Kun Miklós Betegsége
Manapság is hány és hány gyereket, fiatalt és felnőttet nevetnek ki, csúfolnak meg ártatlanul. Ha kinevetsz valakit, hogy csúnya, kövér, ügyetlen, szegény, butácska, félénk, pösze vagy púpos, ez mind-mind undorító dolog. Soha, senkit se nevessetek ki! " A sok hasznos ismeretterjesztő elem (hol is van Názáret? Mi is az az Egyiptom? Kun miklós betegsége. Hogyan is kezdődött a keresztények üldözése? ) némelyike nagyon súlyos információkat tartalmaz. (Ezért is lehet fontos egy felnőtt jelenléte. ) Egész történelemórával, világnézeti, politikai oktatással ér fel a következő bekezdés: " Jobbá lesznek azok az emberek, akik kizárják Jézust a szívükből? Akik Isten nélkül akartak tökéletes társadalmat építeni, meg tudták csinálni? Ha nagyobb leszel, majd hallasz a nácikról, akik azt hitték, egy ügyes és okos nép majd vezeti a világot, és Isten nélkül is minden tökéletes lesz. Sok-sok szenvedés és teljes kudarc lett belőle. Aztán hallasz majd a kommunistákról, ők azt hitték, ha mindenkinek ugyanannyi jut mindenből, akkor eljön a mennyország a földre, és nem kell hozzá sem Isten, sem Jézus Krisztus.
Meghalt Gereben Ágnes
Cerník is beszélt, tehát kötetlenné vált a találkozó. Utána Piller szólalt fel, és mások. Igaz-e, hogy Seleszt durván kikelt Frantísek Kriegel ellen, akit galíciai zsidónak nevezett? Ennyire nyíltan nem mondta ki, de pontosan elmesélem, hogy történt. Itt ültünk mi (mutatja), és itt a szovjetek. A terem kicsi volt, elég szûkösen voltunk. A tanácsadók arrébb. Seleszt valóban elég gorombán beszélt, mert õ olyan (nem tudja, hogy fejezze ki magát) kulturálatlan ember volt. Meghalt Gereben Ágnes. Ilyen volt a természete. Szóval gorombán beszélt, nem válogatta meg a szavait. Így meg úgy, mondta, maguk szovjetellenes politikát folytatnak. Kriegel itt ült, vele átellenben, és Seleszt közben Kriegelre nézett, tovább emlegetve a szovjetellenességet, a cionista veszélyt, miegymást. Kriegel megkérdezte: De miért engem néz? Seleszt erre azt felelte: Mert maga olyan érdekes, hát azért nézem. Tehát nem nevezte galíciai zsidónak, de tudom, hogy szûk körben, egymás között ezt mondták róla a szovjetek. Hivatalosan nem.
Sõt, azt javasolta, hogy kérjek bocsánatot a csehektõl az éles szavakért. Én azonban a leghatározottabban visszautasítottam egy ilyen gyáva és szégyenletes lépést. Akkor Szuszlov kitalálta a megbékélés módját: este menjünk be a csehek vasúti kocsijába egy pohár sörre. Én ezt is megtagadtam, de eljöttek értem a csehszlovákok, Bilak meg Kolder, és így kénytelen voltam beleegyezni. Ebbõl számunkra szégyenletes, mesterségesen megteremtett, teljesen fölöslegesen ránk erõszakolt megbékélés lett. Szuszlov politikai ravaszkodásai meg hókuszpókuszai. És noha végül korántsem csak egy pohár sört ittunk meg semmiféle õszinte beszélgetésre nem került és nem is kerülhetett sor. A baráti találkozó és a kibékülés kellõs közepén a vasúti étkezõkocsiban odaült az asztalomhoz Smrkovsky, aki már alaposan felöntött a garatra a pohár sör után. Barátságosan hátba vert, és azt mondta: Seleszt elvtárs, jól beszéltél. Hellyel-közzel talán egy kicsit túlzásba estél, de igazad volt. Nincs nekünk vezetõnk.