Chris Marker La Jetée | Yul Brynner Wikipédia

July 19, 2024

Értékelés: 10 szavazatból A harmadik világháború után Párizs romokban hever. A föld alatti bunkerekben meghúzódó túlélők rabokon kísérletezve kifejlesztik az időutazást, hogy a múltba visszatérve megakadályozzák a pusztulást. Chris Marker 1962-ben készült sci-fi rövidfilmje több szempontból is rendhagyó. A kilátóterasz. Felbontja a hagyományos elbeszélés szabályait, zavarba ejtő történetét szinte végig expresszív állóképekben mondja el. A kilátóterasz nagy hatással volt a sci-fi műfajára, ez inspirálta például Terry Gilliam 12 majom című filmjét. A Maratonon Chapelier Fou és Maxime Tisserand élő zenei kíséretével láthatjuk, kísérőfilmje Moholy-Nagy László Marseille régi kikötő-je, amelyhez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjai a két zenész vezetésével tartott workshopon írnak zenét. Stáblista:

La Jetée / A Móló (1962) - Kritikus Tömeg

La jetée / A móló (1962) - Kritikus Tömeg A móló A kilátóterasz ( Chris Marker) francia dráma, rövidfilm, sci-fi főoldal képek (1) díjak cikkek (1) vélemények (6) idézetek (1) érdekességek (1) kulcsszavak (9) A harmadik világháború után a föld alá kényszerült civilizáció egy gyermekkori emléktől kínzott rabot küld vissza a múltba, hogy onnan szerezzen ellátmányt a kihalás szélén álló emberiség világ számára. 12 majom remake-ek Film Év Átlag La jetée 1962 4, 1 (115) Twelve Monkeys 12 majom 1995 4, 3 (1528) Ki akarja megnézni?

A Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében Chapelier Fou és Maxime Tisserand élő zenei kíséretével láthatjuk A kilátóterasz című filmet. Kísérőfilmje Moholy Nagy László Marseille régi kikötője, amelyhez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjai a két zenész vezetésével tartott workshopon írnak zenét. A filmek után folytatódik az összművészeti élmény: Chapelier Fou kever a nézőknek, hallgatóknak egy koncertnyi zenét. A kilátóterasz (La jetée) R. : Chris Marker | francia sci-fi kísérleti film, dráma, 1962, 28' színes | franciául, angol felirattal | Sz. A kilátóterasz - Budapesti Klasszikus Film Maraton. : Jean Négroni, Hélène Chatelain, Davos Hanich A 3. világháború után Párizs romokban hever. A földalatti bunkerekben meghúzódó túlélők rabokon kísérletezve kifejlesztik az időutazást, hogy a múltba visszatérve megakadályozzák a pusztulást. Chris Marker 1962-ben készült sci-fi rövidfilmje több szempontból is rendhagyó. Felbontja a hagyományos elbeszélés szabályait, zavarba ejtő történetét szinte végig expresszív állóképekben mondja el.

A Kilátóterasz - Budapesti Klasszikus Film Maraton

2020. szeptember 05. 15:53 Franciaország (Argos), 28 perc, ff., francia Rendező: Chris Marker Producer: Anatole Dauman A lista előző filmje, a Tavaly Marienbad ban című francia film megkérdőjelezte a hagyományos filmkészítés szinte minden alapvetését, leginkább a történetmesélés tekintetében, ami konkrétan azt jelentette, hogy nem volt történet, pontosabban nem volt egy biztos lábakon álló történet. Sosem tudtuk éppen melyik idősíkban illetve pontosan hol vagyunk, és amit látunk az a valóság-e vagy csak egy álom. A Kilátóterasz rátesz erre egy lapáttal, amennyiben nincs film sem a szó klasszikus értelmében (legalábbis ahogy megszoktuk a filmet, másodpercenként 24 db képkockával). A hozzávetőlegesen 28 perc játékidőből egyetlen egyszer (pár másodpercre) - mintegy szabályt erősítő kivételként - vehet észre a figyelmes szemlélődő néhány másodpercnyi "mozgóképet"... egyébként a film állóképek egymásutánjából áll. Olyan állóképekből, mint mondjuk ez: vagy ez... vagy mondjuk ez: Hagyományos értelemben vett hangsáv sincsen.

Ha viszont meg ott maradt a teste, miképpen sétálgathat és érhetik hatások a múltban, miért nem csak testetlen megfigyelő? Szóval, az alapötlet oké, teljesen rendben lenne, maga a metódus csiszolatlan. De ha már a történet hihető lenne, akkor kössünk bele abba is. Mit is akarnak a föld alatti világ tudósai? Visszaküldeni és előre küldeni embereket, hogy figyelmeztessék az emberiséget a bekövetkező katasztrófára. Aha! Hogy képzeljük ezt el? Visszamegy a pasas és szól a sarki rendőrnek, hogy vigyázat, jön egy gomba-bombafelhő és lefő a kávé? Vagy elmegy egy nem ismert jövőbe és segítséget kér? Minek? Ha a jövőben van élet, akkor nyilvánvaló, hogy már túljutottak a földet sújtó katasztrófa árnyékán. Másrészt, ha jönne is valaki egy ilyen dumával, milyen bizonyítékok után lehetne őt komolyan venni? Azért ezt a részt valahogy csak megoldotta a forgatókönyv, mert végül a jövőben olyan emberek élnek, akik már használnak némi telepatikus képességet és az idő linearitását sem tekintik teljesen törvényesnek magukra tekintve.

A Kilátóterasz

Kísérőfilm: Marseille régi kikötője (r: Moholy-Nagy László, 1929, 11') A filmkoncerten játszik a Chapelier Fou és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjai. Ez a weboldal sütiket használ Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg. Elengedhetetlen Statisztikai Megértettem

Ki tudja miért, de a túlélők között pont találni egy elítélt bűnözőt, akin a diódák és gépek által végzet egyfajta időutazási kísérlet viszonylag kevés nyomot hagy. Először a múltba küldik, mert az "kevésbé macerás", majd miután itt egy nővel romantikus kapcsolatot bírt kialakítani, megkockáztatják a jövőbe küldést. A jövő azonban nem fogadja be emberünket, hiszen ahonnan érkezett, az a jövőben egy megvetett múlt. Emberünk így dolgavégezetlenül érkezik vissza a föld alá, ahol, mivel a kísérlet nem hozta a várt eredményt, készek végrehajtani rajta a korábbi ítéletet. Ekkor azonban a jövőből jött emberek közbeavatkoznak, mintegy elismerve, hogy ha a férfi képes volt felvenni velük a kapcsolatot, talán mégsem olyan elmaradott, és annak utolsó kívánságát teljesítendő, visszaküldik az időben - amit ők már biztonságosan képesek megváltoztatni - és a férfi egy gyermekkori, erősen beégett emlék helyszínére repíti, ahol sok évvel korábban tanúja volt egy férfi halálának. A '95-ös 12 Majomban már kicsit komolyabban adják elő az időutazást.
[3] Julijt apai nagyapjáról, Jules Brynerről nevezték el. Háttere az amerikaiak számára egzotikus volt, de úgy döntött, hogy még tovább színesíti: azt állította, hogy mongol leszármazottként, Taidje Khan néven született Szahalinon. A valós részleteket fia, Rock Brynner 1989 -ben kiadott Yul Brynner-életrajza tárta fel. A régebbi lexikonokban a téves adatok szerepelnek. Miután Borisz Brinyer elhagyta a családot, az anya Julijt és lánytestvérét, Verát Harbinba, Kínába vitte, ahol a YMCA iskolájába jártak. 1934 -ben Párizsba költöztek. A második világháború idején – 1941 -től a D-napig – Julij francia nyelvű rádióbemondóként dolgozott az Egyesült Államok Háborús Információs Irodája (United States Office of War Information) számára, amelynek üzeneteit az éteren keresztül közvetítette a németek által megszállva tartott Franciaország lakói felé. Színészi pályája [ szerkesztés] Színészi és modell karrierje húszas évei elején kezdődött. George Platt Lynes meztelenül is fényképezte. Legismertebb és legelismertebb alakítása Mongkut sziámi király szerepe volt A király és én című broadwayi musicalben.
Yul Brynner ( Vlagyivosztok, 1920. – New York, 1985. [1]) Oscar-díjas orosz származású amerikai színész. Legismertebb szerepei a sziámi király alakítása A király és én című Richard Rodgers - musicalben színpadon és a filmvásznon, II. Ramszesz szerepe Cecil B. DeMille 1956 -ban készült Tízparancsolat című filmjében, illetve Chris Adamsé A hét mesterlövész című klasszikus westernfilmben. Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és én ben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint "védjegyet". E szerepe miatt Hollywoodban "a Király" becenéven volt ismert. [2] Gyerekkora és ifjúkora [ szerkesztés] Julij Boriszovics Brinyer (Юлий Бори́сович Бри́нер) néven (eredetileg egy n-nel írta a nevét, a második később adódott hozzá) Vlagyivosztokban született. Anyja, Maruszja Blagovidova egy orosz orvos lánya volt. Apja, Borisz Brinyer mérnök és feltaláló svájci származású volt és egytizenhatod részben mongol (egész pontosan burját) vér is csörgedezett az ereiben.

Yul Brynner ( Vlagyivosztok, 1920. július 11. – New York, 1985. október 10. [1]) Oscar-díjas orosz származású amerikai színész. Yul Brynner Mongkut király szerepében az 1972-ben bemutatott Anna and the King című televíziós sorozatban Életrajzi adatok Születési név Julij Boriszovics Brinyer Született 1920. Vlagyivosztok Elhunyt 1985. (65 évesen) New York, New York Sírhely Abbaye royale Saint-Michel de Bois-Aubry Házastársa Virginia Gilmore (1944-1960) Doris Kleiner (1960-1967) Jacqueline Thion de la Chaume (1971-1981) Kathy Lee (1983-1985) Élettárs Marlene Dietrich Gyermekei Victoria Brynner Pályafutása Iskolái YMCA Aktív évek 1941 – 1985 Díjai Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő Anna és a sziámi király (1956) További díjak Tony Award for Best Featured Actor in a Musical (Anna és a sziámi király, 6th Tony Awards, 1952) Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek (Anna és a sziámi király, 29. Oscar-gála, 1956) National Board of Review Award for Best Actor (Tízparancsolat, Anastasia, Anna és a sziámi király, 1956) Special Tony Award (1985) Grammy Hall of Fame (Gertrude Lawrence, The King and I, 1999) csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Yul Brynner IMDb-adatlapja A Wikimédia Commons tartalmaz Yul Brynner témájú médiaállományokat.

Lánya, Lark Brynner házasságon kívül született ( 1958 -ban) és az anyja nevelte fel. Második felesége, Doris Kleiner, akivel 1960 és 1967 közt voltak együtt, chilei modell volt. A hét mesterlövész forgatása idején vette el. [5] Egy gyermekük született, Victoria Brynner, akinek a keresztanyja Audrey Hepburn lett. Harmadszor 1971 -ben házasodott. A francia Jacqueline de Croisset-val, Philip de Croisset kiadóvezető özvegyével egy évtizedig voltak együtt. Két vietnámi gyermeket fogadtak örökbe: 1974 -ben Miát és 1975 -ben Melodyt. Negyedik felesége 1983 -tól haláláig Kathy Lee volt. Élete vége fele trichinosisban szenvedett és beperelte a New York -i Plaza Hotel Trader Vic's éttermet, azzal vádolva, hogy itt szerezte a betegséget a nem kellőképpen megfőzött disznóhústól. Tüdőrákban halt meg. Halála előtt nagy hatású reklámfilmet készített a dohányzás ártalmairól, amelyet csak halála után vetítettek. Filmjei Szerkesztés Jegyzetek Szerkesztés Fordítás Szerkesztés Ez a szócikk részben vagy egészben a Yul Brynner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.

Megjelent a filmváltozatban is, és ezért elnyerte a legjobb férfiszínész Oscar-díját, majd a rövidéletű tévéfilmváltozatban ( Anna és a király), amelyet a CBS vetített 1972 -ben. Brynner egyike volt annak a kilenc embernek, akik a filmes Oscar-díjat és a színházi teljesítményért adományozott Tony-díjat is elnyerték ugyanazért a szerepért. Filmes karrierje 1956 -ban repülőrajtot vett: nem csak A király és én filmváltozatában szerepelt ebben az évben, hanem a Tízparancsolat című filmben is Charlton Hestonnal és az Anasztázia című filmben Ingrid Bergmannal. A 173 cm magas Yul Brynner a Tízparancsolat forgatása előtt annyira tartott attól, hogy Charlton Heston fizikuma elhomályosítja a szereplését, hogy a filmre intenzív súlyemelő gyakorlatokkal készült. Később olyan filmek sztárja volt, mint a bibliai Salamon és Sába királynője ( 1959), A hét mesterlövész ( 1960), a Tarasz Bulba ( 1962), az Arnold, a bajkeverő (1968) és A csodatevő ( 1969). Együtt játszott Marlon Brandóval a Morituri című filmben, Katharine Hepburn volt a társa a The Madwoman of Chaillot című vígjátékban és William Shatner A Karamazov testvérek 1958 -as filmváltozatában.

Filmjei [ szerkesztés] Jegyzetek [ szerkesztés] Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a Yul Brynner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Őstermelők Nyilvántartása Adószám Alapján