Nyald Ki A Seggem Karinthy
Egy időben úgy hírlett, hogy a két barát rendre röhögőgörcsöt kapott a temetéseken. Havas Gyula temetésén például az szolgáltatta a humorforrást, hogy Osvát Ernő beszédében valamiért mindenáron az akkor még élő Tóth Árpádot szerette volna elbúcsúztatni. Tóth Árpád temetésén pedig egy véletlenül talált szappan okozta a vigadalmat. Karinthy erről a pillanatról így írt Az Est című folyóiratban Kosztolányi halála után: "Emlékszel, Didus, a legutolsó temetésre, ahol együtt voltunk? Egy nagyon kedves barátunkat temették, akit mind a ketten gyöngéden szerettünk. Kosztolányi Dezső Nyár Nyár Nyár. Könnyes volt mindkettőnk szeme, de egyszer csak, ott a ravatal szélén, megbotlottam valamibe: lenyúltam érte és szótlanul megmutattam Neked: egy darab szépen csomagolt toalettszappan volt. Egymásra néztünk és szótlanul kifordultunk a halottasházból, hogy botrány ne legyen. " A két telefonbetyár Persze a két barát semmilyen humorforrást nem vetett meg, kamaszok módjára telefonbetyárkodtak. Kosztolányi Dezsőné például feleleveníti, amikor április elsején felhívtak egy-egy írót, és ismeretlen tisztelőjükként az egekig magasztalták legutóbb megjelent írását, vagy amikor nagypénteken azzal a kérdéssel fordultak a telefonkönyv minden Hollójához és Hollósához, hogy vajon megfürdették-e már csemetéjüket.
Kosztolányi Dezső Nyár Nyár Nyár
A harmadik sorban a költő kifejezi fájdalmát amely szexuális együttlét során jelentkezik. Az a véleményem, hogy nem fizikai fájdalomra utal ezzel a sorral, hanem lelkileg éli meg rosszul ezeket az együttléteket. Az utolsó sor visszatérő mutívum az egész vers során, ami véleményem szerint egy kétségbeesett segélykiáltás, egy reményvesztet férfi szájából. Te vagy aki vonzza a palimadarakat, Szolikoporsóban a sugarakat, Szép vagy te hideg cafat, A második versszak első sorában megtudhatjuk, hogy a hölgy szereti kihasználni a csekélyebb értelmi képességgel, de annál vastagabb pénztárcával rendelkező urakat. A második sorban újabb utalás arra, hogy a hölgy szabadidejében gyakran jár szoláriumban, a költő már másodszor tesz erre utalást, tehát valószínűsíthetjük, hogy kedvese tényleg nagy hangsúlyt fordít erre. A harmadik sorban elgyöngül a költő, és az eddigi éles stílusából átvált egy szentimentálisabb hangnembe, és elismeri kedvese szépségét. Ebből az állapotból gyorsan ocsúdik, és utolsó lendületével még "rideg cafat"-nak titulálja a nőt, mellyel visszaledül a korábbi kritikus hangnembe.