Címke: Kiskőrös | Hiros.Hu, Villon Nagy Testamentum
Ebben az időszakban az on-line térben valósították meg programjaikat, és mind a felnőtt, mind a gyermekek számára meglepetés-ajándékkal készültek a költészet napja és húsvét alkalmából. Kölcsönzési adataik csökkenését prognosztizálták év elején, de az előző év adatai teljesültek év végére. Mindössze dokumentumtípus szerint volt változás; a könyveké valamelyest emelkedett, míg a folyóiratoké csökkent (ami nem meglepő, a járvány időszaka alatt azok közül is sokan áttértek hírportálok olvasására, akik a korábban ragaszkodtak a papíralapú sajtóhoz). Adataik azonban csakis az előző évhez képest stagnálnak, a korábbi 3 év átlagához való visszakapaszkodás több évbe fog telni. Kiskőrös városi könyvtár biblioteca orășenească. archív fotó Májustól újra kínálták a személyes könyvtári jelenlét élményét mindenkinek. Az olvasók visszatérése lassú és fokozatos volt, különösen megnehezítette a 10-14 évesek helyzetét az a jogszabályi előírás, hogy kezdetben csak védettségi igazolvánnyal rendelkező felnőtt kíséretében látogathatták a könyvtárat. Stratégiai céljuk szolgáltatási tereik fokozatos megújítása is.
Kiskőrös Városi Könyvtár Biblioteca Orășenească
Lisztes László: Kiskőrös történetének irodalma (Petőfi Sándor Városi-Járási Könyvtár, 1982) - Válogatott bibliográfia Lektor Kiadó: Petőfi Sándor Városi-Járási Könyvtár Kiadás helye: Kiskőrös Kiadás éve: 1982 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 205 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 25 cm x 17 cm ISBN: 963-7561-02-1 Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.
Wikipedia Könyvtárnak nevezik a bármiféle adathordozón rögzített dokumentumok tárolására kialakított helyet, épületet, és az e dokumentumok gondozására, feltárására hivatott intézményt.
François Villon Nagy Testamentum című műve 1461-ben keletkezett. Megírása előtt a költő a meungi pincebörtönben raboskodott hónapokon át, meg is betegedett, és megérintette a halál közelségének érzése. Az orléans-i püspök börtönözte be 1460-ban, és kivégzés várt rá (már nem első alkalommal ítélték halálra, de eddig mindig megúszta). Végül most sem akasztották fel, mert az új király, XI. Lajos trónra lépésekor általános amnesztiát hirdetett: országos körútján mindenhol kegyelmet adott az elítélteknek, így Villon is megmenekült a haláltól és kiszabadult börtönéből. Visszatért Párizsba, s ekkor alkotta meg főművét, a Nagy Testamentum ot. Az utókor ezt a művét tartja a legjelentősebb alkotásának. Valójában a Kis Testamentum ként ismert Hagyaték című művét bővítette ki és írta újra, más elvek szerint dolgozva fel ugyanazt a témát. Tehát ismét egy lelki-szellemi hagyatékról van szó, melyet az élete végéről visszanézve állít össze a költemény lírai énje. A Nagy Testamentum, azaz végrendelete megírására nem a szerelem késztette Villont, hanem a betegség, melyet a börtönben szerzett.
Irodalom - 9. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis
Nevelőapjától nemcsak új nevet kapott, hanem az ő hatására alakult ki világképe is, amelynek alapvonásait az egyházi feudalizmussal szembenálló, gallikán szellemű királypártiság s az ezt kifejezésre juttató misztikus eretnekség alkotta. Az egyetemi évek nem csak a szellem pallérozásának és a műveltség megszerzésének időszaka volt. Párizsban akkoriban tizennyolcezer diák élt, a Latin negyed szinte állam volt az államban. A diákok nem tartottak a hatóságoktól, a legkülönbözőbb csínyeket eszelték ki, nőztek, kocsmáztak. Egy kalandos vállalkozásuk – egy öreg hölgy háza elől ellopták a mérföldkövet – valóságos háborúhoz vezetett. Beavatkozott a rendőrség is, az egyetem vezetői tiltakozásul beszüntették a tanítást, bezárták a fennhatóságuk alá tartozó templomokat. Villon megírta a történetet, s a Testamentum tanúsága szerint nevelőapjára hagyta vígeposzát, az Ördögfing ot – így hívták azt a bizonyos követ a diákok. Villon azonban ennél kétesebb ügyekbe is belekeveredik. " Én Istenem! ha tanulok / Bolond ifjúságom korában, / S a jó úton elindulok, / Most volna házam, puha ágyam, / De míg más ült az iskolában, / Kerültem én, komisz gyerek… / Míg ezt leírom; bánatában / Szívem majd hogy meg nem reped " – írta a Nagy Testamentum ban.
Villon úgy látja, az ember alapvetően gyenge, esendő lény, aki újra meg újra visszaesik a bűnbe, ami ellen képtelen védekezni. Ezért ő a szánalomban, Isten könyörületességében keresi a feloldozást. Hívő keresztény volt, aki elhibázott élete, züllöttsége ellenére is őszintén hitt a megváltásban, a megbocsátásban, Isten kegyelmében. Bűneit Villon őszintén megbánja, igaz fájdalmat érez miattuk, ugyanakkor siratja az életnek azokat az értékeit, amelyeket a halállal örökre elveszít: az élet szépségeit, örömeit, sőt, még nehézségeit, viharait is. A visszatekintő alkotás alaphangulat a megkapóan őszinte. Babits Mihály szerint "csupa cinikus és zokogó vallomás" a költemény. Egyrészt kihívó, dacos, lázongó, a világgal szembeforduló, hetyke attitűd, másrészt őszinte bűnbánat, vezeklés, gyötrelmes haláltudat, halálfélelem érezhető benne. Beszédhelyzet: a lírai én egy fiktív alaknak (Frémin) mondja tollba a végrendeletét. Mindeközben az összegzés igényével visszatekint saját életére. A Nagy Testamentum újdonsága, hogy a versek középpontjában maga a költő áll: ez a középkori költészetben nem volt jellemző, mivel e tekintetben a középkor szemlélete ellentétes volt a későbbi korok szemléletével.