesebb intői A gyerek megbüntetése többet árt, mint használ
Egy Adag Boldogság (A Dose Of Happiness) | Filmek Videók
A Dose of Happiness · Доза Щастие 100' · angol, bolgár · dráma 15 A rendszerváltást követően, az 1990-es években széles körben elérhetővé váltak a különféle drogok Bulgáriában. Votela Toteva, a fiatal újságírónő a boldogságot keresi, de helyette a poklot találja meg, mivel a boldogságnak, csakúgy mint az ördögnek, sok arca van. A szerelem a feje tetejére… [ tovább] bolgár bolgár · angol, bolgár, orosz Képek 20 Szereposztás Valentina Karoleva Vesela Dimitar Nikolov Joro Aleksandar Aleksiev Tony Assen Blatechki Ivan Lydia Indjova Bistra Irmena Chichikova Krassy Silvia Lulcheva Anya Vasil Binev Apa Tsvetan Aleksiev Milen Ivan Barnev Lenny További szereplők
A szemelvényszerű szerkezet a nagyobb időbeli ugrásokkal nem tesz jót a filmnek. Egy ilyen, alapvetően a nüanszokra és a stádiumok ábrázolására épülő alkotásnál rengeteget ront a hitelességén, ha esetenként éveket ugrálunk az időben. Azzal pedig, hogy nem ismerjük meg Vesela fiatalkorát, későbbi döntései sem lesznek érthetőek számunkra. Történt valamilyen trauma a gyerekkorában? Rossz kapcsolatot ápol a szüleivel? Ezek mind olyan szempontok, amelyek fontosak lennének a továbbiak szempontjából, a film azonban e tekintetben semmiféle kapaszkodóval nem szolgál. Így pedig hiába nyújt remek alakítást Valentina Karoleva, a karakterével nem tud azonosulni a néző. Jelenetek a filmből A másik probléma, hogy bár a téma nagyon fontos és elvitathatatlanul aktuális, a film stílusa szinte teljesen ellentétes a tartalommal. Yana Titova ugyan alapvetően finom érzelmekről, sorstragédiákról akar beszélni, olyan módon teszi mindezt, mely megnehezíti az üzenet befogadását. És itt nemcsak a kissé didaktikus képi megoldásokról és jelenetekről van szó (mint például amikor a havazásról a függőség mámorára kell asszociálni), hanem a szcénákat sokszor túlhangsúlyozó, a jelenetek elé kúszó zenei betétekről is.