Szécsi Pál Carolina – Véndió Étterem Baja

Az elején csevegés Ősz Ferenc humoristával. Carolina Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel, Halkan suttogtam, nevét suttogtam, Carolina. Arra gondoltam, milyen jó lenne, Carolina, Hogyha itt lenne, mindig velem, ó Carolina. Vele alszom el, vele ébredek, Carolina, Ilyen szép kislány nincs a világon, mint Carolina. Szécsi pál carolina στις. Carolina, Carolina, úgy várlak, Carolina, Carolina, úgy várlak. Gyere el hozzám, gyere el hozzám, És soha többé ne hagyj el, Carolina, Carolina jöjj el! Zeneszerző és szövegíró: Kookie Tian - Szécsi Pál 1974 kislemez SP 70109 1976 - Violák - posztumusz nagylemez

1. Szécsi Pál április 30-án lett öngyilkos - Mi van ma?
2. Véndió Étterem - Baja, Petőfi-sziget sétány 1 - Etterem.hu

Szécsi Pál Április 30-Án Lett Öngyilkos - Mi Van Ma?

Szécsi Pál (1944. március 19. – 1974. április 30. ) magyar táncdalénekes. 1967-ben a salgótarjáni amatőr versenyen megnyerte az énekesek versenyét, ugyanebben az évben a Táncdalfesztiválon a Csak egy tánc című dallal második helyezést ért el. Tagja lett a Rádió Tánczenei Stúdiójának. Vitathatatlanul minden idők legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadója volt. 1974-ben bekövetkezett halála pillanatától mítoszok és legendák fonódnak személye köré, melyek napjainkig élnek, s még mindig újabb és újabb összeesküvéselméletek születnek utolsó napjairól és annak előzményeiről. Szécsi pál carolina dalszöveg. Legnépszerűbb dalai: Egy szál harangvirág, Gedeon bácsi, Karolina, Kék csillag, a Két összeillő ember, Talán sok év után, Kósza szél, A távollét, Bús szívvel énekelni, Mint a violák, Én édes Katinkám.

Szécsi anyagi gondokkal küzdött, még lakását is kénytelen volt eladni. újra összecsaptak a feje felett a hullámok. Alkoholizmusa is súlyosbodott. Nyolcszor próbált meg öngyilkosságot elkövetni, de az utolsó pillanatban mindig segítséget kért, így ismerőseinek sikerült megmenteni az életét. április 30-án, az utolsó kísérletet már nem tudták megakadályozni: az énekes önkezével vetett véget életének. Szécsi Pál április 30-án lett öngyilkos - Mi van ma?. Mindössze 30 éves volt. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A fájdalomtól megzavarodott rajongók mindenáron be akartak menni a ravatalozóba, a megvadult tömeg útját Koós János állta el kétségbeesetten. Halála hírére gyászba borult az ország, rajongói egyszerűen nem tudták feldolgozni a veszteséget. Még évekkel később is virágcsokrok százai borították sírját.

No de erről talán majd egy másik írásban, mert szerencsére a Véndió esetében erről egyáltalán szó sincs. A léhez külön kínált hal szintén jóízűnek, kellően átsózódottnak bizonyult. Személy szerint én a figyelem jeleként értékelem, ha a leveshez külön kínálnak csípős paprikát is, mert bár nem vagyok a nagyon fűszeres ételek kedvelője, a csípős ízt sokan szeretik. A pincérek figyelmességét pedig külön dicséri, hogy a kínált paprikáról elmondták minden egyes esetben, hogy óvatosan használjuk, mert az bizony nagyon erős. Essen pár szó arról is, hogy ha tehetem, minden alkalommal szívesen kérek belsőséget is a halászléhez, már ha van. Legutóbb szerencsével jártam, véleményem szerint igazán fel tudja dobni az ételt. Az estéhez kapcsolódóan néhány szó arról is, ami mellett okleveles borszakértőként nem tudok elmenni szó nélkül… Mint ahogy sok minden, az éttermi kultúra, étkezéseink, éttermi szokásaink is gyökeresen megváltoztak a rendszerváltozás óta. Véndió Étterem - Baja, Petőfi-sziget sétány 1 - Etterem.hu. Személy szerint én üdvözlöm ezt a változást, mert hiszem, hogy egy étteremnek nem csupán az a dolga, hogy megitassa, megetesse az embert, hanem hogy mindezen túl élményt, tökéletes egészet nyújtson a vendégeinek.

Véndió Étterem - Baja, Petőfi-Sziget Sétány 1 - Etterem.Hu

A tulajdonosváltás után eltelt néhány hónap, amikor nem jutottam el az étterembe, bár a kíváncsiságom hajtott volna. Aztán egy késő nyári délutánon éhesen és fáradtan hazaérkezve Bajára arra gondoltam, hogy úgy ennék valahol egy jó halászlevet. Innen pedig már egyenes út vezetett a Véndióba. Véndió étterem bama.edebris. Mivel az étteremről szinte csak pozitív emlékeim voltak, ezért talán egy kissé felfokozott várakozással tekintettem az akkori estére. Vártam, kívántam, hogy jó legyen, hogy olyan jó legyen, hogy ezen alkalommal is azt érezhessem, mint eddig minden alkalommal: szívesen jövök még vissza. Ha alaposan megvizsgálom azt az egy estét, akkor ezt éreztem. A halászlé –mint minden alkalommal- tökéletes volt, sűrű állagú, jóízű, kellően sós, kellően érződött a bele főzött jó minőségű hazai fűszerpaprika. A bajai halászlevek elmaradhatatlan kísérője, a gyufatészta is rendben volt- talán sokan ezt annyira egyértelműnek és elronthatatlannak gondolják, de nem így van. Sajnos saját tapasztalataim alapján azt kell mondjam, kis hazánkban nagyon sokan nem tudnak jól tésztát főzni, a hibák közül a leggyakoribb pedig a tészta szétfőzése.

Az írásaimat folyamatosan figyelemmel kísérő Kedves olvasók közül talán már néhányan tisztában vannak azzal, hogy nem vagyok született bajai. Aki nem, az pedig most szerez róla tudomást… Ez az információ így önmagában nem sok mindent mond, jelent, csupán azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert amiről az elkövetkezendőkben szó lesz, az szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy ideköltöztem a halászlé egyik hazai fővárosába, Bajára. Nem tudom létezik-e hangulatosabb ebéd, nyáresti vacsora annál, mint amikor valaki, vagy akár többen is kiülnek a vízpartra és ott fogyasztják el az ínycsiklandozó fogásokat. Biztos embere válogatja, ki mennyire kedveli mindezt, személy szerint én nagyon szeretem. A víz, vízpart, a csendesen folydogáló víz hangja megnyugvást, békességet hordoz számomra. Rohanó világunkban nagyon fontos lenne minél több alkalommal így étkezni, enni. Nyugodtan, megfontoltan, csak az ételre, egymásra figyelve valóban élvezni azt, amit csinálunk. Aki itt él Baján az szerencsés helyzetben van, hiszen városunkban számos olyan hely van, ahol mindezt megteheti.