Leány Gyöngy Fülbevalóval Stream: Online Lejátszás
A Leny Gyöngy Fülbevalóval 1
Színes, angol, luxemburgi, 100 perc, 2003 Magyar cím Leány gyöngy fülbevalóval Eredeti cím Girl with a Pearl Earring Rendező Író Forgatókönyvíró Szereplők Operatőr Vágó Zene Díszlettervező Jelmeztervező Producer Gyártó Történet Delft, Hollandia, 1665. A tizenhét éves Griet édesapja megvakul egy kemence felrobbanásánál, ezért a lány kénytelen elmenni dolgozni, hogy eltartsa családját. Leány gyöngy fülbevalóval. Cseléd lesz Johannes Vermeer családjánál, és lassan felkelti a festőművész érdeklődését. Bár neveltetésük és társadalmi helyzetük gyökeresen más, a mester észreveszi Griet ösztönös tehetségét, és fokozatosan beavatja őt művészetének titokzatos világába. Vermeer a tökélynél soha nem adja alább, ezért előfordul, hogy hónapokig készül egy-egy festménye. Nehéz természetű anyósa, Maria Thins nehezen tudja fenntartani a család fényűző életszínvonalát, hiszen a lassan készülő művek nem hoznak elegendő pénzt. Amikor Maria észreveszi, hogy Griet lett Vermeer múzsája, veszedelmes döntést hoz: nem gátolja a kapcsolat kibontakozását... Ezt írtuk a filmről: Vermeer és a mozi Film és festészet kapcsolatáról általánosságban beszélni bizonyos értelemben nem más, mint egy archeológiai kutatás.
Catharina és Griet szakmai és szerelmi féltékenységének hangsúlyozásában a film igen erőltetett, de ugyan ki kérdőjelezné meg a még művészi(eskedő)bb filmek esetében is a csipetnyi szexualitással – minél elfojtottabb, annál jobb – fűszerezett recept szükségszerűségét, olyan jelenetek sorában például, mint a festékkevergetés közben leheletszerűen összeérő kezek vagy a szexuális aktust szájbarágósan modellező füllyukasztás. A filmmel ellentétben a regény e téren figyelemre méltóan visszafogott, és képes önmérsékletet tanúsítani a Vermeer és Griet között kialakuló viszony bemutatásában. Térjünk azonban vissza a filmkompozíció bemutatásához. A leny gyöngy fülbevalóval pdf. A leggyakrabban keretbe foglalt szereplő egyértelműen Griet, aki a képi/filmes narratíva elsődleges mozgatórugója és egyúttal a festmény ironikus ellenpontja, hiszen ez talán az egyetlen olyan Vermeer portré, amelyik nem egy kitárt ablak közelében és egyéb háztartási kellékek kontextusában, ha tetszik fogságában ábrázolja a (női) alakot, hanem fekete háttér előtt, ahol a fény forrása is egészen sejtelmes.