Pilinszky János Adventures
Számomra az imádság: belépni Isten csöndjébe. A lélek szomjazik Isten után, vágyunk az ő házába. Pilinszky szerint "minden imádkozó ember az evangéliumi atyai ház ajtaján kopogtat". Itt, a földön a csöndben találjuk meg Istent, az az ő háza, Isten végtelen, nagy birodalma. "Csendesülj el az Úrban és várd őt" – biztat a zsoltáros. "A szív a földről áthelyezi szállását az imádság magaslatára, a földön hagyva »megoldhatatlan problémáit«, hogy egyedül a magaslat csendjére hallgasson – szólalnak meg ismét Pilinszky János mondatai. – A hallgató szív hallgatja a mindenség csendjét és azon is túl Isten »hallgatását«. De e néma párbeszéd, aminek nyelve szükségszerűen két hallgatás és meghallgatás párbeszéde: már nem párbeszéd többé, hanem imádság, imádkozás a neve. " A két hallgatás találkozása misztérium. Szavakkal aligha kifejezhető. Csönd találkozik a csönddel. És ebből a csöndből és hallgatásból meghallgatás lesz és szeretet. Itt, ebben a tartományban a szavaknak nincs többé értelmük. A csönd segít belépni Isten jelenlétébe.
Pilinszky János: Advent - Rudolf Péter Előadásában
"Tekintsetek az Úrra, és eláraszt a fény benneteket" – biztat a zsoltár. Az Úrra tekintek, és az Úr rám tekint. Tekintete rajtam pihen, szemem rajta nyugszik. Én nézem őt, és ő néz engem. Lásd, milyen édes az Úr. Megelőlegezett mennyország. Beteljesült kívánság: hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, leljem szent fényedben boldogságomat. A költő is átélte a találkozás végtelen boldogságát… "Megtapasztaltalak, Istenem, örökké a közeledben kívánok maradni. " "Amikor imádkozunk, visszatalálunk a bizalomba. " Kaphatunk-e ennél fontosabb mondatot 2020 adventjének kezdetén? A kilencvenkilenc éve született Pilinszky János adja. Segítse az ima csöndjébe való belépést idei várakozásunkban is az ő imája: "Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít.
Advent Kezdete - Cultura.Hu
Pilinszky János naplófeljegyzéseit olvasni olyan, mint egy modernkori misztikus olykor kétségbeesett, önmagát odaadni, túlhaladni igyekvő törekvését szemlélni. Sőt, csatlakozni hozzá saját küzdelmünkkel. Kortársunk ő, alig negyven éve hagyta itt e földi világot. Adventbe lépve, úrjövetet várva még erősebben vágyjuk, keressük a "legtisztább létsíkot", ahogy a költő az imát nevezte. Kimondhatatlanul vágyunk jelen lenni az imádság terében. Hány ezer év mélyéből törnek föl a zsoltárok szavai, hogy belőlünk is ugyanolyan sóvárgással szóljanak? "A te arcodat keresem, Uram. " Visszahúzódva a csendbe, a Jelenlét körébe, ahol elcsöndesedik a nyugtalanság, ahol elhallgatnak a fenyegető számok, amelyek zuhatagában élünk e nehéz évben. "Kerestem az Urat, és ő meghallgatott, és kiragadott engem minden rettegésből. " Nyitott szemmel, virrasztva keresni Őt a várakozás és a misztérium sötétjében. Az éjszakában, ahol minden elhallgat. Nem szabad soha elfelejtenem, hogy a sötétség nem elhagyatottság. Örökké emlékezni kell a "szárnysötét"-tapasztalatára.
"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy »meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk«. " Pilinszky János gyönyörű gondolatai advent első vasárnapján a várakozás szépségére hívja fel a figyelmünket. A keresztény hagyományok szerint ekkor kezdődik meg az új egyházi év és a felkészülés a karácsonyra. A Szent András ünnepéhez (november 30. ) legközelebbi eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésnapjáig, december 25-ig tartó időszak a keresztény kultúrkörben az előkészület ideje. Advent első vasárnapja a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mégpedig kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével. Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet) Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így.