“A Hír Sajnos Igaz” : Pogány Juditot Is Megtámadta A Rettegett Betegség…Gyógyíthatatlan Betegség Támadta Meg Magyarország Kedvenc Színésznőjét! Kitartás Pogány Judit! - Mindenegybenblog — Amazon Alura Port.Fr
Pogány Judit drámai vallomása: gyógyíthatatlan betegségben szenved, a mindennapjaira is komoly hatással van A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő most fejeztük be a Bogyó és Babóca munkálatait, mert ő maga mondta, hogy egyre nehezebb már neki az olvasás. Pogány Judit a napokban a Retro Rádió Abaházi Presszó című műsorában vendégeskedett, ahol egészen nyíltan beszélt egészségügyi problémájáról. Nem látok már jól, nem is vezetek. Nem gyógyítható szembetegségem van, makuladegenerációnak hívják – idézi a Bors a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőt, aki azt is elmesélte, betegsége milyen hatással van a mindennapi életére. – Mindenben korlátoz, nem tudok olvasni. Nagyobb betűkkel kell nekem írni a színházi szövegkönyveket. Először csak egy kicsit nagyobbat kértem, mostanra már jóval nagyobbra van szükségem, hogy egyáltalán lássam. Így is már ötös szemüvegre van szükségem. Ez a betegség nem dioptria hiba. Minél nagyobb a betű, annál kisebb egységet töröl ki a szemem. Most fejeztük be a Bogyó és Babócát, mert én mondtam, hogy egyre nehezebb már nekem ez az olvasás.
- Gyógyíthatatlan betegségben szenved Pogány Judit, mindennapjait is befolyásolja
- Gyógyíthatatlan szembetegséggel küzd Pogány Judit
- A hír sajnos igaz: Pogány Juditot is megtámadta EZ a rettegett betegség! Gyógyíthatatlan betegség támadta meg Magyarország kedvenc színésznőjét! KITARTÁST Pogány Judit! - Magyarhaza.com
Gyógyíthatatlan Betegségben Szenved Pogány Judit, Mindennapjait Is Befolyásolja
Föl kell még mondanom egy-két mesét, ezek rajta vannak a tabletemen, ki kell nyomtatnom és fel kell nagyítanom őket, hogy be tudjam gyakorolni az olvasásukat – tette hozzá Pogány Judit. Forrás
GyóGyíThatatlan SzembetegséGgel KüZd PogáNy Judit
Értem sose szoktak így rajongani, ez a gyerek meg rajong értem, hát hagyja már meg nekem ezt a jó kis érzést! – idézte fel nevetve Pogány Judit. (Ez is érdekelheti: Pogány Judit drámai vallomása: gyógyíthatatlan betegségben szenved, a mindennapjaira is komoly hatással van) A két színész 2009-ben döntött úgy, hogy külön utakon folytatják: Koltai nem is tagadta, házasságon kívüli kapcsolata volt. Azaz míg neje sosem engedett a csábításnak, ő kevésbé volt erős. - Elkövettem egy nagy hibát és ezt Jutka már nem tudta tolerálni. Minden holmimat a házunkban hagytam, és a húgomnál húztam meg magam. (... ) A hátralévő életem egy nagy bocsánatkérés lehet, de még reménykedem. Számomra a legfontosabb ember ma is, éppen úgy, mint harmincöt éve mindig: a feleségem - vallotta be akkor a Blikknek a művész, aki azóta már más oldalán boldog. - Azt hiszem, Robi egész életemben megcsalt. Nincs bocsánat. Lezártam a kapcsolatot. Valami végleg elszakadt - vallotta be a szakítás után Pogány a Blikknek. - Azt hiszem, hogy én csak kerestem egy álmot, álmodtam magamnak egy férfit, olyant, mint az imádott édesapám volt.
A Hír Sajnos Igaz: Pogány Juditot Is Megtámadta Ez A Rettegett Betegség! Gyógyíthatatlan Betegség Támadta Meg Magyarország Kedvenc Színésznőjét! Kitartást Pogány Judit! - Magyarhaza.Com
Nem volt elégedett önmagával Pogány Judit A Kadarkaival folytatott beszélgetés első részét a Contextus is szemlézte, amelyben megírtuk: soha nem volt elégedett önmagával, és nagyon sokat szorongott. "Egész életemben volt bennem egy, részben zárkózottság, részben szorongás. Sok mindenre alkalmatlannak véltem magam, elsősorban alkati adottságok miatt. Tehát ránézésre, első blikkre. Ránéz az ember egy másikra, és rögtön felméri, hogy miről lehet szó. Ebből a szempontból egy szürke verébnek éreztem magam. Mert az is voltam! " – mondta. A színésznő egész gyerekkorában úgy érezte, hogy nem úgy néz ki, ahogy kellene, nem tudta úgy előadni magát a külső jegyekkel, ami az embereknek tetszik állítása szerint. "Mindig esendőbb és rosszabb küllemű voltam annál, mint ami nekem elfogadott lett volna" – zárta gondolatmenetét Pogány Judit.
Cikkek Admin Wednesday 6th April 2022 "A hír sajnos igaz": Pogány Juditot is megtámadta a rettegett betegség…Gyógyíthatatlan betegség támadta meg Magyarország kedvenc színésznőjét! KITARTÁS Pogány Judit! Pogány Judit drámai vallomása: gyógyíthatatlan betegségben szenved, a mindennapjaira is komoly hatással van A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő most fejeztük be a Bogyó és Babóca munkálatait, mert ő maga mondta, hogy egyre nehezebb már neki az olvasás. Pogány Judit a napokban a Retro Rádió Abaházi Presszó című műsorában vendégeskedett, ahol egészen nyíltan beszélt egészségügyi problémájáról. Nem látok már jól, nem is vezetek. Nem gyógyítható szembetegségem van, makuladegenerációnak hívják – idézi a Bors a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőt, aki azt is elmesélte, betegsége milyen hatással van a mindennapi életére. – Mindenben korlátoz, nem tudok olvasni. Nagyobb betűkkel kell nekem írni a színházi szövegkönyveket. Először csak egy kicsit nagyobbat kértem, mostanra már jóval nagyobbra van szükségem, hogy egyáltalán lássam.
— mi a kis piros szájból, mely oly lágyan tapadt csókoló ajkaihoz? Mit tegyen, ha azt kell hinnie, hogy mind e drága, szent szépségnek csak azért kelle születnie, hogy a föld férgeinek legyen eledele, mik rövid idő alatt, tán mielőtt az enyészet hozzámerne nyúlni a gyöngéd tagokhoz, szájaikkal fölemésztik azokat? Tán vigasztalja magát a gondolattal, hogy a természet változhatlan törvénye úgy parancsoja azt s hogy azon változtathatni nem lehet? Szép és megnyugtató vigasztalás!! Nem lázithatná-e föl az embert e hatalom, nem törölhetne-e ki kebeléből mindent, mi ott tűrni és lemondani birná őt? Ti, kik nem tagadjátok, hogy van Isten, miért tagadjátok, hogy halhatatlan lelket és ennek számára egy szebb, jobb életet teremtett? Ha igy lenne, úgy nem imádni való Isten, de átkozni való ördög teremtette volna az embert, hogy legyenek öntudatos lények, kikkel vad szeszélye és kénye szerint játszhassék. Sokszor od'adnók életünket kedveseinkért vagy más embertársainkért, föláldoznánk értök mindent, hogy boldoggá tehessük őket vagy bánatjokat enyhithessük.
De majd agg leszek, ha fejem sötét fürtjei megőszültek, ha szivem melegitő tüze kialudt s én, miként sebesen futva elhagytak éveim, oly lassan vánszorogva távozom az élettől, nem birva egyebet belőle, mint puszta emlékeimet! Mit tennék akkor, midőn minden pillanatban közelebb érezném a megsemmisülés sötét jövőjét? Kétségbeesve ragaszkodnám mégis inkább az élethez, ha nem várhatnék is tőle semmit, mi örömet nyujhatna; szebbnek találnám a napot, habár gyönge elhomályosult szemeim nem birnák is el ragyogó fényét, mint amaz örök sötétséget lenn a sirban, csak egy órai fájdalom is iszonyúbb lenne, mint a mennyit két életboldogságért elszenvednék. Ti, kik magatok elűztétek lelkeitekből a boldogitó hitet a jövő élet felől, hagyjátok azt meg másoknak; ha ölni akartok, öljetek inkább életet, mintsem ezt kimélvé, örökre elöljétek belőle a nyugalmat.
Ebben tévelygünk aztán, mig élünk, várva és rettegve a halált, mely megadja a világosságot, miután hasztalan vágyunk és fáradunk az életben. Én hiszem s hogy nyugodt lehessek, szentül hinnem kell azt, hogy nem enyészetet, hanem uj életet cserélünk föl a mostani helyett; hogy nem vagyunk vak eszközei a természetnek, mely csak azért teremt, mert túláradó erejéből ösztönöztetve teremtenie kell s ha végre áthurczolt egy, sokszor oly kinzó, oly fárasztó életen, akkor aztán nyugalmat ad, melynek neve: enyészet; és talán ezt is azért, hogy uj teremtményeinek helyet csináljunk; vagy mert szüksége van porunkra, hogy férgeit táplálhassa, vagy hogy kifogyott erejét vele újra táplálja. És ezért kellene nekünk egy-egy életet átviselnünk, azért türni, szenvedni, hogy aztán örökre elenyészszünk, szintúgy, mintha örömek között gyönyörtől, boldogságtól kisérve futjuk át rövid napjainkat, melyek ellenben a szerencsétlennek egy-egy örökké-valóságig nyulnak?... Ez nem lehet! Van halhatatlan lélek a testben, van el nem mulható lélek, mely úgy költözik át a földről a másik szebb világba, mint átutazik az ember vadon erdőkön, meredek kősziklákon, eléri utjának czélját, hol egyesülve kedveseivel, kipihenve karjai között, beszéli el nekik a veszélyeket, melyeken át, melyeket legyőzve jutott csak hozzájuk.