Búcsúztatók | Búcsúztatók

Mától kezdve a dolgom az, hogy itt legyek, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Nem tudom. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjem az életet és hogy szeressek. Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel Kezünkben virágok, szemünkben könnyek, nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb. Ásít a tanterem, üresen áll majd, de most még hallgat egy bús ballagás-dalt. Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon, míg láncban lépkedünk, az ének szálljon! Kedves tanáraink búcsúzunk végleg, tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet! Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék, benne a pogácsa, érkeztünk nem rég Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok, míg tart az életünk, emlékszünk rátok. A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok, hálából nagy csokor virágot kaptok! Tanterem, folyosó Sok élmény, barátság köt össze minket, ápoljuk gyönyörű emlékeinket! Szeretett iskolánk, elmegyünk innen, amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden. Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva, csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva. Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep megőrzi majd tisztán ifjú szívünket Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet, ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.

Közös az iskolánk. Mosolygunk egymásra. Mosolygunk a világra. Mosolygunk az épületre. Mosolygunk a tanárnőre. Búcsút intünk a perceknek. Búcsút intünk a helyeknek. Búcsút intünk életünk. Legszebb négy évének! Itt van hát ez a nap is, Nem vártuk eljött mégis. Könnyeink hullanak emlékeink poraira, S lágy zenének szól dallama. Az életet élni kell, Ha hív hát menni kell. Visszatáncolni nem lehet, Hát arra menj amerre a szíved vezet. Bár lelked vérzik, Te mégis mosolyogva lépdelsz végig, Ajkad még valamit rebeg, S ábrándosan kémleled az eget. Nem mondasz semmit, Hisz úgyis tudja mindenki. Láss vissza a múltba, És álmodd az egészet újra! Elballag egy csomó diák, itt hagyják az iskolát. Kézfogás, egy paskolás A régi barát vállára, Még egyszer, utoljára. Bánat és a szomorúság, E két érzés most egyre megy, Mint a váltólázas kórság, Olyan e kedélyegyveleg. Ő elmegy Te elmész Én elmegyek Búcsúzással kapcsolatos idézetek Horváth Piroska. Kisfalumnak szeretettel. Itt van otthonom, itt hajtom álomra fejem, Itt tanultam szólni édesanyanyelvemen.

Gimnáziumi tanulmányaimat Sárospatakon és Miskolcon végeztem. Érettségit követően Teológusi és Pedagógusi diplomákat szereztem. Polgári és Egyházi búcsúztatásokat 2005 – től végzek Budapesten és Vidéken egyaránt. Sok gyászoló család búcsúzott már hozzátartozójától közreműködésemmel. Mind az Egyházi mind a Polgári búcsúztatást Hivatásként élem meg. A búcsúztatásokat – a visszajelzések alapján – magas színvonalon elismeréssel végezem a gyászoló családok részére. A célom, akár Egyházi akár Polgári búcsúsztatásról legyen szó, hogy személyes, közvetlen, bensőséges és meghitt lehetőségét adjon a családnak, barátoknak az igazi búcsúzásra. Hiszen mindenki azt szeretné, hogy a végső búcsú valóban szép és méltóságteljes legyen. A Búcsúztatás számomra elsősorban HIVATÁS és SZOLGÁLAT, amit csak alázattal, empátiával, jó lélekkel és SZERETETTEL lehet végezni!

Búcsúzunk egy dallal tőled, Ki napjainkat óvtad, védted. Fogtad kezünket, ha kellett, Vállunkról levetted a terhet. Nem csak tanár vagy, hanem barát, Ki megérti a diák baját. Ma még együtt vagyunk, Ma még itt vagy velünk, De holnaptól már távol leszünk. Múlnak a napok, múlnak a percek, De kik távol vannak sem felednek. A homokórában peregnek a percek, A diák kezek messziről integetnek. Az emléked itt marad nekünk, Hisz ha kellett mindig küzdöttél velünk. Hibáinak javítottad, Nézeteink mindig óvtad. E dalban köszönünk meg mindent, A homokszemek őrzik emlékeinket. Mikor június én delet üt az óra, Az iskola kapui kinyílnak a harangszóra. Nem tudni merre visz minket az élet útja, Összefut-e még, vagy belevisz egy kútba? Úgy lesz, ahogy lennie kell, De te mindig a legjobb barátom leszel! Négy év! Négy év az életünk. Négy év az álmaink. Négy év barátság. Négy év kitartás. Most már elválunk. Most már elindulunk. Most már sírunk. Most már nevetünk. Közös a múltunk. Közös a vágyunk. Közös az osztály.

Hiszem és Vallom, hogy ezt a nemes faladatot, amely egyben szolgálat, csak megfelelő lelkülettel, empátiával, és legfőképp szeretettel lehet végezni! MOLNÁR ENDRE Tisztelt Gyászoló Családtagok! Molnár Endre vagyok. 1973-ban születtem. A középiskola elvégzése után Veszprémbe, Lelkészképző főiskolát végeztem, amit 2000-ben fejeztem be. Azóta végzek búcsúztatást (felszentelt papként), mint egyházi, mint polgári vonalon. Célom volt mindig az emberek személyes megismerése, a személyes kapcsolatfelvétel, mert egy búcsúztatás is akkor lehet csak teljes, ha bele tudom magam élni a hozzátartozók érzelmeibe, a gyászukba. Nálam a legfontosabb az, hogy az elhunyttól úgy tudjak elbúcsúzni, mintha az én hozzátartozóm lett volna. Nem akarok elbeszélni a gyászolók feje felett, üres szólamokat mondani, ami nem a gyászolókhoz szól. Egy búcsúztatás legyen személyes, szép, és szóljon a gyászolókhoz, legyen üzenete az itt maradottakhoz. Ez a cél vezérel, amikor egy búcsúztatási szöveget összeállítok. Keressen bizalommal!

Keresni mindig a jót, a szépet, S meg nem találni, - ez az élet. Szonett ballagóknak Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Körétek gyűlik szinte a világ, s mi néktek adjuk búcsúzó szivünket. Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Szép lassúsággal, búsan szól az ének, föl-fölrepülne, leszáll, tétováz, a sok kopott pad integet felétek, tán könny is csordul, nem tudni okát. Elsápadva a messzeségbe néztek, s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább! Donászi Magda: Búcsú Búcsúzzunk jókedvvel! Búcsúzzunk vidáman! Egyszer találkozunk Majd az iskolában. Addig arra kérem Az új nagycsoportot: Mackóra, babára Viseljenek gondot. Vízipálmánk szomjas, Nagyon sokat iszik. A kaktusz keveset, Kövirózsánk kicsit. Vigyázzatok könyvre, Kisszékre, kiságyra! Kedves új nagycsoport! A viszontlátásra! Osztályfőnökömnek Távolodnak, messze kerülnek az évek, A diák szemek a távolba visszanéznek.

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza…aztán ismét csak előre, S indulj tovább az alkotó jövőbe. Kiss Jenő. Donászy Magda: Búcsú Búcsúzzunk jó kedvvel, búcsúzzunk vidáman, egyszer találkozunk majd az iskolában. Addig arra kérem az új nagycsoportot, mackóra, babára viseljenek gondot. Vigyázzatok könyvre, kisszékre, kiságyra, kedves új nagycsoport, a viszontlátásra. Raggamby András: Búcsúzás Édes tanár néni El kell mostan válnunk! Egy-két nap és már nem ide, Más osztályba járunk! Hálásan köszönünk Minden jót és szépet, Nem feledjük a sok kedves Iskolás emléket. Azokat se, akik Velünk foglalkoztak, S értünk annyi fáradságos Áldozatot hoztak Radó Lili: Búcsú az óvodától Óvónénit köszönti ma minden versünk, kis dalunk: elbúcsúzunk, mert az ősszel iskolába indulunk! Búcsúzunk az óvodától köszöntővel, énekkel. De amit itt megtanultunk, nem felejtjük mégsem el. S ha lármáztunk is egyszer-egyszer s okoztunk is néha bajt, kérjük mégis: szeretettel gondoljon ránk vissza majd!