Elm 327 Program - Post Mortem Magyar Film
A tárolt hibakódok törlését követően, a mennyiben az azt kiváltó hibajelenség továbbra is fennáll, a kód ismét meg fog jelenni! Fontos tudni, ha plédául használt autó vásárlása esetén, ha valaki egy hasonló eszközzel törölte a fennálló hibakódokat, azok idővel újra meg fognak jelenni, amennyiben az autó végez a saját ciklikus öndiagnosztikájával. Jellemzően kb. 100 km-ként vagy néhány óránként. Mondd el véleményed a termékről Kérlek jelentkezz be, ha Te is szeretnél hozzászólni. Még egyetlen értékelés sem érkezett. Legyél Te az első aki értékeli a terméket!
A Wifi -s OBD2 scanner általában kér kódot amikor csatlakoztatjuk hozzá eszközünket, de amennyiben mégis, kérjük használja a gyárilag megadott ' 1234 ' kód ot.
Ezeket is kedvelheti
A téma tehát különösen jó táptalajt biztosíthatna egy klasszikus, régivágású kísértetsztorinak. Jelen filmünk, a Post Mortem legnagyobb problémája pedig éppen az, ahogy ezzel az egész kérdéskörrel jóformán nem kezd semmit. MINDEN ROSSZ? Tomás (Klem Viktor) az első világháborúban egy hullahalom tetején ébred, miután kishíján életét vesztette. Egy öreg katona menti meg (Reviczky Gábor), akivel a háború után vásári mutatványosként járják a vidéket. Tomás post mortem fotókat készít, az öreg pedig a fotós halálközeli élményeit meséli el erősen kiszínezve. A vásárban szóba elegyedik egy kislánnyal, Annával (Hais Fruzsina), akiben felismeri azt az őrangyalt, akit a halála pillanatában látott. Anna falujában sok a temetetlen halott, és amíg a fagyott föld nem engedi, hogy eltemessék a testeket, szeretnék igénybe venni Tomás szolgáltatását. A temetetlen hullák lelkei pedig ahogyan a magyar folklórban is, úgy a filmben is visszajárnak, hogy sanyargassák az élőket. A film pozitív tulajdonságai főleg a fényképezéshez és az atmoszférateremtéshez kapcsolódnak.
Október Végén Érkezik Az Egyik Legjobban Várt Magyar Horror | Alfahír
És talán ugyanitt kezdődnek a problémásabb részek is. KLISÉHALMOZÁS KIMAXOLVA Mindegy is talán, hogy a Post Mortem nem tud, vagy a szélesebb közönségsiker reményében nem is akar elszakadni a zsáner unalomig ismert kliséitől: Összességében olyan érzetet kelt, mintha az alkotók a hatáskeltő elemek teljes választékát bele akarták volna zsúfolni a kétórás játékidőbe. De tényleg, az összeset. Mint például: petróleumlámpával a gyanús hangok nyomába eredő főhős arcba tolt vallási jelképek hangos üvöltéssel szertefoszló szellemek felgyorsítva rángatózó alakok céltalan és esetenként rosszul időzített jump scare-ek képhatárokívülre vonszolt szereplők idejétmúltnak tűnő CGI árnyéklidércek, bezombult gyerekek. A Post Mortem legproblémásabb része pedig mégis csak az, hogy az összedobált elemek között nem teremti meg a kapcsolódást. Nem a néző készülékében van a hiba, amikor a cselekmény során felvetülő kérdésekre nem találja a filmben a választ – egyszerűen nincsenek ott. Elképzelhető, hogy az eredeti forgatókönyvben ezek valamilyen formában egy szerves, működőképes egészet alkottak, a kész produkciót megtekintve azonban több a kínzó kérdés, mint a konkrét válasz.
És mivel Magyarországon, a NER sokadik évében élünk, mindezt csak tovább bonyolítja az, hogy a Post Mortem Magyarország nevezése az Oscar-díjra annak ellenére, hogy nyilvánvalóan mindenki, akinek köze van a döntéshez, pontosan tudja, hogy kisebb fesztiválokon szerzett díjai ellenére semmi esélye nincs nemhogy a díjra, de még a jelölésre sem, és alighanem még akkor se lenne, ha legalább a nagy szakmai tudással összerakott, tisztességes ijesztgetős horrorfilmek színvonalát hozni tudná. A producere viszont az a Lajos Tamás, aki az elsők között vállalt és kapott magas megbízatást a Színház- és Filmművészeti Egyetem állami einstandját kivitelező pártkatonaként, míg azok a filmek, amelyek A kategóriás fesztiválokon szerepeltek sikerrel, éppenséggel pont a régi SZFE-hez köthetők. A Post Mortem nevezésével végül eljutottunk oda, amikor a legfelsőbb pártpolitika, mint a kátrány, végül leszivárgott a legalsó szintekre is, és már nem is a kegyelteket segíti – hiszen Oscar-közelbe úgyse tudja juttatni az arra méltatlan filmet –, csak az ellenzékinek kikiáltott függetleneknek árt.