Janne Teller Semmi Pdf
Az alapkérdésről a világ végezetéig lehet vitázni, mert e kérdést már az emberi lét első napja feltette: van-e értelme az életben bárminek is? Az 1964-es születésű dán írónő világsikert aratott műve kamaszközösségben keresi a választ. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Mintha két könyv lenne a Semmi. Janne Teller: Semmi (olvasónapló) - Diszmami. Az egyik, amelyet a válasz modellezésének érdekében egy logikus, felelős és kíméletlen elme következetességével, torokszorító stiláris egyszerűséggel írt meg Janne Teller. A másik az, amelyből egy szó sem került a regénybe, s hiányával nem még érdekesebbé teszi, hanem háttér-nemlétével kikezdi az alaptörténet hitelét, hatását. Az igényes sikerkönyv kizárólag a saját érdekeinek enged, s épp azért csak sikerkönyv, mert azt már nem képes és nem is akarja befogadni, megvalósítani, ami által még sikeresebb lehetne – azaz csak remekmű, és nem bestseller. Janne Teller Egy augusztusi napon, tanévkezdéskor a nem túl nagy és nem túl kicsi, csinos település, Taering 8/a osztályának tagja, a saját árnyékává lett 1968-as hippikolónián élő Pierre Anthon hirtelen kimondja felismerését: "Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom… Ezért semmit sem érdemes csinálni.
Janne Teller: Semmi (Olvasónapló) - Diszmami
Ekkor neki estek mindannyian, mert elvette az életkedvüket, a jövőbe vetett hitüket. A fűrésztelep aznap éjjel leégett. A hamuban megtalálták Pierre Anthon maradványait is. Temetésén mindannyian részt vettek, ahol nem csak elvesztettek, de kaptak is valamit, csak még nem tudták, hogy mit. Némán takarították el a maradványokat, majd egy-egy gyufásdoboznyit hazavittek. Különböző iskolákba kezdtek el járni és többé nem akartak találkozni egymással. Sofie kivételével, mert az ő elméje gyógyításra szorult. 8 év után, amikor Ágnes előveszi a skatulyát és valami furcsát érez a gyomrában, arra gondol, hogy az élet értelmével nem szabad játszani. "Nem igaz, Pierre Anthon? Nem igaz? " Még több olvasónaplót itt találsz 🙂 Nézz be máskor is, legyen szép napod! A Blog 5. születésnapja alkalmából elindítottam a Patreon (támogatói) oldalamat, ahol lehetőséged van támogatni a munkámat egy jelképes összeggel, amennyiben hasznosnak találod és lehetőséged van rá. Köszönöm, hogy itt vagy! 🙂 A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz.
Kimérten építkezik, maga is halomba hordja mondatait. A rövid fejezetek végét várakoztatóan, felcsigázóan poentírozza, a folytatásos regényközlés, sőt kissé a képregény fogásaival. Hármas osztású "lírai" bekezdésekben zárja le, kommentáltatja időnként a mesélővel az addigiakat, summáz és szépeleg ("Nincs. Semmi. Se"; "Valami. Sok. A lényeg"; "Sírbaaa be! Sírbaa be! Sírbaa beee! "; "Ki. Bírni. Minden, semmi, nulla"; "Befogni. Kussolni. Nem mon…" stb. A prológus kopár dallama is e formulához igazodik). A gyerekek futó jellemzése – állandó jelzőik (piperkőc, ájtatos stb. ), kiragadott egy-egy vonásuk és reflexiójuk, konfrontációik és idegmunkájuk révén – vázlatosságában megfelelő, néhány szituáció és megfogalmazás emlékezetes. ( Weyer Szilvia fordítása, egy-két nehézkes, esetlenül szóismétléses mondatot nem számítva, beleránt a regény világába. ) Míg az értékhalmozási gyerekkísérlet belső hitele nagyjából megképződik, a sztorinak nincs külvilága. Ha a felnőtt társadalom vak passzivitását hivatott kifejezni, akkor is képtelenség az olykor ímmel-ámmal megrökönyödő városka közönye, a különlegesen akciózó (temetőt, templomot rongáló) gyerekek szüleinek majdnem teljes tunyasága, a stupid tanári nemtörődömség, az általános hiszékenység.