Post Mortem Fotók Youtube
Ahogyan az irodalomban sem túl izmos az alapanyag, amire támaszkodhatnánk; a nyugatosok közül néhányan, mások mellett Babits Mihály, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső írtak Edgar Allan Poe nyomán horrorszerű novellákat – ezeknek később szintén nem nagyon akadt folytatása. Vagyis a horror tényleg nem tipikus magyar műfaj, pedig külföldön valószínűleg volna rá érdeklődés, már csak azért is, mert a horrorkedvelők körében még mindig sokan Drakula alakjával társítanak minket, és egy sajátos, izgalmas világot gondolnak körénk. Ezek a képzetek pedig jól rezonálnak a Post Mortemre is; bizonyítja, hány ország megvette már, és hány fesztiválon szerepelt nagy sikerrel. – Ennek ellenére ön is viszonylag későn kezdett bele a forgatásába, a fanyar humorú Állítsátok meg Terézanyut!, illetve az ötvenes évek második felében játszódó két alkotás, A vizsga és a Trezor sikerei után. – Már a 2011-ben bemutatott A vizsga után elkezdtem gondolkodni egy horrorfilm ötletén. Post mortem fotók instagram. A végső löketet az adta, hogy dolgoztam egyszer télen a szentendrei skanzenben, és feltűnt, hogy mivel ebben az évszakban végig zárva van, ideális forgatási helyszín lehet; a Post Mortem java részét később itt is vettük fel.
Post Mortem Fotók Free
(Sőt, maga a halotti maszk "intézménye" is tartogat meglepetéseket: egy korábbi bejegyzésben volt például szó Madame Tussaud, francia forradalom alatt készített hátborzongató maszkjairól, illetve a századforduló táján - amikor a fotózás mégy nem számított elterjedtnek Nyugat-Európában - bevett rendőrségi szokás volt, az azonosítatlan tetemekről maszkokat készíteni, a későbbi azonosítás céljából). A dagerrotípia 1839-es feltalálását követően (és természetesen a technika fejlődésével) azoknak is módjában állt portrékon megörökíteni magukat és családtagjaikat, akik azt az addig bevett módon – azaz festményen - nem tehették meg. De hogy miért is állt az új találmány e különös módon a gyász szolgálatába? Ez meglehetősen összetett kérdés. A fényképészet történetének morbid emlékei: a "post mortem" fotográfiák - Rizsporos hétköznapok. Ahogy a viktoriánus gyászról szóló bejegyzésemben is írtam, akkoriban a halál még egy átlagos család mindennapos életének része volt. Méghozzá részben a magas csecsemő- illetve gyermekhalandóság és a betegségek miatt, valamint a generációk együttélése okán, aminek révén a fiatalabbak gyakran végig kísérték az idősebbek végóráit, ami ráadásul jobbára az otthon falai között és nem a kórházban érte őket.