Az Alvilág Mélyén
De a szelíd angyal gyakorta megjelen, S hű gonddal őrködik a gyenge emberen, Kinek mindennapon fohásza légyen így: Uram, bennünket a kisértetbe ne vígy!
Ősz Végén – Wikiforrás
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A földnek mélye olykor meg-megrándult, Amint ment zúgó száz tárnákon át; Már rég feledte szabad thrák honát, Míg lent morzsányi zöldesfényű láng dúlt És aknák mélyén zöldes szörnyek lesték, Feléje nyújtva hosszú pikkelyes kart, S a földalatti villám, nagy eres kard, Átszegezte ezt az elátkozott estét. És Orpheus csak ment, magábahullva, A pusztulás nagy leckéjét tanulva, Mely gyötrött szédülésbe merevíté, Míg végre naptól felfénylett egy oszlop. Orpheus megfordult és szertefoszlott Tündérfehér árnyékként Eurydiké.
Egy hely ahol gyorsan át lehet szaladni a legfrissebb magyar híreken. Egyenlőre egy automatikus Index RSS feed küldi be a posztokat. --------------------------------------------------- Hungary, News, Magyarország, Hírek