Daryun Arslan Senki: A Három Neil Szabó Gyula
Odavoltam Daryun nagyjából minden mozdulatáért és megszólalásáért spoiler. Narsus spoiler A stratéga spoiler aki miatt mindig minden a tervek szerint alakul (ez néha kicsit idegesítő volt, szívesen megnéztem volna milyen ha egyszer nem jön be Narsus terve). Elamot is nagyon kedvelem, Gieve-et meg még inkább. Utóbbinak imádom a szövegeit! :D Farangis annyira nem lopta be magát a szívembe, igazából akármikor láttam rá akartam adni egy garbót. Alfreed meg nem lett annyira szimpi szereplő a Narsus mániájával. Az ellenség viszont más tészta. Onnan Etoile volt érdekes számomra, az Arslannal közös jelenetei mindig feldobták az adott részeket, kíváncsi vagyok mi lesz velük a jövőben. A másik ember az Ezüstmaszkos Hermész. Nála sajnos beragadt a 'bosszú' gomb, meg hogy 'enyém lesz a trón', és ez egy idő után sok volt, viszont a vele együttműködő varázslók (vagy nem tudom pontosan kik és mik ezek) nagyon érdekelnének. Szóval a szereplők szerintem nagyon jól sikerültek, még valahogy a néha házikedvenc szerepet betöltő Arslan is így volt jó.
Kedvencelte 5 Várólistára tette 26 Kiemelt értékelések Netta88 2021. december 30., 20:30 Értékelést kéne írnom, de fogalmam sincs hol kezdjem… Talán kezdem azzal, hogy vagy háromszor futottam neki az animének, természetesen felirat hiány miatt spoiler, de már első alkalommal, hogy elkezdtem nagyon tetszett a világa, a szereplők és úgy minden. Ráadásul emlékeztetett is az egyik kedvenc játékomra, amit az egyik részértékelésnél említettem is, mégpedig a Suikodenre. Más a történet, mégis nagyon hasonló, a főszereplők személyisége, hogy jó emberek állnak mellettük, akik egyengetik az útjuk, a folyamatos háborúzás, ahol az egyik fél a nép jólétét tartja szem előtt, a másik a hatalmat illetve itt a bosszút. Szóval már csak emiatt is nagyon tetszett az anime, olyan volt, mintha azt a játékot animésítették volna meg. spoiler Tetszett a világkép, az ahogy beleláthattunk több kultúrába is, a háború borzalmaiba, egy sereg életébe, a belső viszályokba, az ellentétekbe. Volt itt minden, barátság, csel, ármány, bosszú, emberség, habár ez utóbbi leginkább Arslan erénye volt, aki még az ellenséget is útjára engedte, még akkor is, amikor az megpróbálta a fejét venni.
Lássuk! Arslan hősi legendája lehetne a magyar cím, ami sejteti a jövőt, de… Az elején nehéz volt elképzelni, hogy ez a srác nagy dolgokat visz véghez, annyira életképtelen volt szegény. (Mondjuk 14 éves) Aztán fokozatosan több lett az önbizalma az uralkodás iranti vágya meg nagyobb, ami itt pozitívum, ahogy a megfelelő emberek vették körbe. Még így is nehéz összeegyeztetni ezt az aranyos kinézetet azzal, hogy sikerült nagyjából? teljesen jól megtanulnia vívni. Azok a csodás kék szemek és a fehér haj ami a mai trendeknek is megfelelne XD olyan mértékű együttérzést sugároznak, hogy rögtön tudja a néző, hogy ez a srác lesrácoztam egy herceget nem fog feleslegesen vért ontani spoiler. Fáj a szívem érte, mert a szülei mindig elhanyagolták, hogy lehet egy ilyen aranyos gyereket figyelmen kívül hagyni?! A támogató alattvalói aranyat érnek, nélkülük Arslan nem jutott volna messzire spoiler. Daryun, a Fekete Lovag talán a leghűségesebb, ő próbálja a legjobban védeni a herceget, néha kicsit olyan mint egy védelmező bátyó.
Lehet azért mert a Fullmetal Alchemist szereplőire hasonlítanak. Arslan olyan mint Winry vagy Alphonse, Daryun meg majdnem kiköpött Kimblee ami először elég fura volt, Fangrisről meg folyton Lust/Buja jutott eszembe. Ed vérmérsékletét meg Etoile-ban találtam meg, akinek a külseje Rizáéra hasonlít. Kicsit olyan volt e tekintetből a sorozat, mintha egy keleten játszódó FMA-t néznék. Egyedül Narsust nem tudtam belehelyezni ebbe a világba, ő inkább a Gintamás Katsurára hajaz nekem. és ez az egész bekezdés értelmetlen volt, sorry Túl sokat áradoztam, ez idő alatt nézhettem volna már a 2. évadot. Mindenesetre egy új kedvencre leltem, szerintem top 10-ben benne lesz mindig. 2 hozzászólás Gazuzangó 2021. október 16., 16:53 Egszerűen odavagyok érte. Annyira rég láttam már olyan animét, ami ennyire megfogott volna és megmaradt volna bennem. A történet lenyűgöző, az animáció is jó (pár túl feltűnő és hülyén kinéző CGI-s jelenetet leszámítva) a zenékért olyan szinten rajongok, hogy az első op-ot és ed-et napi rendszerességgel hallgatom, de persze az ost-k is szuperek voltak.
A négy OST-ból nekem talán a második volt a személyes kedvencem. Az animében viszont semmi más nem jó, ideértve a történetet, annak vezetését, a karaktereket, a grafikát. Sőt, maga a nagyon jó zene sem működik együtt megfelelően a mozgóképpel… Azt azért meg lehet jegyzeni védelmére, hogy – főként az első egy órás részében – többször vannak érdekes, kísérletezgető képi megoldásai és meglehetősen jó filmes eszközei, kameraállásai. De a második egy órában már ez is nagyon visszaszorul, a harmadik szűk félórás epizódban pedig már talán ez sem jelentkezik pozitívumként. Itt dobtam is 3/10-es, vagyis rossz értékeléssel. Elvetemült animemániásoknak is maximum csak az első részét tudnám ajánlani a hatból, ami bár szintén rosszul kezdődik és összességében gyenge, csúnya – de az előbb említettek szerint vannak említésre érdemes megoldásai. Ezekből, és a szebb pillanatokból alant csatolok néhány példát screenshot formájában.
". És akkor a főszereplő. Ránézésre azt mondanánk róla, hogy egy átlag shounen főhős: mindenkit meg akar menteni, ha a barátja, nagyon kedves és önzetlen, nagyon ártatlan, nagyon közvetlen és persze követi a senkit-ne-öljünk-meg logikát. Ezzel a feltevéssel csak egy baj van: ugyan az esetek 90%-ában valóban ilyen, valójában ezzel egyáltalán ne, összeférően kicsit se zavarja, hogy háború van és 100 számra ölik az ellenségeiket, vagy hogy a saját katonái is meghalnak, mert csak akkor annyira gyilkolásellenes, ha egy személyről van szó, de akkor mindig. Ha egy ember háromszor elárulta őt és kétszer merényletet szervezett ellene, ő akkor is kegyelmet ad neki, mert ő (elvileg) ennyire ellene van az erőszaknak. De ha nem egy emberről van szó, hanem 4000-ről, már nem zavarja őt, ha meghalnak, holott sokkal kevesebbet ártottak neki. Ezt persze hívhatjuk védelmi mechanizmusnak, hogy nem gondol bele, hogy azokat a katonákat ők megölik, de ettől függetlenül elég ellentétesnek gondolom. Ezen kívül iszonyatosan gyorsan túltette magát olyan dolgokon, amiken egy átlagos főhős évadokon keresztül rágódna, annak ellenére, hogy azért még a főszereplő kor alatt van (a végére lesz 15), ebből a szempontból nagyon érett, és általánosságban nagyon gyakran megfeledkeznek a koráról.
Összességiben viszont imádom Arslant is, a szuperlegyőzhetetlen csapatát is és az egész sorozatot is, szóval nagyon remélem, hogy a második évad nem fog cserben hagyni. Egy kis utóirat szerűség: Imádtam azt, amikor Narsus szinte szó szerint azt mondja, hogy "Nem baj, ha ha hagyjuk kicsit lágyszívűsködni a herceget, kevesebb problémát okoz, mint amennyit meg tudnánk oldani. ". Egyszerűen szakadtam a röhögéstől, gyakorlatilag Narsus és Daryun úgy tartják Arslant, mint valami házikedvencet. Nézd, milyen aranyos, nem akarja megöllni az árulót… Hadd tartsuk meg, lééécciii… 2 hozzászólás krlany 2018. június 3., 20:09 1. évad Rengeteg harc, stratégia… és közben egy fiú férfivá érik. Nem mellesleg rengeteg tanítás emberségről, elfogadásról, előítéletmentességről, kötelességről és még sorolhatnám. Ez egy jó kis sorozat még ha elégé tocsog is a vérben. 2. évad Ez még mindig jó, de még mindig messze vagyunk a végétől, és még mindig sok a kérdés is. A vérben tocsogás megmaradt, viszont egyre érdekesebb a helyzet, egyre több mindenkiről derülnek ki dolgok, mely szépen árnyalja a történéseket.
Ajánljuk Szabó Gyula Remek Előadását! Zelk Zoltán: A Három Nyúl
Zelk Zoltán: A három nyúl | Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről. A zene az se rossz, a zene az nagyon jó! Ezért csináljuk! A három nyúl - Reich Károly illusztrációja Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig. Amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott, s így kiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak… – Úgy, úgy bizony, mint az urak! -felelték a három nyulak. – Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni… Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: -Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak… Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak -- - Úgy, úgy bizony, mint az urak! - felelték a három nyulak. - Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni! - Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: -Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak - Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek - - Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne! Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt: - Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!