"Az Én Testem, Az Én Döntésem" - Anyaszült Meztelenül Fotózták Lilut
Ez az én testem! Meg kell értened, hogy miért döntöttem így! Meg kell halnom érted, mert csak így lehetsz boldog. Bár a halál volt osztályrészed, mert a Teremtőd szentségével nem fér össze bűnös voltod, de én azt akarom, hogy élj, ezért helyetted fogok meghalni. Ez az én testem! Az Én Testem. Ember vagy. Bár föllázadtál ellenem, bűnös természeted legyőzött téged, a világ, amit magadnak teremtettél, tele van erőszakkal, önzéssel, hamissággal, kapzsisággal. De ember vagy, és mint ember, Teremtőd képmását hordozod. Még te is ember vagy, aki éppen a szögeket vered a kezeimbe, aki leköpsz és megtagadsz engem, miközben azt sem tudod, mit cselekszel. Te is ember vagy, aki hazudsz, irigykedsz, paráználkodsz, gyilkolsz, és te is, aki majd 2020-ban az ókori férfivilág barbár mementójának tartod a Taigetoszt, és közben a posztmodern nő szent jogaként ünnepled az abortuszt. De én nem azért jöttem, hogy kárhoztassalak téged, hiszen szeretlek, és azért adom keresztfára a testemet, hogy életet adjak neked. Ez a szeretet tartja majd bennem a lelket, amikor érzéstelenítés nélkül, korbácsokkal szaggatják cafatokra a testemet, majd keresztre feszítenek.
Az Én Tester Son Site
Ennyivel ki lehet fejezni, hogy két ember közt mi van. Ehhez persze jó fotósnak kell lenni. Besnyő Éva, aki elsősorban szociofotói és feminista tárgyú kordokumentációja miatt vonult be a fotótörténetbe, vitathatatlanul jó. Megérezte ezeket a hétköznapi, mégis az örökkévalóságba tartó pillanatokat és megmutatta őket. A képen egy kisfiú is van, talán a gyerekük, talán nem; ott fekszik mellettük, közel, de harmadikként ő egy picit kimarad a történetből. Hozzájuk tartozik, de a cinkosok, az összegabalyodók a férfi és a nő. Van öt csaj, öt barátnő, egymásba kapaszkodnak a mezőn. Hosszú hajúak, szabadok, önfeledten mosolyognak a kamerába. A fiatalság képe, bármit is csinálnak ott azon a mezőn. Az én tester son site. Van aztán egy öreg néni, aki egy kinti sparhelten főz. Meleg van, izzadós nyári meleg, Szokolyán vagyunk 1938-ban, a néni főz. Egy másikon parasztok ebédelnek, munka előtt, után. Izmos hátú férfi meztelen felsőtesttel szenet rakodik egy teherautóról. Hátulról látjuk, néznénk még tovább. Fekete képű kisfiú a balatonlellei nyárban a bőgőjére támaszkodik, szomorúan a levegőbe néz.
Erre egyetlen periodikusan működő diéta sem lesz megoldás. Tapasztalatból mondom, Csináltam ezt évekig. A válasz pedig nem abban rejlett, hogy a testem elromlott és meg kell javítani vagy, hogy a társadalom által kedvelt címkéket aggatva magamra: Lusta vagyok, mert hát a kövér ember az lusta is, meg akarat gyenge is.. ( NEM) A válasz mindig az egyénben és a személyes élettörténetben keresendő. Az én testé les. Vannak emellett olyan alapigazságok is, amik mellett nem szabad elmenni. Az önsanyargatás, testünk - lelkünk megerőszakolása nem kiút semmilyen helyzetből. Az rövidtávon hozhat akár nagyon látványos eredményt is, de egy biztos: nem lesz tartós. És a lelkünk is egy kifacsart rongy lesz a végére. Amennyiben semmilyen felderített, igazolt betegség vagy ételintolerancia nem áll a hátterében, Miért kellene grammokra kiszámolva, megfeszülten élnem a mindennapjaim? Tegyük fel, hogy az értékpiramisunk csúcsán nem kizárólag a külső megjelenésünk áll, mindinkább a teljes külső-belső egyensúlyunk. Ebbe sokkal több önmunka és figyelem van, és valóban nehezebb is.