Magyar Angol Translate.Google.Fr
Domborművesen öntött, felfüggeszthető bronz érmekre a 7-11. századból vannak példák a bizánci zarándokemlékek között. A billog érc idézőpecsét volt. A feltételezések szerint Szent István korára megy vissza. Szent László és Kálmán király törvényei már mint mindenki számára ismert dologról beszélnek az idézőpecsétekről. A 11. században olyan pecsét, mellyel a király, az érsek, a püspök, a nádor, a királybíró, a herceg ispánja vagy valamilyen testület, például a prékók (a királyi hírmondók) ispánja hívta perbe a vádlottakat és a tanúkat. A váradi regestrum 78. Magyar angol translate company. pontja szerint a királyi billogosok egy-egy vármegyének csak egyes részein voltak illetékesek. Így pl. Hevesben két biloti regales működött egy időben. Számos adatunk van arra is, hogy a perbe idézettekhez a billogokat a megyékbe kiküldött, billogosoknak nevezett királybírák poroszlói vitték ki. Györffy György szerint a hírvivés, idézés feladatát is ellátó királyi csőszök is használták a billogot. Ezt igazolja az I. András és Béla herceg várkonyi találkozásnál szereplő ajtónálló comes preconum kései utóda, a Buzád nembeli Trisztán, aki a királyi csőszök ispánja volt, s 1250-ből származó COMES TRISTANVS ME MISIT köriratú viaszpecsétjét Pray György közölte.
Magyar Angol Translate.Google
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. H E R A L D I K A – Andre Favine André Favine 17. századi francia történetíró, a párizsi parlament (önkormányzat) legfelső bíróságának ügyvédje, korának ismert katolikus történésze. A neve előfordul Andrew Favine, André Favyn alakban is. Valószínűleg Étienne Pasquier (1529 - 1615) társa volt a párizsi ügyvédi testületben. Heraldikai vonatkozású műve 1620-ban jelent meg Párizsban Le Théâtre d'honneur et de Chevalerie... Heraldikai lexikon/Billog – Wikikönyvek. címmel. Angol fordítása: The Theater of Honour and Knighthood (London, 1623). William Jaggard, Shakespeare kiadója szerkesztette és nyomtatta, ugyanabban az évben, amikor Shakespeare első kötetét (First Folio) is kiadta. Mindkét mű ugyanazon emblematikus fejléceket és rézmetszeteket tartalmazza. Címeres címlapját John Ludford készítette. (Shakespeare ún. nagy First Folio című kötetét, mely történeti drámákat, komédiákat és tragédiákat tartalmazott William Jaggard és fia Isaac adta ki. Jaggard valószínűleg ezzel a művel akarta igazolni kiadói képességeit, mert Shakespeare-kiadásában számos nyomdatechnikai hiba volt, melytől azonban Favine-kiadása sem mentes, pl.
[2] [Ez a manicheista szemlélet lehet az oka annak is, hogy a honfoglaló magyarok leletanyaga túlnyomórészt növénydíszű, állat- és emberábrázolást alig tartalmaz, Sz. L. ] A Napistent és a Holdistent a buddhizmus úgy asszimilálta, hogy azok a buddhista pantheon védelmezőinek a szepkörébe jutottak. Leggyakrabban egy harci szekeret hajtó Bódiszattvaként ábrázolták. A kutatók megállapítása szerint a nap és a holt tisztelete Közép-Ázsiában nagy hagyományokra tekinthet vissza. A hun uralkodók és a manicheista ujgur fejedelmek a Nap- és a Holdistenre olyanként tekintettek, mint akik tekintéllyel ruházzák fel a királyságot. [3] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ The History of the Caucasian Albanians by Movsēs Dasxuranc i. Translated by C. J. F. Dowsett. Magyar angol translate.google. London, 1961. 153–156., 165–166. ↑ Ю. А. Зуев: Ранние тюрки. Oчерки истории и идеологии. Алматы, 2002. 256–261. (angolul:) ↑ Tianshu Zhu: The Sun God and the Wind Deity at Kizil. In: Matteo Compareti, Paola Raffetta és Gianroberto Scarcia szerk. : Ēran ud Anērān.