A Feleségem Története
Szerelmes és gyilkos indulatok fűtik a kapitányt, aki a regény címével ellentétben alapvetően nem is a felesége, hanem a saját történetét meséli el, miközben megszállottan bolyong a világ nagyvárosaiban. De ez csak a regény egyik síkja a sok közül, hiszen egy pokoli alászállásnak is szemtanúi lehetünk, melynek során Störr kapitány az emberi létezés és a tudatos észlelés kérdéseivel is szembesít, megtapasztalva közben az egyéni és közösségi elmagányosodás kínzó stációit. A feleségem története Fekete Sas Kiadó, 2018, 408 oldal A feleségem története a füsti életmű egyik legfontosabb darabja. 1942-es megjelenésekor Az Ujság recenzense a következőt írta a regényről: "Hogy korszakalkotó mű-e, nem tudom, nem is lényeges. De az életemet teszem rá, hogy remekmű", hozzátéve azt is, hogy A feleségem története "ugyanabból az anyagból készült, mint a világirodalom alig néhány – valóban nagy regénye". Ungvári Tamás ugyanakkor 1959-ben azt írta az Ország-Világban, hogy a megjelenésekor csak két kritika foglalkozott a könyvvel, "lustán, kelletlenül, fanyaron".
A Feleségem Története Störr Kapitány Feljegyzései Regency Hotel
Csak ezúttal az alap nem önálló rendezői történet, hanem egy ismert irodalmi mű adaptációja. A film a két főszereplő között zajló flört, szerelem, kötődés és megvetés szélsőségeit feszegeti, amelyre végig rávetül a hűtlenség bizonytalanító árnyéka. Füst Milán: A feleségem története - Störr kapitány feljegyzései könyve izgalmas alap, de egy 400 oldalas regény megfilmesítése komoly kihívásokat hordoz magában. A film látványvilága már az első képkockákkal képes elcsábítani nézőjét. A helyszínek impozáns módon idézik meg a történet korszakát, minden apró részlet kivitelezésén érződik a maximális precizitás. Láthatóan a produkció megvalósításában az alkotóknak nem kellett kompromisszumokat kötniük. A szereplők közül először a film központi alakját, Störr kapitányt – Gijs Naber megformálásában – ismerjük meg, akiről rögtön látható, közel sem olyan öntörvényű, zabolátlan "tengeri medve", mint a regénybéli alakja. Visszafogottságot sugárzó tekintete alapján sokkal inkább gondolhatnánk őt egy orvosnak, mint a nyílt tengeren a természeti erőkkel dacoló, az emberek életéért és rakományért felelő szigorú parancsnoknak.
Ezáltal Störr öngyilkossági kísérlete is teljesen súlytalan marad. A regénybéli szereplők habitusa csak részben jelenik meg a vásznon, így az alaptörténetből kiolvasható sírig és azon túl tartó szerelem, szenvedély a film végi fordulattal egy silány árulássá devalválódik, amely azt bizonyítja: a férfi egész filmen keresztül tartó kétkedése egyáltalán nem volt alaptalan és a "finom francia hölgy" korántsem személyekhez, hanem javakhoz, lehetőségekhez vonzódik. A kapcsolat valóban teljesen egyoldalú maradt. A film gyors lezárása még csak azt sem adja meg a néző számára, hogy valójában együtt érezzen a kapitánnyal élete tragédiájában. A két szereplő a film utolsó harmadában, a hamburgi lakásban zajló tinta-üveges jelenetben mutatja meg, hogy milyen szenvedéllyel teli is lehetett volna a film, ha az aprólékosan kidolgozott korabeli kikötői és utcajelenetek, a nyílt vízen a hajón zajló tűz elhárítása, vagy grandiózus társasági jelenetek helyett a két főszereplő érzelmi tónusainak a változására koncentrált volna.